Nem én vagyok a Krisztus.

János 1:20.

 

Keresztelő János, amikor elkezdte tanítását, egészen Jeruzsálemig elhallatszott, pedig az már egy másik tartomány volt. Úgy általában azon a vidéken semmi sem történt évtizedekig, illetve semmi olyan, amire fel lehetett volna figyelni, de amikor Keresztelő János megjelent, mint a méh kas felbúgott az egész környék. A hivatalos jeruzsálemi zsidó egyházi körök azonnal kiszálltak a helyszínre és vizsgálatot indítottak. Nemcsak egy-két leselkedőt küldtek ki a pusztába, hanem egy egész vizsgálóbizottságot. A küldöttek között tudós teológusok, papok, és Léviták, azaz a papi nemzetségből származók is. Egyetlenegy kérdésük volt: - Kicsoda vagy te ? Ez a kérdés örök kérdés. Kicsoda vagy ?

Ahhoz, hogy valakiről meg lehessen állapítani, hogy kicsoda, előbb meg kell vizsgálni, hogy kik is a szülei. Keresztelő János esetében csodálatos születésről van szó. A Bibliában Sára és Anna története hasonló Erzsébethez, akik mindannyian nagyon idősek voltak már, amikor gyermekük megfogant és megszületett. A korai zsidó teológiai gondolkodásban csak Sára és Anna szerepelt, a jézusi csodás fogantatás nem. Tehát a vizsgáló bizottságnak a dolog nagyon is gyanús volt. Hiszen Jézust kezdetben nem tartották veszélyesnek, de Keresztelő Jénost annál is inkább. Jézus fogantatása és születése annyira rendhagyó volt, azaz nem csak csolálatos születés, hanem egyedi is, hogy képtelenség párhuzamot találni akár a zsidó, akár a körülöttük lévő pogánynak mondott vallásokban.

János sokkal veszélyesebbnek tünt, mint Jézus. Flavius a kor legismertebb történésze Jézusról alig egy mondatot ír, de Keresztelő Jánosnak egy teljes bekezdést szentelt: „ … de néhányan a zsidók közül azt hitték, hogy az Úristen szétmorzsolja Heródes seregét, Isten nagyon igazságos fénye, amelyet Keresztelő János – akit Heródes végzett ki - hívására jelent meg (Krisztusban). János egy vallásos férfi volt, aki ostorozta a zsidókat, de azok a zsidók, egymás közt erényesek és igazságosak és az Úristen felé jámborak voltak eljöttek a keresztelésre. Ez megszokott keresztelési szertartásnak volt elfogadható, ha csak úgy történt volna a keresztelés, mint korábban, de János nem engedett kunyerálni, hogy csak a test megtisztításával kereszteljen, hanem a lélek megtisztítását követelte meg. És mikor mindenki forgolódott János körül - minthogy őket alaposan megkeverte amit János mondott - Heródes rettegett attól, hogy a Jánosnak az emberek kiterjedt befolyásolása miatt szabadság felkelés vezetője lesz. (Az embereknek valószínűnek tűnt, hogy minden az ő – Heródes - tanácsai szerint lesz) (Heródes) Sokkal jobban gondolta, cselekedni akart és el akarta fogni Keresztelő Jánost nehogy bajt hozzon magára és sajnálja, hogy nem tett semmit, mielőtt még bármiféle felkelés alakult volna ki, vagy kezdődött volna el. Így Heródes gyanúja miatt, Jánost rabként Macherus várába küldte és ott kivégeztette. De a zsidók hittek abban, hogy az Isten büntetésből lerombolja Heródes hadseregét. „

