Nyomtat Elküld Olvasási nézet

ÜNNEPEINK

Ne feledkezzünk meg ünnepeinkről!

Sajnos gyakran lehet találkozni azzal, hogy nem ismerik a református egyházi év ünnepeit, vagy pedig összetévesztik római katolikus, esetleg görögkeleti ünnepekkel.
Az egyházi év -fő- ünnepei kétségtelenül a karácsonyi ünnepkör (ádvent első vasárnapjától tart az epifániai időszak végéig, régi nevén húshagyókeddig), a húsvéti ünnepkör (hamvazószerdától tart áldozócsütörtökig) és a pünkösdi ünnepkör (mely áldozócsütörtöktől a november végén lévő Örökkévalóság vasárnapjáig tart). Az ünnepkörök közül legkevésbé ismerik manapság a nyári és az őszi ünnepeket. Helytelen dolog az egyházi évet "ünnepes- (ádventtől pünkösdig terjedő időszak) és "ünneptelen- félévre osztani, már azért is, mert minden vasárnap ünnep: Krisztus feltámadásának hetente ismétlődő ünnepe!
Figyeljünk hát ünnepeinkre, mert egyformán jelentős mindenik! Nem kevesebbet állít Ravasz László, mint azt, hogy -Az ünnepek, mint valami időbeli sákramentumok, az örökkévalóságot kötik le és oltják bele a valóságba. Csak természetes, hogy századok, sőt ezredek hagyományaival átszőve, az atyák beláthatatlan sorozatának nagy emlékezéseivel megszentelve, nemzedékek hangulatával befuttatva, kiemelkednek az idő sodrából... Ennélfogva nem maradnak meg magányos fenségükben, hanem meghatározzák az előző és következő vasárnapokat is, hogy tartalmuknak minél többféle mélysége legyen nyilvánvaló.-
Ne nevezzük a pünkösd utáni nyári és az ádvent előtti őszi időszakot -ünneptelen- félévnek, hiszen ekkor is sok ünnep van! Pünkösdöt követően, az ádventi időszak beköszöntéséig - időrendi sorrendben - a következőket ünnepeljük: Szentháromság vasárnapja, új kenyérért való hálaadás, újborért való hálaadás, István király ünnepe, a reformáció emlékünnepe, halottak napja és kitekintés az örökkévalóságra.
Lássunk egy rövid áttekintést! (Szénási Sándor: Ünnepeink, a református egyházi év c. kiadványa alapján, Kálvin Kiadó, Budapest, 1999.)
Szentháromság vasárnapja (dominica Sacrosanctae Trinitatis): az egyház az ókori zsinatokon elhatárolta magát a tévtanoktól, s megvallotta az egy örök Istenbe, mint teljes Szentháromságba vetett hitét. Ennek az ünnepnek az óegyházi evangéliuma a Máté ev. 28,18-20, valamint a Róm 11,33-36.
Új kenyérért való hálaadás: valamelyik aratás utáni vasárnap tartjuk, leginkább augusztus végén. Bibliai alapja: 2Móz 23,16. Erről szól énekeskönyvünkben a 65. zsoltár és a 279. dicséret 4. verse.
Újborért való hálaadás: Magyar sajátosság. Szüret után tartjuk, október utolsó vasárnapján. Bibliai alapja a sátoros ünnep: 5Móz 16,13-15. Erről szól énekeskönyvünkben a 104. zsoltár 8. verse. A német protestánsok október első vasárnapján ünneplik a terménybetakarítást (Erntedankfest). Ekkor az úrasztalára helyeznek minden gyümölcsöt. Az Amerikai Egyesült Államokban 1864 óta november utolsó csütörtökje a hálaadás napja.
István király ünnepe: nemzeti ünnep is, augusztus 20-án. Az egyház nem csak az állam alkotmányát ünnepli, hanem azt, hogy István király, elmagányosodott népünket Krisztushoz vezette. Augusztus 20-a tehát a magyar nép evangelizálásának ünnepe!
A reformáció emlékünnepe: II. János György szász választófejedelem (1613-1680) október 31-ét jelölte ki (a lutheri 95 tétel kifüggesztésének napja) 1667-ben, s ez az időpont terjedt el. Bibliai Ige: Róm 3,21-28, Zsid 13,7. Emlékezzünk meg ekkor hitvalló őseinkről, s bizony az egyébként hasznos ökumenikus mozgalomban ragaszkodjunk saját színeinkhez, hitvallásainkhoz hűségesen!
Halottak napja: a reformációban nincs hagyománya. Ilyenkor ne az elhunytakhoz, elhunytakért könyörögjünk, hanem Isten megváltó kegyelmére gondoljunk, aki mind életünkben, mind halálunkban hűséges Urunk. Emlékezzünk az örök élet reménységére! Vigyünk bátran virágot szeretteink sírjára (olvassuk el a Heidelbergi Káté XXVI. fejezetét!) és ne felejtsük az 1Thessz 4,13-ban kijelentett Igét: -Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük-.
Kitekintés az örökkévalóságra: Német protestáns ünnep (Ewigkeitssonnentag). Ekkor tekintsünk ki az örökkévalóságra, az utolsó ítéletre, az eszkhatologikus reménységre. Legyen szemeink előtt az utolsó ítélet rajza (Mt 25,31-46), az új ég és új föld látomása (2Pét 3,11-14) és a felelősségteljes élet (2Kor 5,10)!
Természetesen nem feledkezhetünk meg a történelmi emléknapokról sem (pl. nemzeti ünnepek: március 15-e, október 6-a, október 23-a; vagy nemzetközi megemlékezések, pl.: augusztus első vasárnapján emlékezünk a Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombák pusztításaira, ekkor imádságunk tárgya a világbéke, a Föld épségben való megőrzése...), hiszen ezeken is kell szóljon Isten élő Igéje! Igaza van Szénási Sándornak, mikor így ír e történelmi eseményekre való megemlékező alkalmakról: -legyen igei tartalmuk: hódolat a történelem Ura előtt; hálaadás a próbák közt megtartó kegyelemért; könyörgés az áhított víg esztendőért, amelyet nemcsak a bor, búza, békesség jellemez, hanem egymás megbecsülése, az erkölcsi fölemelkedés, a Lélektől való átitatottság. De nem lehet témája öntetszelgés; más népek lenézése vagy éppen gyűlölete; a faj, a nép a vér pogány dicsőítése!-
Protestáns-református szempontból Szűz Máriát nem ünnepeljük, sőt elítéljük a sokszor bibliai alapokat is nélkülöző, főleg népi kegyességben előforduló Mária-kultuszt. (Olvassuk el a Heidelbergi Káté és a II. Helvét Hitvallás erre vonatkozó tanítását!) A reformátor Luther ezt mondja: -Sokan Máriát nagyobbra tartják, mint kellene... Krisztus azáltal kisebbé válik, hogy a szíveket inkább Máriára fordítják, mintsem magára Krisztusra-. De ne felejtsük azt, hogy miközben Kálvin kemény kritikával illette a Mária-kultuszt, a legnagyobb tisztelettel szólt Máriáról, az Úr szolgálóleányáról: "Ne röstelljük tanítónőnek elfogadni Szűz Máriát, aki Krisztust, Isten örök bölcsességét hordozta méhében!-
Reformátusokként nem ünnepeljük a szenteket sem, legalábbis úgy és akképpen nem, ahogyan a római katolikus egyház tanítja! Mi reformátusok, nemcsak a római pápa által kanonizált szenteket ismerjük el, hanem a hitnek mindazon hőseit, akik bizonyságtételükkel, vértanúságukkal, egész életükkel valóban szentnek, tehát Isten által kiválasztottnak és elkülönítettnek bizonyultak: a reformátorokat, gályarabokat, Erdély nagy fejedelmeit és fejedelemasszonyait, a Krisztus igazságáért szenvedő politikai üldözötteket, a hitleri vagy sztálini koncentrációs táborokban szenvedőket stb. (Luther: -kiátkozta a pápa, de kanonizálta Krisztus!-) Ne feledkezzünk meg tehát ünnepeinkről, mert áldott alkalmak ezek, melyek mindig emlékeztetnek a múlt eseményeire, és erőt adnak Isten Szentlelke által a jövő küzdelmeihez!

