Nyomtat Elküld Olvasási nézet

A KÁLVIN SZOBOR

A Kálvin-szobor alkotóját, Búza Barna szobrászművészt évekkel ezelőtt ismertem meg személyesen. A Reformátusok Lapja fotóriporter-újságíró munkatársaként sokszor találkoztam közismert személyiségekkel, zenészekkel, írókkal, képzőművészekkel, s e találkozások minden alkalommal a személyes beszélgetésen túl bizonyságtételek is voltak.
Mindig érdeklődéssel hallgattam református testvéreim, de a szekularizált világban élők, a "kívülállók-, az élet legkülönbözőbb területeiről alkotott véleményét is. Kétségtelen, hogy az alkotni képes gondolkodás, a gondolkodó, alkotó ember arra rendeltetett, hogy hidakat építsen sokszor éppen az áthidalhatatlan távolságok, életszemléleti, filozófiai, teológiai, világnézeti szakadékok fölött is. A keresztyén ember pedig - akinek munkája egyben a hivatása is - valóban úgy kell éljen és dolgozzon, hogy élete és munkája egyaránt Arról tegyen bizonyságot, Aki őt elrendelte, kiválasztotta és Krisztus által az üdvösség reményteljes várományosává tette.

Id. Hegyi-Füstös István lelkipásztor testvérem, a Reformátusok Lapja egykori felelős szerkesztője megbízásából - akinek szakmai útmutatásáért, önzetlen segítségéért hálás köszönettel tartozom - képriportot, majd interjút készítettem Búza Barna szobrászművésszel.
Ez a találkozás mélyen meghatott és sokat jelentett számomra: élményét a Kálvin Téri Lapok olvasóival is szeretném megosztani, hiszen a Művész úr személyében nem csak egy népszerű és sikeres - a nemrégiben megjelent Művészeti Lexikon több mint 60 köztéri alkotását sorolja fel, sőt számtalan egyházi vonatkozású alkotása is van - szobrászművésszel találkoztam, hanem egy rendíthetetlen hitű, egyházunkért és nemzetünkért felelősséget érző, szolgálattevő testvért ismertem meg.
A Kálvin-szobor alkotója, Búza Barna, a Százados úti művésztelepen levő szerény otthonában fogadott. Szobája közvetlen közelében alkotásának színtere: a műterem.
Beszélgetés közben előkerültek a régi fényképek, kisebb szobrok, érmék, vázlatok és domborművek sokasága. Egy alkotó életút tárult elém a maga megpróbáltatásaival, küzdelmeivel, kudarcaival és sikereivel egyaránt. Ennek az életnek az alapdallamát a szeretet, a reménység és a hit alkotta, s ez ölt testet, bontakozik ki a szebbnél szebb műalkotásokban is. Az ember életén meglátszik, hogy fényét honnan kapja, ki az, akinek erejét, lelkét élete hajójának vitorláiba fogja és halad a cél felé.
Az alkotó ember szabadsága a világtól való szabadság ugyan, de nem Istentől való függetlenség. Az alkotás munkája “istenarcú- tevékenység, a “dicsőség- sokakat elvakít és felületessé alacsonyít, de csak az alázat tud igazán magasra emelni, nagy, maradandó dolgokat alkotni. Még háborúban, ínségben, szenvedések, politikai diktatúrák közepette is tud alkotóvá válni az az ember, akinek van mondanivalója. A kimondhatatlan - vagy kimondani tilos - kifejezésére a művészet formanyelve minden időben kitűnő eszköz. A gondolatokat nem lehet elfojtani, a gondolkodó ember veszélyes minden elnyomó és embertelen rendszer számára, de a keresztyén gondolkodó ember még “veszélyesebb-, mert a gondolkodás képessége még nem jelent erkölcsi tartást, manipulálhatatlanságot, de a Krisztus-követés az olcsó megalkuvásokat ugyanúgy lehetetlenné teszi, mint az áruló, mindent kiárusító, elvtelen kompromisszumokat.
Búza Barna soha nem alkotott olyan szobrot, amelyik a “fehér- vagy a “vörös- ateizmust szolgálta vagy szimbolizálta volna, így alkotásai “túléltek- minden vihart, világi széljárást, változást. Hitét és magyarságát, nemzete iránti szeretetét soha nem tagadta meg. Nyitott, ökumenikus, senkit sem kirekesztő, de ugyanakkor felekezeti és nemzeti hovatartozásának tudatában sziklaszilárd, tántoríthatatlan jelleme arra enged következtetni, hogy őt magát is Mesterünk faragta ki. Valóban boldog az az ember, aki az élet harcai közben is Isten kezében formálódik.
A művész úr életét a Jézustól tanult felebaráti szeretet nem csak halott betűként, de eleven valóságként határozta meg, s határozza meg most is napjait, amikor közel a 90. életévéhez még mindig fáradhatatlanul dolgozik.

