Kiáltó Szó

2006. szeptember 24.

Alapige
5Mózes 19,15-21 és 5Mózes 5,20

A TATABÁNYA-BÁNHIDAI REFORMÁTUS GYÜLEKEZET HÍRLEVELE

Kedves Testvérek!

Ezen az istentiszteleten tanítást szeretnék adni nektek. Azt, hogy mit tanít nekünk Isten a Szentírásban a IX. parancsolatról, - és azért imádkoztam, hogy Isten Lelke ezt a tanítást tegye élővé bennetek!
Nekünk, keresztény embereknek, a tízparancsolat két kőtáblája elválaszthatatlanul összetartozik. Mi nem tudjuk a második kőtábla parancsolatait úgy olvasni, hogy ne lenne lelki szemeink előtt ott az első kőtábla. Ez így van rendjén! Ám azt is tudnotok kell, hogy a második kőtáblán lévő parancsolatok - attól kezdve, hogy "Tiszteld atyádat és anyádat!-, egészen odáig, hogy "Ne kívánd azt, ami a te felebarátodé!- - nem egyedülállóak és nem rendkívüliek az ókori keleten. Az ókorban minden megszülető ország és társadalom ezeket a törvényeket leírta és meghozta. Ezek olyan törvények, olyan szabályozók, amelyek egész egyszerűen szükségesek ahhoz, hogy bármilyen emberi közösség hosszú távon fenn tudjon maradni. És ezeknek a törvényeknek érvényessége tulajdonképpen mind a mai napig megvan. Ezek az alapjai a római jognak, és így a mi jogrendszerünknek is. De nem csak itt Európában: ezek az alapvető emberi együttélési törvények a világ minden táján, minden birodalomban ott vannak. Úgy is mondhatnám tehát, hogy a tízparancsolat megkerülhetetlen. Minden időben, minden korban, a világ minden táján az.
A IX. parancsolat, amiről ma szó lesz, ez: "Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen!-
Mi, mai emberek, ezt a parancsolatot rögtön lefordítjuk önmagunk számára úgy, hogy ez azt jelenti: ne hazudjál! Így igaz, csakhogy ez a IX. parancsolatnak a legtágabb értelmezése. Ám ezzel most nem szeretnék foglalkozni, (bár ez is számtalan kérdést vet föl ma), hanem azt mondom, hogy vegyük ennek a parancsolatnak a szűkebb értelmét. Értsük meg azt, mit jelent szó szerint, mit jelentett abban az időben, az ottani embereknek: ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen!
Az ókori Izraelben, és a legtöbb ókori társadalomban a nagycsalád közösségében, vagy egy város közösségében a vitás kérdésekben egy ezzel megbízott tekintélyes elöljáró döntött. Ez a tekintélyes ember, a bíró döntését az esetek túlnyomó többségében csak tanúvallomások alapján tudta meghozni. Hiszen nem volt nyomozás, rendőrség, ügyészség. Így hát a tanúk vallomásaira volt kénytelen hagyatkozni. Ezért a döntés alapja, kulcsa és a meghatározója a tanúvallomás volt. Egy ilyen döntés a vádlottnak, egy embernek a sorsát döntötte el. Ezért volt az ókorban olyan hallatlanul nagy súlya a tanúvallomásnak, mert az elmondott tanúskodás alapján döntött az, akinek ez tiszte volt.
De! Itt nem csak egyetlen emberről volt szó! Hiszen az ókori keleten az emberi közösség sokkal meghatározóbb volt, mint most. És az egyetlen ember fölött kimondott ítélet az egész közösség további életét meghatározta, hiszen hatással volt annak az embernek a családjára, hozzátartozóira, és hatással volt végül az egész közösségre. Egy döntés, ami tanúvallomások, beszámolók alapján született meg, egy egész közösség életét határozta meg. Ezért olyan nagyon kemény a Biblia a hamis tanúzás büntetésekor. Számunkra szinte meglepő szigorral beszél a Mózes V. könyvének 19. fejezete arról, hogy miként kell eljárni azzal, aki hamis tanúbizonyságot tett, - mert aki ezt teszi, az nem csak a vádlottnak árt, hanem az egész emberi közösségnek. Így hát - mondja a Biblia - szálljon őrá vissza az a gonosz szándék, ami miatt hamis tanúságot tett. Szálljon vissza rá mindaz, amit hamis tanúbizonyságával elért. Szenvedje el ő azt, amit másnak okozni akart.

