Nyomtat Elküld Olvasási nézet

KÁLVIN KÓRUS

Kapcsolatfelvétel a gyülekezet orgonista-kántorával
Bódiss Tamás
t.bodiss@gmail.com


Énekkari próbák (Kálvin Kórus):
csütörtök 19 óra.
Vezeti: Bódiss Tamás orgonista-kántor

 

Dicsérjétek az Urat!
Énekeljetek az Úrnak új éneket,
a hívek gyülekezetében!
(Zsolt 149,1)

Kálvin Kórus

Gyülekezetünk zenei vezetőjét, orgonista-kántorát,
Bódiss Tamás-t megkértük, hogy a Kálvin Téri Lapokban valljon néhány szóban önmagáról, pályafutásáról, céljairól...



Különös módon kötődöm a Kálvin téri gyülekezethez. Szüleim itt tanultak orgonálni Ákom Lajos, a templom néhai orgonaművész-kántorának keze alatt. Családi fényképalbum őrzi azt a fotót, melyen néhány éves kisgyerekként „Lajos bácsival” barátkozom.
Több mint negyedszázados kántori szolgálatom a Kispest-Rózsa térről indulva, a Szabadság téren, Budahegyvidéken, Fóton és Budafokon keresztül érkezett most el a Kálvin térre, ahol tavaly nyár óta ülök az orgonánál. A kántori szolgálat mellett immár tizennyolc éve tanítok a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Egyházzenei Tanszékén.
A Zeneakdémián szereztem zenei diplomáimat is (karvezetés, orgona, egyházzene) és az 1948-as énekeskönyvünk történetéből írt disszertációmmal itt szereztem művész-doktori fokozatot 2005-ben. Kántori oklevelem (1985) megszerzése óta részt veszek az országos egyházzenei életben és a kántorképzők munkájában is, az utóbbi kilenc évben pedig a Magyarországi Református Egyház országos egyházzenei előadójának feladatait láttam el. Történeti érdeklődésemből kifolyólag mindig érdekelt a régebbi korok egyházzenei gyakorlata, az, hogy mit és hogyan énekeltek a régebbi évszázadokban.
Gimnazista koromban ismerkedtem meg a Bach-kantáták csodálatos világával, majd később a reformáció kora, a középkor és az óegyházi idők énekeivel, templomi zenéjével. A kutatás mellett azonban főleg az a kérdés foglalkoztat: mit tehetünk ma? Természetes, hogy nem lehet egy az egyben a régi gyakorlatot visszaállítani; tanulni és mintát venni azonban rendkívül fontos. Ehhez nyújtott nagy segítséget, hogy tanulmányutak, konferenciák segítségével betekintést nyerhettem az európai nagyvárosok egyházzenei életébe.
A gyülekezet zenei munkájába 2006 elején kapcsolódtam be, amikor Kovács Botond Árpád és Pálóczy Krisztina segítségeként új alapokra helyeztük a Kálvin Kórus munkáját. Ekkor kezdtük el az azóta is rendszeres hó végi zsoltáros istentiszteleteket, mely a kórus szolgálatára épül. A csütörtöki zsoltárosok mellett továbbra is folytatódik a havi második vasárnap estéken rendezett zenés áhítatok sorozata, melyen főleg orgonazene és kórusének váltakozik.
Egészen különleges helyen van gyülekezetünk itt a főváros közepén: ajtót nyithat a főváros egyik központi terére. Igaz, ezt az ajtót még jó ideig palánkok takarják, de reménységünk, hogy egyszer újjáépül a tér. A zenés áhítatokkal, és az énekes-liturgikus istentiszteletekkel is behívhatjuk és megszólíthatjuk a környéken élőket és a templom előtt járókat, városunk lakóit, és a környékünkön nagy számban megforduló turistákat is. Hozzátartozik ehhez a templombelső felújításán túl a nagyorgona újjáépítése is, melyhez bel- és külföldi kapcsolataimat felhasználva én is megpróbálok mindent megtenni...

* * *

A Kálvin Kórust Ákom Lajos orgonaművész alapította. Első hangversenyüket templomunkban mutatták be 1948. október hó 30-án, szombaton este 7 órakor a Reformáció emlékére. A műsor összeállításából lehet következtetni arra, hogy nem hivatásos énekkar állt elő, de a lelkesedés és az ének szeretete annál inkább megmutatkozott. Ákom Lajos a kórust haláláig (1967) irányította, majd Máté János orgonaművész folytatta annak vezetését 1968-tól. Máté János segítségére volt bő 10 esztendőn keresztül felesége. A Márk passiót (J.S.Bach) 1972 nagyhetén mutatták be, amely egyben budapesti bemutató is volt. Ezt követően 7-8 éven keresztül minden nagyheti ünnepkörben műsorra került ez a zenemű, s ennek folytatásaként alakult ki a nagyszombati passiós istentisztelet sorozata. Máté János feladatköre jelentősen kibővült a 90-es évek elejétől, a régi hű tagok kiöregedtek, a fiatalok nem éreztek indíttatást a kórus iránt, a taglétszám egyre csökkent. Máté János halála után a kórus szinte teljesen megszűnt.