Majd’ tíz éve tartó álma válik valóra ezen a nyáron: a Kálvin téren felállítják egyik jeles alkotását, a Kálvin-szobrot. Zivataros múlt, háborús évszázadok ragyogó, hűséges harcosa fog állni figyelmeztető példaként templomunk előtt - nem önmagára mutatva, hanem a messzeségbe tekintve, a Bibliát magához szorítva, hirdetve Isten gondviselő szeretetét, mely Jézusban nyert örök bizonyságot számunkra. Méltó kezek faragták ki, öntötték formába ezt a szobrot, hogy hirdesse: hitünk és Istenbe vetett reménységünk az egyetlen lehetőség az egyéni és nemzeti megmaradásra, halál helyett életre, örök életre. Búza Barna szobrászművész élete az alkotás fényében ragyog és figyelmeztető példa számunkra, hogy a legnagyobb alkotóerő az Isten Lelke által szított, semmi körülmények között elhamvadni nem tudó szeretet, mely az élet égboltozatáról elűzi a gyűlölet és ellenségeskedés oly gyakori, sötét felhőit. Isten gazdag áldása legyen a művész úr életén a továbbiakban is. Alkotásai hirdessék keresztyén magyar reformátusságunk számára a megmaradás és élet lehetőségét, mely nem a magunkban bízás optimizmusa, hanem a Jézusban kegyelemből nekünk ajándékozott reménység és Istenbe vetett hit. Soli Deo Gloria: egyedül Istené a dicsőség!

Kun András Nándor
lelkész


Utóirat:
a fenti írás a Kálvin Téri Lapok II. évfolyamának 2. számában (megjelent az Úr 2000. esztendejének nyarán) és terjedelmesebb változatban a Reformátusok Lapjában került közlésre.
Búza Barna (szül.: Vésztő, 1910. december 30.) szobrászművész, alkotásban gazdag, Istennek átadott életét, földi pályafutását Budapest, 2010. október 16-án fejezte be.

 

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 21, összesen: 231029

  • 2019. december 11., szerda

    A bibliamisszió sokszínűségét bemutató konferenciával és egy személyes vallomásokból álló emlékkötettel ünnepelte hetvenedik fennállását a Magyar Bibl...
  • 2019. december 10., kedd

    A Messiás eljövetelét feszült várakozás és sok csalódás előzte meg. Miben reménykedtek akkoriban az emberek, és miért múlt felül minden elképzelést Jé...
  • 2019. december 10., kedd

    Szellemes videóklipet készített a budapesti teológia néhány másodéves hallgatója. Az alternatív zenedarab átiratában a rájuk és pályájukra nagy hatást...
  • 2019. december 09., hétfő

    Olyan világ, amelyben szívesen lennénk. Történet, amely felnőttnek és gyermeknek egyaránt szól. Híd, amely segít összetartani a családot, mese, amelyn...
  • 2019. december 08., vasárnap

    Ha egy jótékonysági akció mellé állunk, akkor nemcsak az adott megsegített mellé állunk, de az ügy mellé is, amelynek a nevében kérnek tőlünk.
  • 2019. december 07., szombat

    Egyetlen szóban egy egész élet.
  • 2019. december 05., csütörtök

    Az Északi-sarktól a hegycsúcsokig, a találkozásoktól a befele figyelésig, az ünnepektől a mindennapokig, Karácsony apótól Jézusig – könyvajánlónk az a...
  • 2019. december 04., szerda

    Gyülekezeti terem úgy válhat Isten eszközévé, ha életünket okos istentiszteletként éljük. Mit jelent ez, és hogyan mutathat példát erre az egyik Fejér...
  • 2019. december 03., kedd

    Az egyetemi közösség nem család, nem gyülekezeti csoport, hanem olyan zarándokút, ahol mindössze pár évet vagyunk egymás mellett. Ez csak kísérés, de ...
  • 2019. december 03., kedd

    – a környezeti cselekvésben sem