Az ítélet....

 

 

János. 9,39 És monda [Ésa. 6,9. 10.  Mát. 13,14. 15.] Jézus: Ítélet végett jöttem én e világra, hogy a kik nem látnak, lássanak; és a kik látnak, vakok legyenek. (40) És hallák ezeket némely farizeusok, a kik vele valának, és mondának néki: Avagy mi is vakok vagyunk-é? (41) Monda nékik Jézus: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök; ámde azt mondjátok, hogy látunk: azért a ti bűnötök megmarad.

 

Az első komoly ítélet a Bibliában a teremtéstörténetben olvasható. A teremtést elmondó, leíró szöveg minden nap végére odabiggyesztette: És látá Isten, hogy jó. ..., tehát az, amit megteremtett az Isten, az jó volt, vagy másképpen mondva, ami a világmindenségből származott az ember számára, az a mi gondolatunk szerint is megfelelő, jó volt !  Az egész teremtéstörténet egy olyan időszakot mutat be, olyan világidőszakra emlékezik, amikor még rend volt, jó volt a föld, az élet, amikor még nem volt pusztulással terhes. Ezt az időszakot megőrizte az emberiség közös tudása, és lassanként a nyomára is lehet bukkanni a különböző régészeti emlékek alapján. Az volt a paradicsomi állapot a földön, amikor az ember életével, jelenlétével nem okozott visszafordíthatatlan bajt a természetben és az ember-isten kapcsolatban; a lent és a fent a maga helyén volt. Mai természettudatos kifejezéssel úgy mondhatjuk, hogy ekkor az ember életének (láb)nyoma nem okozott kárt, hanem együtt élt mindavval, amibe beleteremtetett. Ez volt az ítélet előtti állapot, s az ítélet, ahogy olvassuk, jóváhagyta ezt a rendet azzal a szóval, hogy JÓ! A magyar ítélet szó az IT-tőből származik, s azt jelenti, hogy ésszel mérlegel, belát valamit az ember. Megítéli, felméri a helyzetet. De ebben az időben minden jó volt, ezért az ítélet tudást jelentett, tapasztalatot, belátást, előremutatást -  nem pedig valamiféle büntetést.

 

A következő nagy ítélet az özönvíz volt. A régi magyar nyelvészek szerint az ÍTÉLET szó IT gyöke sokszor INT - ként fordul elő. Ezt a változatot alighanem a leginkább az iskolások ismerik intő alakjában. Az „int"szó párja az „önt", például az „intő"helyett „öntő" alakban, az „ítél" helyett „ötöl"(hat-ol)alakban.  S valóban, az első nagy ítélet ezen a világon az özönvíz volt, amikor mindent elöntött a víz. Csaknem minden elpusztult a bibliai és más ókori népek emlékezetében vagy leírásaiban megmaradt tudósítások szerint. Ekkor már nem volt megfelelő a kapcsolat sem a természettel, sem pedig az Istennel. Az özönvíz idején már rendkívül fontos és fejlett társadalmak voltak, amelyek képesek voltak befolyásolni a természetet, s a maguk érdekei szerint átalakítani mindent, így az Istenhez fűződő kapcsolatokat is. Az özönvíz idején a tudósok szerint az egész világon mintegy 100 méterrel megemelkedett a tengerek szintje amiatt, hogy hatalmas mennyiségű jég olvadt el a föld éghajlatának változása miatt. Az akkori emberek azt gondolták, hogy az emberek bűne miatt történt mindez, Isten természeti jelenségek által bünteti meg, téríti észre az embert. Tehát ez az ítélet természeti katasztrófákban nyilvánult meg, bár ma azt mondjuk, hogy nem lehetett olyan erős az összefüggés az emberek bűnei és a természeti jelenségek közt, hiszen akkor még az emberi tevékenység erősen hatott ugyan a földre, de nem voltak visszafordíthatatlan változások.