Tegyük hozzá, hogy amikor vizsgálódunk, hogy ki kicsoda elöbb utóbb előkerül a nemzetisége is. Az, hogy milyen nemzetiségű, vagy milyen nyelvi kultúrában gondolkodó vagy. Persze erre az a válaszunk, hogy ma nem számít az, hogy ki-kicsoda, nem az a fontos, hogy mi a nemzetisége valakinek, nem a bőrszín, a származás számít, hanem az emberség. Évtizedek óta ezt halljuk, Európába sem lehet meglenni, ha ilyeneket hall az ember, hogy milyen nemzetiségű vagy. Aztán nagyon sok állam belépett úgy Európába ahol távolról sem sikerült még megoldani a kérdést.. Van a világnak pl. egy nagy darabja, hol látszólag nem számít., hogy ki-kicsoda. Ez a fehérek Amerikája és Ausztráliája. Persze ez csak egy álom, mert a valóságban az ottaniak kiirtották az őslakosságot. Úgyhogy az a baj, hogy mostanában kétféle ember létezik, gazdag és szegény. Az egyiknek van hatalma, a másiknak nincsen. S akinek van hatalma az őrzi a nemzetiségét, akinek pedig nincsen, annak meg esélye sincs megőrizni hagyományait még akkor sem, ha a legősibb népről, hagyomány rendszerről legyen szó.

Így volt ez régen is. A jeruzsálemi papság kezében akkor nagy hatalom volt. S ha nem az ő ellenőrzésük alatt jelenik meg a messiás, a várt megváltó, akkor ennek a hatalomnak vége. Ezért kérdezték meg Jánost: kicsoda vagy te? Egyáltalán zsidó vagy ? Egyáltalán, méltó vagy arra, hogy beszélj? Ezért volt fontos a származás, s János csodálatos körülmények közt fogantatott, majd pedig még magzatként találkozott Jézussal. Tehát a bibliai szövegek megőrizték azt, hogy van amikor csofdálatos körülmények közt születik meg valaki és az egészen biztosan a javunkra, vezetésünkre küldetett. Igy volt ez Sára-Anna-Erzsébet-Mária esetében is.

Máriáról ez jut eszünkbe: kegyelemmel teljes!!! Hiszen ez az élet értelme, hogy képesek legyünk befogadni az Istennek kegyelmét, és egész életünket az Ő kegyelmével öltöztessük fel. Igen most is erre van szükségünk, hogy a sok felhő mögül kibukkanó nap megmelegitse a testünket lelkünket. Most is arra van szükségünk, hogy a sok bezártság, lezásrtásg ellenére valhogy reménységet kapjunk a jövendő felöl. S éppen ezek a történetek azok, amelyek arra biztatnak bennünket, hogy Istennek szeretete valamilyen formában mindig megérkezik erre a földre.

János olyan meggyőző volt, hogy mindenki azt hitte, hogy ő maga a Krisztus. S akkor ezt válaszolta: - Nem én vagyok!!! Pedig, ha azt mondja, én vagyok a Krisztus, a tömeg mögé áll, és az egész Ókori Palesztínát egy név, egy ember alá egyesíteni lehetett volna. Ritkán, de vannak ilyen nagyhatású emberek. Ilyen volt Hunyadi János, akire egész Közép-Európa hallgatott, s aki egy évszázadra megvédte Közép-Európát a töröktől.

 

De nehéz kimondani a siker közepén, hogy nem én vagyok, hanem valaki más. S egyben ez a hatalmas tömeg, amely még a papokat is kicsalta a pusztába, ahogyan hitelesítette János szavát, éppen úgy hitelesítette Jánosnak Jézusra mutatását is: "Ez az, akiről én ezt mondám: Én utánam jő egy férfiú, aki előttem lett, mert előbb volt nálamnál." János alázatosan elkészítette Jézus útját. Megjelenésével megtörte a csendet, az emberek figyelmét a holt betűről, a törvényről Isten kegyelme felé fordította, s mikor végre megtört a jég, amikor az emberek hitték, érezték, tapasztalták, hogy az Isten újra megérintette ezt a földet, s ezt a sokat szenvedett emberiséget, akkor rámutatott Krisztusra: nem én, hanem ő az Istennek fia.

