Nyomtat Elküld Olvasási nézet

A KÁLVIN SZOBOR

A Kálvin-szobor alkotóját, Búza Barna szobrászművészt évekkel ezelőtt ismertem meg személyesen. A Reformátusok Lapja fotóriporter-újságíró munkatársaként sokszor találkoztam közismert személyiségekkel, zenészekkel, írókkal, képzőművészekkel, s e találkozások minden alkalommal a személyes beszélgetésen túl bizonyságtételek is voltak.
Mindig érdeklődéssel hallgattam református testvéreim, de a szekularizált világban élők, a "kívülállók-, az élet legkülönbözőbb területeiről alkotott véleményét is. Kétségtelen, hogy az alkotni képes gondolkodás, a gondolkodó, alkotó ember arra rendeltetett, hogy hidakat építsen sokszor éppen az áthidalhatatlan távolságok, életszemléleti, filozófiai, teológiai, világnézeti szakadékok fölött is. A keresztyén ember pedig - akinek munkája egyben a hivatása is - valóban úgy kell éljen és dolgozzon, hogy élete és munkája egyaránt Arról tegyen bizonyságot, Aki őt elrendelte, kiválasztotta és Krisztus által az üdvösség reményteljes várományosává tette.

Id. Hegyi-Füstös István lelkipásztor testvérem, a Reformátusok Lapja egykori felelős szerkesztője megbízásából - akinek szakmai útmutatásáért, önzetlen segítségéért hálás köszönettel tartozom - képriportot, majd interjút készítettem Búza Barna szobrászművésszel.
Ez a találkozás mélyen meghatott és sokat jelentett számomra: élményét a Kálvin Téri Lapok olvasóival is szeretném megosztani, hiszen a Művész úr személyében nem csak egy népszerű és sikeres - a nemrégiben megjelent Művészeti Lexikon több mint 60 köztéri alkotását sorolja fel, sőt számtalan egyházi vonatkozású alkotása is van - szobrászművésszel találkoztam, hanem egy rendíthetetlen hitű, egyházunkért és nemzetünkért felelősséget érző, szolgálattevő testvért ismertem meg.
A Kálvin-szobor alkotója, Búza Barna, a Százados úti művésztelepen levő szerény otthonában fogadott. Szobája közvetlen közelében alkotásának színtere: a műterem.
Beszélgetés közben előkerültek a régi fényképek, kisebb szobrok, érmék, vázlatok és domborművek sokasága. Egy alkotó életút tárult elém a maga megpróbáltatásaival, küzdelmeivel, kudarcaival és sikereivel egyaránt. Ennek az életnek az alapdallamát a szeretet, a reménység és a hit alkotta, s ez ölt testet, bontakozik ki a szebbnél szebb műalkotásokban is. Az ember életén meglátszik, hogy fényét honnan kapja, ki az, akinek erejét, lelkét élete hajójának vitorláiba fogja és halad a cél felé.
Az alkotó ember szabadsága a világtól való szabadság ugyan, de nem Istentől való függetlenség. Az alkotás munkája “istenarcú- tevékenység, a “dicsőség- sokakat elvakít és felületessé alacsonyít, de csak az alázat tud igazán magasra emelni, nagy, maradandó dolgokat alkotni. Még háborúban, ínségben, szenvedések, politikai diktatúrák közepette is tud alkotóvá válni az az ember, akinek van mondanivalója. A kimondhatatlan - vagy kimondani tilos - kifejezésére a művészet formanyelve minden időben kitűnő eszköz. A gondolatokat nem lehet elfojtani, a gondolkodó ember veszélyes minden elnyomó és embertelen rendszer számára, de a keresztyén gondolkodó ember még “veszélyesebb-, mert a gondolkodás képessége még nem jelent erkölcsi tartást, manipulálhatatlanságot, de a Krisztus-követés az olcsó megalkuvásokat ugyanúgy lehetetlenné teszi, mint az áruló, mindent kiárusító, elvtelen kompromisszumokat.
Búza Barna soha nem alkotott olyan szobrot, amelyik a “fehér- vagy a “vörös- ateizmust szolgálta vagy szimbolizálta volna, így alkotásai “túléltek- minden vihart, világi széljárást, változást. Hitét és magyarságát, nemzete iránti szeretetét soha nem tagadta meg. Nyitott, ökumenikus, senkit sem kirekesztő, de ugyanakkor felekezeti és nemzeti hovatartozásának tudatában sziklaszilárd, tántoríthatatlan jelleme arra enged következtetni, hogy őt magát is Mesterünk faragta ki. Valóban boldog az az ember, aki az élet harcai közben is Isten kezében formálódik.
A művész úr életét a Jézustól tanult felebaráti szeretet nem csak halott betűként, de eleven valóságként határozta meg, s határozza meg most is napjait, amikor közel a 90. életévéhez még mindig fáradhatatlanul dolgozik.