 

Az özönvízre visszaemlékezve nagy irodalma lett - most már előre tekintve - az ítélet napjának az egész Ószövetségben, az ókorban, s ennek alapján mind a mai napig. Eszerint MAJD egyszer jön egy utolsó ítélet, amikor is Isten megítéli az embereket, és a jókat jobb keze felől, a rosszakat balkeze felől helyezi el. Az összes próféta figyelmeztette az embereket, népeket, királyokat, hogy tetteiknek következményük lesz valamikor. Az utolsó ítéletet s a hozzá vezető utat János is leírja látomásai alapján. Félelmetes képek, események, amelyeket azóta is csak óvatosan merünk magyarázni. Talán éppen az ítélkezés gondolata miatt alakult ki az erős ragaszkodás a törvényekhez évszázadokon keresztül. Mintegy védelmet jelentett: ha jó törvényeket hozunk és azt betartatjuk az emberekkel, akkor elkerülhetjük Isten haragját. Jézus egy ilyen törvényes Jeruzsálemben hirdette Isten igéjét a hivatásos törvényhozó, és törvénykező farizeusok és írástudók legnagyobb megrökönyödésére.

 

Ugyanis Jézus Krisztus maga volt Isten ítélete. Akkor mindenki azt várta, hogy Isten haraggal és büntetéssel fordul a világ felé. Mindenki azt várta, hogy valamely bűnük miatt jogszerűen bűnhődniük kell. Nem idegen ez a gondolat nekünk magyaroknak, hiszen majd ötszáz éve állandóan azt halljuk, hogy bűneink miatt jogosan büntet bennünket az Isten ... Csakhogy ezt a világot Isten csodálatosképpen úgy ítélte meg, hogy nem a bűneink szerint bánik velünk,  nem a magunk által felállított törvények szerint válaszol a kérdéseinkre, hogy nem elpusztít valakit is, hanem Jézust küldte, hogy megtisztuljunk már itt ezen a világon. Nem elvesz ebből a világból, hanem hozzáad, nem elpusztítja, hanem újra életet küld, nem gyengíti, hanem megerősíti, nem lenyom bennünket, hanem magához fölemel. Ezt testesítette meg Jézus urunk, amikor megjelent Jeruzsálemben a templomban és prédikálni kezdett. Akik nem láttak addig a törvényektől és a szigortól, azonnal észrevették, hogy Jézus maga a fény, maga az élet, és őbenne érkezett meg erre a földre Isten szeretetének teljessége.

 

ÍT, elvont törzs íte bővebb törzsben; és vagy am. ejt, vagy pedig int. Származéka íte (= ítő am. ejtő, vagy pedig intő), s ettől ítél, ítélet, ítész stb. Az ejt szónak ide vonatkozó értelme van, midőn mondják: rostán ejteni, azaz ,rostálni' valamit. Intő-től pedig származik ,intéz' is; a honnan ,ítél' mintegy ,intél' volna. Így enyészik el az n t előtt, az öt (= önt) szóban is. Héberül  am. itélet, és sínai nyelven ting am. itéletet hozni (sententiam ferre).

 

ÍTE, (ít-ő, azaz ejt-ő v. int-ő) l. ÍT. Némelyek önállólag is kezdték használni ,itélet' helyett, kivált műbirálat értelemben.

 

ÍTÉL v. ITÉL, (ít-e-el) önh. és áth. m. itél-t.

1) Széles ért. észtanilag véve am. felfogni, megismerni, kinyilatkoztatni azon viszonyt, mely két fogalom között létezik, vagyis bizonyos tárgyról valamit állítani vagy tagadni, pl. ha gondolom, hogy a jég hideg, akkor ítélek.

2) Szorosb ért. am. bizonyos személy vagy tárgy felől valamely véleménynyel lenni, véleményt kimondani. Mit itélsz ezen emberről? Én ezen dolgot jónak itélem. A tudományos müvekről kinekkinek szabad itélni. Mit itéltek felőle? Itélj róla temagad.

3) Különösen alaptalan, rosz, gyanakodó véleménynyel lenni. Ne itéljetek és nem itéltettek.

4) Szoros ért. birói törvényes véleményt mondani valamely peres ügyben. Igazságosan, a törvény szelleme vagy betüje szerént itélni. A felek kihallgatása után itélni. Részrehajlás nélkül itélni. Pénzre, testi büntetésre, tömlöczre, számüzésre, halálra, kötélre, fejbelövésre itélni. Polgári, katonai törvény szerént itélni. Az elfoglalt birtokot elébbi tulajdonosának visszaitélni, odaitélni. A hazaárulókat elitélni.