Jézus későbben született pár hónappal, mint János. János mégis azért mondja, hogy előttem lett, mert Jézus nem csak emberi természetű, hanem ugyanúgy Isteni természetű is. Ő ott van az idők felett a teremtésnél, itt van ebben az életben, és ott lesz az utolsó ítéletkor, azaz a világ végénél is. János nem önmagára mutat, hogy ÉN megtaláltam Krisztust, hanem minduntalan egyedül Krisztusra mutuat. Ő a messiás, Öt kövessétek, az Ö szava számít, Ő hozza el a kegyelmet erre a földre, Ő az, aki az Atya szeretetét megmutatja, Ő az, akire a szemünket emelni kell, nem pedig énreám!!!

Ma nekünk jánosi feladatunk van. Egyengetni az Úrnak útját. Ha az ember a mai harsány világra néz, s különösen ennek az évnek a karácsonyára, sőt az ezredforduló emberi tombolására, akkor azt érezhetjük, hogy minden és mindenki harsányan szól, csak egyedül az Isten hallgat. Mindenki önmagát mutogatja, csak az Isten az, aki rejtőzködik. Pascal a múlt században, és Habakuk az Ószövetségben mondja ugyanezt.

Nekünk az a feladatunk ebben a mai helyzetben, ebben a mai világban, hogy megmutassuk az embereknek, a világnak, hogy hogyan van meg, búvik meg, rejtőzködik el az Isten egy kicsi gyermekben, Jézus Krisztusban. Mert az élő és mindenütt jelenlévő Isten egy kicsi gyermekben rejtette el magát, s rejtve is maradt. Mert akiknek fel kellett volna ismerniük, nem ismerték fel. Akiknek le kellett volna borulniuk előtte, nem borultak le előtte. Mi viszont megismertük, megtaláltuk Őt, ezért kell életünkkel beszélni róla. Ez a feladata minden hívő keresztyén embernek, és ez a feladata a most esküt tevő presbitertársaimnak is.

 

 

Keresztelő János:

Lukács evangélista ® gyermekségtörténetében Zakariás pap és Erzsébet fia (Lk 1,5), akinek születését (1,13 kk.) és küldetését (1,15–17) ® Gábor angyal adta tudtul. Az 1,15 („bort és mámorító italt nem fog inni”) ® nazír fogadalomra emlékeztet (Szám 6,1–8). Körülmetélésekor a János nevet kapta (Lk 1,59–63), és apja a Messiás ® előfutáraként dicsőítette (1,67–79); ® Benedictus. A Szentírás elbeszélésében ~ születése kb. 1/2 évvel esik előbbre Jézus születésénél (1,36). Születése helyének egy régi hagyomány alapján, amely már Theodosius diákonusnál föllelhető (520–530) a Jeruzsálemtől 7,5 km-re Ny-ra fekvő En karimot (ma En kerem) tartják.

A szinoptikus hagyományban (Mk 1,1–6) ~ nem papként szerepel mint apja, Zakariás, hanem a pusztában prédikál, hirdeti a bűnbánat keresztségét, a bűnök bocsánatára. Az, hogy kapcsolatban állt a kumráni (esszénus) közösséggel, föltehető ugyan, de kellően nem bizonyítható. Mt 3,7–12; Lk 3,7–9 beszéde tartalmát is közli, a 3,10–14 pedig azokat az erkölcsi követelményeket és teendőket is vázolja, amelyeket ~ hirdetett.