Majd’ tíz éve tartó álma válik valóra ezen a nyáron: a Kálvin téren felállítják egyik jeles alkotását, a Kálvin-szobrot. Zivataros múlt, háborús évszázadok ragyogó, hűséges harcosa fog állni figyelmeztető példaként templomunk előtt - nem önmagára mutatva, hanem a messzeségbe tekintve, a Bibliát magához szorítva, hirdetve Isten gondviselő szeretetét, mely Jézusban nyert örök bizonyságot számunkra. Méltó kezek faragták ki, öntötték formába ezt a szobrot, hogy hirdesse: hitünk és Istenbe vetett reménységünk az egyetlen lehetőség az egyéni és nemzeti megmaradásra, halál helyett életre, örök életre. Búza Barna szobrászművész élete az alkotás fényében ragyog és figyelmeztető példa számunkra, hogy a legnagyobb alkotóerő az Isten Lelke által szított, semmi körülmények között elhamvadni nem tudó szeretet, mely az élet égboltozatáról elűzi a gyűlölet és ellenségeskedés oly gyakori, sötét felhőit. Isten gazdag áldása legyen a művész úr életén a továbbiakban is. Alkotásai hirdessék keresztyén magyar reformátusságunk számára a megmaradás és élet lehetőségét, mely nem a magunkban bízás optimizmusa, hanem a Jézusban kegyelemből nekünk ajándékozott reménység és Istenbe vetett hit. Soli Deo Gloria: egyedül Istené a dicsőség!

Kun András Nándor
lelkész


Utóirat:
a fenti írás a Kálvin Téri Lapok II. évfolyamának 2. számában (megjelent az Úr 2000. esztendejének nyarán) és terjedelmesebb változatban a Reformátusok Lapjában került közlésre.
Búza Barna (szül.: Vésztő, 1910. december 30.) szobrászművész, alkotásban gazdag, Istennek átadott életét, földi pályafutását Budapest, 2010. október 16-án fejezte be.

 

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 8, összesen: 234863

  • 2020. január 26., vasárnap

    „Nincs más lehetőség, mint kíváncsi lenni rájuk – háttérszándék, önzés nélkül. Ha megérzik, hogy tényleg érdeklődöm, megnyílnak és bevezetnek az ő kis...
  • 2020. január 25., szombat

    Esténként, vándorutamról hazatérve kis zsákfalumba, kitöltök egy pohár bort, megtömöm a pipám, meggyújtom a mécsest égi és földi szeretteinkért, letes...
  • 2020. január 24., péntek

    Thoma László gazdagréti lelkész könyve szabadulástörténet: a kollégiumtűzből való szabadulásának és a poszttraumásstressz-szindrómától való szabadulás...
  • 2020. január 24., péntek

    Az érzelmek teljes skáláját átélték, van, aki még most is küzd a félelemmel – derült ki tegnap este, a Ráday Kollégium udvarán tartott megemléke...
  • 2020. január 23., csütörtök

    Ismét megrendezik Magyarország legnagyobb ökumenikus ifjúsági vezetőképző konferenciáját
  • 2020. január 23., csütörtök

    „Isten gazdagon megáldotta őt ismerettel, tudással, igazság- és bölcsességszeretettel, ezeket megsokszorozva adta tovább nekünk. Haláláig ragaszkodott...
  • 2020. január 22., szerda

    Ha gondolkodom az imádságról, azt veszem észre, hogy egy pillanat alatt az őseim imádságai mögé menekülök. Erős és meghatározó emlékek jelennek meg sz...
  • 2020. január 22., szerda

    Január 31. péntek éjfélig lehet jelentkezni a Langham igehirdető-műhelybe. A közös munka célja, hogy lelkipásztorok és laikus igehirdetők egyaránt sze...
  • 2020. január 21., kedd

    A repülőgépünk belseje legalább annyira volt „nyugalmat árasztó”, mint az az MR-készülék, amiben öt évvel korábban kellett ugyanennyire tétlenül, kilá...
  • 2020. január 20., hétfő

    Új útvonalakkal gazdagodik a Vándortábor Program kínálata, idén először zarándoklatra is jelentkezhetnek az iskoláscsoportok.