Gyöke ít, talán az ejt változata; vagy azon int-vel rokonítható, melyből intéz, intézkedik származott.

 

ÍTÉLÉS, ITÉLÉS, (it-e-el-és) fn. tt. itélés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Az észnek működése, melynél fogva itél. Valamely kétes ügynek itélését, elitélését másra bizni. V. ö. ÍTÉL.

 

ÍTÉLET v. ITÉLET, (ít-e-el-et) fn. tt. itélet-ět, harm. szr. ~e.

 

1) Észtani ért. észtehetség, mely két öszveállított fogalmak közötti viszonyt felfogja, megismeri. Éles, beható, mély itélettel birni. Emlékezete van, de itélete nincs. A tanulónak nem csak emlékező tehetségét, de itéletét is kell müvelni és gyakorolni.

 

2) Az ész által felfogott és megismert, meghatározott viszony két tárgy között. Állítólagos itélet, mely valamit állít, pl. Az Isten mindenható. Tagadólagos itélet, mely valamit tagad, pl. Az ember nem mindentudó. Itéletek öszvehasonlitása, ellentétele, megfordítása. Két öszveállított itéletből egy harmadikat következtetni. Ha e viszonyt szókkal fejezzük ki, az itélet mondat-nak (enunciatio) hivatik.

 

3) A körülmények viszonyain, öszvefüggésén alapuló vélemény bizonyos tárgy felől, és ezen vélemény kifejezése. Elmondani, eléadni itéletét valamely tárgyról. Itéletében csalatkozni. A dolgot mások itéletére bizni. Mily itélettel vagy e tárgy iránt? A dolgot elébb megfontolni, azután hozni, mondani itéletet róla. Józan, okos, helyes itélet. Hirtelen, bal, csalfa, hibás, oktalan, helytelen itélet. Vak, éretlen, gyermekes, megfontolatlan itélet. Itéletem szerént, Itéletednél fogva. Itéletünkként.

 

4) A birónak törvényes szózata bizonyos peres ügyben, melynél fogva kimondja, kinek van igaza és kinek nincs, büntetésre méltó-e vagy nem? stb. Itéletet hozni, mondani. Itéletet aláirni, megerősíteni. Itéletet változtatni, megsemmisíteni. Itéletet végrehajtani. Első birósági itélet. Polgári, hadi törvényszék itélete. Igazságos, részrehajlatlan itélet. Kemény itélet. Halálos itélet. Isteni itélet, mely a középkorban forró víz, izzó vas, párviadal által hajtatott végre. Részletes isteni itélet, melyen a keresztény vallás tana szerént minden ember halála után legott általesik. Utósó itélet vagy végitélet, midőn Isten a világ végével az egész emberi nem fölött itélni fog.

 

„Ha eljön a szép kikelet,

Ismét minden virúl;

Ha eljön a végitélet,

Testünk is megújúl."

Népdal (Erdélyi J. gyüjt.).

 

5) Azon fogalmazat v. iromány, melyben a birói nyilatkozat foglaltatik. Kinyomatott főtörvényszéki itéletek.

 

 

ÍTÉLETNAP v. ITÉLETNAP, (itélet-nap) ösz. fn.

 

1) A keresztények hittana szerént azon nap vagy időpont, midőn Isten e világ vége után az egész emberi nem fölött itéletet tartand, s a jókat örök jutalommal jutalmazni, a gonoszokat örök kárhozattal büntetni fogja. Máskép: itélet napja; a régi halotti könyörgésben: birság napja v. birságnap. Itélet napján elválasztja Isten a jókat a gonoszoktól.

 

Várhatsz itéletnapig, azaz végtelen ideig.

 

„De meglátjátok miképen jártok,

Itélet napján mely kárt vallotok."

Panaszló ének 1549-ből. (Thaly K. gyüjt.).

 

Majd megfizet itélet napján, am. soha.

 

2) Szélesb ért. akármely nap, melyen a bíró ítéletet hoz.