A szinoptikusok (Mk 1,7 kk.) tartalmazzák még Jézusról tett tanúságát, sőt Jézus megkeresztelkedésének tört.-ét is (1,9–11): Jézus a Jordánban keresztelkedett meg, Betániában (Jn 1,28) v. Ainonban, Szalim közelében (3,23). 1,19–28: ~ saját magáról megvallja, hogy nem ő a Messiás, hanem csak az előfutára; 1,29–34: ~ találkozása Jézussal (® Isten Báránya) és Jézusról tett tanúsága (vö. Mk 1,7 kk.). ~ föllépése egyre erősödő népmozgalmat idézett elő, s ezt Heródes ® Antipász aggodalommal nézte. Amikor ~ nyíltan elítélte a negyedes fejedelmet házasságtöréséért, Heródes Antipász elfogatta (6,17 kk.) és Kr. u. 29: lefejeztette (6,17–29, Josephus Flavius szerint a Jordántól K-re eső ® Mahérusz erődben). A börtönből ~ megkérdeztette Jézustól, hogy ő-e a Messiás (Mt 11,2–15). Kivégzése után tanítványai eltemették (14,12), egy régi hagyomány szerint Szamariában. Ezeknek a tanítványoknak, akiket maga köré gyűjtött (11,2; 14,12), saját imádságuk (Lk 11,1) és böjtölési gyakorlatuk (Mk 2,18; Mt 9,14; Lk 5,33) volt. Később ® Apolló mellett még megjelenik Efezusban ~nak 12 tanítványa (ApCsel 19,7), akik csak ~ keresztségét vették föl, de a Szentlelket nem kapták meg (19,2 kk.), ezért még meg kellett ismerniük a keresztény tanítást és föl kellett venniük a keresztséget (18,26; 19,5). E tanítványok egy része Pál tanítása nyomán elismerte, hogy a Lélekkel keresztelő Jézus a Messiás.

Keresztelő János Zakariás pap és Erzsébet fia, aki prófétai igehirdetésével valóságos népmozgalmat indított el Júdeában s aki magát Jézus előfutárának tekintette.

 

1. Élete

Mind apai, mind anyai ágon papi eredetű volt. Idős szüleinek sokáig nem volt gyermekük, de végül is imádságukat meghallgatta Isten és Gábriel angyal által közölte velük, hogy fiuk lesz, akivel Istennek különleges tervei vannak (Lk 1,5–25). János már gyermekkorában beteljesedett Szentlélekkel. Júdea pusztájában nevelkedett, ahol a qumráni közösség is élt, lehet, hogy kapcsolatban állt velük. Szolgálatát is a pusztában kezdi (Mt 3,1 stb.). Külső megjelenése, ruházata, étrendje a prófétákéra emlékeztetett (Mk 1,6). Hirdette Isten ítéletét és megtérésre hívott. Akik hittek a szavának, azok megkeresztelkedtek általa a Jordán folyóban – innen ered a »Keresztelő« melléknév –, bűneiket megvallva (Mt 3,6). Tanítványi köre böjtölt, imádkozott, szigorú kegyességet élt (Mt 9,14). Prófétai feddésben részesítette Heródes királyt, aki sógornőjét vette feleségül, ezért a király felesége rábeszélésére lefejeztette Keresztelő Jánost.

 

2. Tevékenysége

Igehirdetésében elsősorban a mindenki által várt Isten Országa elközelítéséről szólt (Mt 3,2), de úgy, hogy az nem a nép váradalmát hozza el, hanem az ítéletet (Mt 3,10; Lk 3,9). Az ítéletben senki sem mentheti magát azzal, hogy a hívő Ábrahám leszármazottja (Mt 3,8k), egyedül a megtérés segíthet. Tudjuk, hogy a nép különféle rétegeinek különféle magatartást jelentett az általa követelt megtérés: az átlagembernek meg kellett osztani a ruháját a nélkülözőkkel; a vámszedőknek nem volt szabad másokat megkárosítaniuk; a katonáknak meg kellett elégedniük zsoldjukkal (Lk 3,10–14). Mindezzel az ÓSZ-i prófétai társadalmi erkölcs tanítását alkalmazta hallgatóira. Új volt viszont Isten Országa elközelítésének említett gondolata, a keresztséghez kapcsolódó bűnbocsánat ígérete, annak hangsúlyozása, hogy az ő munkája csak előkészítés, de közel van valaki, akiben maga Isten jelenik meg.

