Minden gondotokat ő reá vessétek, mert néki gondja van reátok.

(1 Péter 5:7)

Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.

(Zsolt. 37:5)

Jézus földi élete során sok beteg embert meggyógyított. Azidőben is nagyon nagy dolog volt, ha valaki meggyógyult, s Jézus csak olyan betegeket gyógyított, akinek a betegségük gyógyíthatatlan volt. Jézus gyógyítói tevékenysége nem   módszertani kérdés, hiszen a mai orvostudomány számára nem maradtak meg Jézus gyógyítási módszerei. Az egyetlen érvényes üzenet ezekből az volt, hogy Jézus gyógyíthatatlan embereket gyógyított meg, gondoljunk csak a Bethesda tavánál 38 éve béna emberre, vagy akár azokra, akik már meg is haltak, de Jézus mégis életre keltette őket. Jézus a lehetetlent lehetségesre váltotta. Nagyon is illett a gyógyításokra Péter apostol intelme: Minden gondotokat ő reá vessétek, mert néki gondja van reátok.

De jó is lenne egy Jézus a mi betegségeinkre is! Hiszen ma már nincs is egészséges ember ezen a földön. Az egészség olyan árucikk lett, amely csak azoknak jár, akik meg tudják fizetni. Ki gondolta volna 100 évvel ezelőtt, hogy a városi élet rettenetesen drága lesz és egyben iszonyatosan egészségtelen is. S ma a világ nagyobbik fele városban él. Köztük mi is, s nem is a városnak a leglevegősebb helyén, hanem lakótelepen, ahol az élet néhány négyzetméter betonból áll... Ha valakinek, hát nekünk igazán szükségünk van a jézusi gyógymódra, hiszen azt is érezzük, hogy nekünk jár a gyógyulás, mert lehetetlen helyzetben élünk. Jézus azonban 2000 év távlatából nem elégíti ki a mi egészségügyi járandóságainkat, bármilyen erősen követelőzünk is. Ekkor jut eszünkbe a zsoltár:  Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.

Jézust arra kérték a tanítványok, a zélóták, és mindenféle csodálója, rajongója, hogy adjon nekik valamiféle politikai programot. Talán meg kellene szabadulni a Római Birodalomtól, vagy meg kellene tisztítani a társadalmat a pogányoktól? De Jézus mindenféle politikai programtervezetet visszautasított, már akkor is, amikor nem hadvezéri lovon, hanem egy nagyfülű szamáron szamaragolt be Jeruzsálembe virágvasárnap. Nem politikai megváltóként jött, nem a politikai-katonai hatalmat akarta legyőzni, hanem egészen más volt cél: megmutatni az és az embereknek ajándékozni az élet teljességét. Feltámadásával minden politikai, gazdasági hatalom elvesztette az érvényét, személyében mindenkinek a gazdasági, politikai, testi betegsége, megoldatlansága megoldódott. Minden gondotokat ő reá vessétek, mert néki gondja van reátok.

Mi pedig itt élünk a XXI. században  mindenféle környezetkárosító körülmények között, melyektől nem szabadulhatunk, s tudjuk, hogy a magunk ereje nem elég elérnünk azt a minimumot, amit elvárnak tőlünk, hogy látod, EZ AZ ÉLET, ezt kell élned, mert akkor leszel boldog, ha mindezt megszerzed, ha eléred, hogy vissza tudod fizetni az adósságaidat, ha  fel tudod nevelni a gyermekeidet, ha meg tudod valahogy tartani az állásodat, ha épségben megőrzöd a házasságodat, ha szót értesz a gyermekeiddel, unokáiddal - na, szóval ez a gond, hogy ezeket a dolgokat egyszerűen képtelenség elérni, vagy legalább is az összes feltételnek nem vagyunk képesek megfelelni, ezért gyakorlatilag kizárt, hogy a mai világ által adott boldogságígéret bekövetkezzen az életünkben. Nagyon komoly hit szükséges ahhoz, hogy az ember ráhagyatkozzon a Biblia igéire ebben a helyzetben: Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.