Írta:
Kun András Nándor
lelkipásztor

 

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 101, összesen: 203740

  • 2019. február 14., csütörtök

    Egymás megismerése nem ér véget a házassággal, akkor kezdődik csak igazán. Három házaspár osztotta meg velünk ezzel kapcsolatos tapasztalatait a házas...
  • 2019. február 13., szerda

    Mikor a kedves és én is öregszem. Vajon kizuhanunk az időből? Debreczeni Tibor naplója lyukas félórákból, amikor az íráshoz „éppen szivárgott a kedv”.
  • 2019. február 13., szerda

    „Boldog, aki felolvassa, és boldogok, akik hallgatják ezeket a prófétai igéket." (Jel 1,3)
  • 2019. február 12., kedd

    „Amelyik kapcsolat nem jut el addig a pontig, hogy akár válás is lehetne, az még nem is kezdődött el” – vallja Záborszky Zsófia pszichológus. A kisgye...
  • 2019. február 11., hétfő

    Tizennyolc évig imádkozott alkoholbeteg férje gyógyulásáért, majd egy nap válaszút elé állította: vagy a család, vagy az ital. Egy óra gondolkodás utá...
  • 2019. február 10., vasárnap

    Mitől tud egy házasság tartós lenni, a benne élők pedig nemcsak elviselni egymást, hanem boldogan élni? A házasság hete idei arcai, Gorove László ment...
  • 2019. február 09., szombat

    „Részestársai vagyunk a Krisztusnak, mind a közösen elszenvedett szenvedésekben, mind pedig a szenvedések fölötti győzelemben."
  • 2019. február 07., csütörtök

    Házasságban, családban élni jó, de egyben közös felelősség is. Nem csak a világ változik folyamatosan, de mi is, ezért fontos, hogy párkapcsolatunk ve...
  • 2019. február 06., szerda

    Az ökumenikus esküvő szép. Igazán szép. Ahogyan az ökumenikus házasság is. Megérdemli, hogy többet beszéljünk róla, hogy jobban odafigyeljünk rá.
  • 2019. február 06., szerda

    Krisztus ügyét szolgálni teljes állásban? Fiatalos, lelkes, befogadó csapatunk legbelsőbb, szerves részévé válni? Mindezt nagyon rugalmas időbeosztásb...