 

3. János és Jézus

Keresztelő János önmagát nem tartotta méltónak arra, hogy az Eljövendőnek akárcsak rabszolgája legyen (Mt 3,11). Ő csak út-előkészítő, kiáltó szó a pusztában (Mt 3,3), aki után majd maga az Úr jön el. Isteni parancsot követve János megkeresztelte Jézust (Mt 3,13–17 par.) és bizonyságot tett Róla: látta a Szentlelket rászállni és Isten kijelentését vette arról, hogy Jézus az Isten Fia (Jn 1,34). A nép bizonyos köreiben az a hiedelem élt, hogy talán János a Messiás. O azonban ezt visszautasította és kifejezte, hogy Jézust magánál sokkal nagyobbnak tartja, olyannak, aki elveszi a világ bűneit (Jn 1,36). Jézus maga többször elismerően nyilatkozott Jánosról. A »legnagyobbnak« mondta azok közül, akik »asszonytól születtek« (Mt 11,11), Illéshez, az ÓSZ nagy prófétájához hasonlította, sőt »prófétánál is nagyobb«-nak tartotta (Mt 11,9). Ezért nincs mentsége azoknak, akik sem az aszkéta-ítélethirdető Jánosnak, sem Jézusnak, a bűnösök barátjának nem hittek (Mt 11,16–19; 21,31–32). Keresztelő János nem egy tanítványa csatlakozott Jézushoz (Jn 1,37). Pünkösd után az apostoli misszió találkozott Keresztelő János tanítványokkal, azokat azonban újra keresztelték Jézus nevére (ApCsel 19,1–7).

 

4. Biblián kívüli források

Josephus Flavius zsidó történetírónál két feljegyzést találunk Keresztelőről. Elmondja, hogy melyik börtönbe zárták Jánost és azt, hogy a nép Heródes háborús vereségét Isten büntetésének tartotta, Keresztelő János kivégzése miatt. Josephus leírja János tanítványai életmódját. Az ún. MANDEUS irodalomban nagy szerepe van Keresztelő Jánosnak.

 

KERESZTELŐ JÁNOS. Zakariás (28) és Erzsébet fia, mindketten papi nemzetségből származtak; Jézus előfutárja (Lk 1,5–25.56–58); mint Istennek szentelt ember, a pusztában lakott (Lk 1,15; Mt 11,12–14.18); munkásságát a Jordán mellett kezdte el, Tiberius császár uralkodásának 15. esztendejében (Lk 3,1–3); hirdette és gyakorolta a megtérés keresztségét (bemerítését), hogy így készítse elő az embereket a Messiás eljövetelére (Lk 3,4–14); Jézust is megkeresztelte (Mt 3,13–17; Mk 1,9–10; Lk 3,21; Jn 1,32), bizonyságot tett Jézusról, mint Messiásról (Jn 1,24–42); Heródes (3) Antipás börtönbe vetette és kivégeztette (Mt 14,6–12; Mk 6,17–28); Jézus dicsérte őt (Mt 11,7–14); tanítványai még halála után is hűek maradtak hozzá (Csel 18,25).

Luk. 1,5 Heródesnek, a Júdea királyának idejében vala egy Zakariás nevű pap az Abia rendjéből; [1 Krón. 24,10.] az ő felesége pedig az Áron leányai közül való vala, és annak neve Erzsébet.

1. 6 És mind a ketten igazak valának az Isten előtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak.

Luk. 1,7 És nem volt nékik gyermekük, mert Erzsébet meddő vala, és mind a ketten immár idős emberek valának.

Luk. 1,8 Lőn pedig, hogy mikor ő rendjének sorában papi szolgálatot végzett az Isten előtt,

Luk. 1,9 A papi tiszt szokása szerint reá jutott a sor, hogy bemenvén [2 Móz. 30,7.] az Úrnak templomába, jó illatot gerjesszen.

Luk. 1,10. És a népnek egész sokasága imádkozék kívül a jó illatozás idején;

Luk. 1,11. Néki pedig megjelenék az Úrnak angyala, állván a füstölő oltár jobbja felől.

Luk. 1,12. És láttára megrettene Zakariás, és félelem szállá meg őt.

Luk. 1,13 Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az ő nevét Jánosnak.

Luk. 1,14 És lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az ő születésén;

Luk. 1,15 Mert nagy lészen az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik; [4 Móz. 6,3. Bir. 13,4-5. 1 Sám. 1,11.] és betelik Szent Lélekkel még az ő anyjának méhétől fogva.