Volt idő,  amikor a forradalom még divat volt, bár sokat vitatkoztak róla. Komoly teológusok is Jézust forradalmárna tekintették, pedig Jézus megváltó volt, aki képes volt a gyógyíthatatlan betegeket meggyógyítani, a lehetetlen helyzetbe kerülteket feltölteni életerővel, s egyáltalán az egész emberiségnek képes volt olyan utat adni, amin ma is járni lehet a lehetetlenségek ellenére. Jézus megváltó volt, mi pedig itt ülünk nyakig egy különös forradalom közepében, hiszen a szemünk láttára folyamatosan, alapvetően változik most a politikai, gazdasági, társadalmi életünk. Remélhetjük, hogy nemzetünk szekerének a rúdja végre jó irányba mutat, és végre sikerül valami rendes útra terelni. Még nagyobb öröm, hogy mindez Isten jelenlétének igényével történik. Azt érezzük, hogy nekünk, a magyar nemzetnek már kijárt ez a politikai , gazdasági gondoskodás ... Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.

Sokféle veszteségünk van egészségileg, trianonilag, gazdaságilag, egyházilag, családilag, s eközben azt gondoljuk, hogy jár a gyógyulás. Az lenne igazságos, ha tényleg jönne valaki és meggyógyítana, felhozna, rendbe szedne, helyre tenne bennünket. Csak várunk, hagyjuk a dolgokat, mormogva a régi igéket, pedig így alig változik valami is. Még szeretnénk jól meg is büntetni a politikai bűnösöket, meg azokat, akik szétlopták a nemzet vagyonát, akik szétverték a civil és egyházi szervezeteket belülről, meg akarjuk büntetni a családban a rosszakat, meg az ismerősök közt. A helyzet most az, hogy valamennyit tényleg változott az ország, a nemzet helyzete, de MOST nekünk magunknak is lépnünk kell. Ez azt jelenti, hogy nem másnak, hanem nekünk kell a jót cselekednünk! Minden gondotokat ő reá vessétek,...

Meg kell értenünk, hogy mi is felelősek vagyunk az egészségünkért, kapcsolatainkért. Meg kell tanulnunk, hogy az elrontott kapcsolatokat meg lehet erősíteni, a szeretetet meg lehet újítani. Senki sem fogja helyettünk a szüleinket szeretni, senki sem fogja helyettünk rendbehozni megromlott kapcsolatunkat a házastársunkkal, a gyermekünkkel. Kevés indok az, hogy most nem érünk rá, vagy nem most van itt az ideje. Senki sem fogja kezelni elkedvetlenedésünket, elmagányosodásunkat, ha ragaszkodunk hozzá. Lépnünk kell, méghozzá legelőször - mint egy terítőhálót - magunk elé terítve a bibliai tanítást: minden gondotokat ő reá vessétek... Ez nem azt jelenti, hogy az Úr felel a mi egészségünkért, békességünkért, hogy ne lenne felelősségünk azokért, akiket vállaltunk, hogy bármi történik velünk, az „az Úr akarata", s abba bele kell nyugodnunk -  hanem azt, hogy nem lehet kétségünk affelől, hogy Isten ad ötletet, erőt és bátorságot nehézségeink elhárítására vagy elviselésére, HA előbb felé fordulva mindezt kérjük tőle.

Bele kell szőnünk, minden imádságunkba, hogy Ő az ura életünknek, minden jót tőle kapunk és neki köszönhetünk, s ha meg is tudjuk fogalmazni, mire van valóban szükségünk, akkor remélhetjük, hogy minden a javunkra fordul.

Miközben jó, ha tudjuk, mi is jár nekünk a nemzettől, az egyháztól, a családtagjainktól, egy percig se felejtsük, hogy mi egész pontosan ugyanannyival tartozunk nekik! Miénk az első lépés, ezért felvérteződve Isten szeretetével, mindent el kell követnünk, hogy eljusson gondoskodó szeretetünk a ránk szorulókhoz. S akkor a mi utunk is megtisztul, fölfelé veszi az irányt, boldog lehet.  Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.