Szathmáry Lilla, orgonaművész-karvezető kapott megbízást a kórus újjáélesztésére, aki a kritikus időszakra igyekezett külső énekeseket mozgósítani, hogy segítségükkel hátha kedvet kapnak az énekelni tudó és szerető gyülekezeti tagok, de ez sajnos nem sikerült. Ez év januárjától az újjáélesztés további küzdelmei rám bízattak. Közel ezer ember vesz részt hetente istentiszteleteinken, ebből kb. 15 testvér vállalja, hogy részt vesz kóruspróbákon, illetve másik 5 testvér, aki nem, ill. részben tartozik gyülekezetünkhöz. Lelkipásztoraink rendszeresen hirdetik a csatlakozás lehetőségét, gyülekezeti tagokat személyesen hívogatunk remélve, hogy az elvetett mag előbb-utóbb kikel. Öröm, hogy olyan kórusmag alakult ki, amelyre már lehet építeni, a kohézió erősödik, a taglétszám fele fiatal, így a jövőre bizalommal és reménységgel tekinthetünk. Szükségesnek érzem a taglétszám növelését, szólamvezetők keresését és beépítését a kórusba. Legnehezebb dolgom a férfiszólamok tekintetében van; basszus szólamban hárman ülnek, míg a tenor szólam székei üresek...
Az istentisztelet középpontjában az igehirdetés áll, amelyre felelet a gyülekezet imádsága és az ének. Az istentisztelet keretében szerepet kaphat a kórus. A gyülekezeti énekeket meg kell tanítani, ehhez legjobb segítséget az énekkar tagjai nyújthatnak. A gyülekezet által énekelt dallamok feldolgozásait indokolt a kórusnak bemutatni, amelynek a felolvasott Ige tartalmához igazodnia szükséges. Zenés istentiszteleteken több és terjedelmesebb művet lehet előadni, de a művek választását saját képességi szinthez kell igazítani, hogy ne öncélú művészkedés legyen, hanem Isten dicséretét szolgálja (Kálvin János). Valóban öröm Istent dicsőítő szép éneket hallani, de talán még nagyobb öröm művelni azt.

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 22, összesen: 231030

  • 2019. december 11., szerda

    A bibliamisszió sokszínűségét bemutató konferenciával és egy személyes vallomásokból álló emlékkötettel ünnepelte hetvenedik fennállását a Magyar Bibl...
  • 2019. december 10., kedd

    A Messiás eljövetelét feszült várakozás és sok csalódás előzte meg. Miben reménykedtek akkoriban az emberek, és miért múlt felül minden elképzelést Jé...
  • 2019. december 10., kedd

    Szellemes videóklipet készített a budapesti teológia néhány másodéves hallgatója. Az alternatív zenedarab átiratában a rájuk és pályájukra nagy hatást...
  • 2019. december 09., hétfő

    Olyan világ, amelyben szívesen lennénk. Történet, amely felnőttnek és gyermeknek egyaránt szól. Híd, amely segít összetartani a családot, mese, amelyn...
  • 2019. december 08., vasárnap

    Ha egy jótékonysági akció mellé állunk, akkor nemcsak az adott megsegített mellé állunk, de az ügy mellé is, amelynek a nevében kérnek tőlünk.
  • 2019. december 07., szombat

    Egyetlen szóban egy egész élet.
  • 2019. december 05., csütörtök

    Az Északi-sarktól a hegycsúcsokig, a találkozásoktól a befele figyelésig, az ünnepektől a mindennapokig, Karácsony apótól Jézusig – könyvajánlónk az a...
  • 2019. december 04., szerda

    Gyülekezeti terem úgy válhat Isten eszközévé, ha életünket okos istentiszteletként éljük. Mit jelent ez, és hogyan mutathat példát erre az egyik Fejér...
  • 2019. december 03., kedd

    Az egyetemi közösség nem család, nem gyülekezeti csoport, hanem olyan zarándokút, ahol mindössze pár évet vagyunk egymás mellett. Ez csak kísérés, de ...
  • 2019. december 03., kedd

    – a környezeti cselekvésben sem