Luk. 1,16 És az Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz.

Luk. 1,17 És ez Ő előtte fog járni az Illés lelkével és erejével, [Malak. 3,1. 4,6. Mát. 17,11-13.] hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet.

Luk. 1,18 És monda Zakariás az angyalnak: Miről tudhatom én ezt meg? mert én vén vagyok, és az én feleségem is igen idős.

Luk. 1,19 És felelvén az angyal, monda néki: Én [Dán. 8,16. 9,21. 27. Máté 18,10.] Gábriel vagyok, ki az Isten előtt állok; és küldettem, hogy szóljak veled, és ez örvendetes dolgokat jelentsem néked.

Luk. 1,20 És ímé megnémulsz és nem szólhatsz mindama napig, a melyen ezek meglesznek: mivelhogy nem hittél az én beszédimnek, a melyek beteljesednek az ő idejökben.

Luk. 1,21 A nép pedig várja vala Zakariást, és csodálkozék, hogy a templomban késik.

Luk. 1,22 És kijövén, nem szólhata nékik; eszökbe vevék azért, hogy látást látott a templomban; mert ő csak integetett nékik, és néma maradt.

Luk. 1,23 És lőn, hogy mikor leteltek az ő szolgálatának napjai, elméne haza.

Luk. 1,24 E napok után pedig fogada méhében Erzsébet az ő felesége, és elrejtőzék öt hónapig, mondván

Luk. 1,25 Így cselekedett velem az Úr a napokban, a melyekben reám tekinte, hogy elvegye az én gyalázatomat az [1 Móz. 30,23.] emberek között

Keresztelő János

 

The Interpreter’s….

4. Josephus

 

Az egyetlen szövegrész Atq. XVIII.v.2—nél tejes szövege:

„ … de néhányan a zsidók közül azt hitték, hogy az Úristen szétmorzsolja Heródes seregét, Isten nagyon igazságos fénye, amelyet Keresztelő János – akit Heródes végzett ki - hívására jelent meg (Krisztusban). János egy vallásos férfi volt, aki ostorozta a zsidókat, de azok a zsidók, egymás közt erényesek és igazságosak és az Úristen felé jámborak voltak eljöttek a keresztelésre. Ez megszokott keresztelési szertartásnak volt elfogadható, ha csak úgy történt volna a keresztelés, mint korábban, de János nem engedett kunyerálni, hogy csak a test megtisztításával kereszteljen, hanem a lélek megtisztítását követelte meg. És mikor mindenki forgolódott János körül - minthogy őket alaposan megkeverte amit János mondott - Heródes rettegett attól,hogy a Jánosnak az emberek kiterjedt befolyásolása miatt szabadság felkelés vezetője lesz. (Az embereknek valószínűnek tűnt, hogy minden az ő – Heródes - tanácsai szerint lesz) (Heródes) Sokkal jobban gondolta, cselekedni akart és el akarta fogni Keresztelő Jánost nehogy bajt hozzon magára és sajnálja, hogy nem tett semmit, mielőtt még bármiféle felkelés alakult volna ki, vagy kezdődött volna el. Így Heródes gyanúja miatt, Jánost rabként Macherus várába küldte és ott kivégeztette. De a zsidók hittek abban, hogy az Isten büntetésből lerombolja Heródes hadseregét. „

 

if it were used not to beg off from sins commited, but for the purification of the body when the soul had previously been cleansed by righteous conduct

And when everybody turned to Jhon - for they were profoundly stirred by he said - Herod feared that Jhon's so extensive influence over the people might lead to an uprising

(for the people seemed likely to do everything, he might counsel)

He thought it much better under the circumstances, to get János out of the way in advance, before any insurrection might develop, than for himself to get into trouble and be sorry not to have acted, So because of Hero's suspicion, John was sent as a prisoner to Macherus, the fortress already mentioned, and there put to death. ut the Jews believed thet the destruction with overtook the army came as a punishment for Herod,

God wishing to do him harm.