Az országgyűlési választások esetében több millió ember döntést hoz. Mindannyian külön-külön döntünk. És ha önálló, felnőtt és felelős emberek vagyunk, akkor döntésünket mérlegelés alapján hozzuk meg. Akkor úgy döntünk, hogy meghallgatjuk, mit mond az egyik, mit mond a másik, mit mond a harmadik stb. - aztán mérlegeljük mindazt, amit nekünk mondtak. És csakis erre tudunk hagyatkozni, hiszen nem tudjuk ellenőrizni annak igazságát, amit nekünk mondanak. Csak erre hagyatkozhatunk, és ennek alapján hozzuk meg döntésünket.
Ennek az évnek tavaszán mindannyian hoztunk valamilyen döntést. Mindannyian. És nem szabad magunkat azzal álltatni, hogy ez a döntés magánügy. Ez egész egyszerűen nem igaz! Tévedés! Ne keverjétek össze azzal, hogy ez a döntés titkos. Ez igaz! Senkire nem tartozik, hogy én hogyan döntöttem. Tőlem ezt senki meg nem kérdezheti, ki nem kényszerítheti, hogy megmondjam, és engem személy szerint semmilyen retorzió nem érhet e miatt a döntés miatt. Döntésünk titkos, de nem magánügy.
Ez a döntés közügy. Mert döntésünk egy egész közösséget érintett. Döntésünk egész Magyarország közösségének életét érintette, sőt meghatározta. És tudjátok: a bíróság is, ha valakit elítél, akkor nem magánügyek gyakorlásától tiltja el, hanem a közügyek gyakorlásától, például a választás jogától. Áprilisi döntésünk tehát közügy. És ezt a felelősséget senki magától sem utólag, sem előre el nem háríthatja!
És most kiderült, hogy valaki hamisan tanúskodott. Kiderült, hogy valaki akkor, amikor nekünk mérlegelni kellett, minket becsapott. Valaki nekünk hazudott. És ezt szándékosan, tudatosan tette. Azért hazudott, hogy ő győzzön, hogy ő kormányozhasson, hogy övé legyen a hatalom. A Biblia, Isten igéjének tanítása egyértelmű. Egyrészt a hamis tanú és hamis tanúzás alapjában veszélyezteti az egész közösséget, Magyarországot: annak békességét és rendjét. Másrészt: a hamis tanúra önmaga szándékát kell visszafordítani. Ha hatalmat akart, és hatalmat nyert, akkor azt el kell venni tőle. Akkor azt annak kell adni, akit őt megfosztott ettől hazugságával. A Biblia tanítása egyértelmű: "hallják meg ezt a többiek is és féljenek, hogy többé ne kövessenek el köztetek ilyen gonosz dolgot. Ne szánakozz rajta!- Ezt mondja az ige.
Majdnem biztos vagyok benne Testvérek, hogy most is vannak köztünk, akik azt gondolják, hogy "a Tiszteletes úr megint politizál. Ne politizáljon a Tiszteletes úr!- Mert ő nem ezért jött a templomba, szerinte ez nem való istentiszteletre.
Akkor most ki kell mondanom nagyon határozottan: én nem politizálok! Csakhogy őrálló vagyok, tudjátok? És őrállóak vagyunk mindannyian Ezékiel könyve szerint! Az az Istentől rendelt feladatunk, hogy ha veszélyt látunk, ha törvénytelenséget látunk, akkor idejében szóljunk. És ez a felelősség rajtam talán még nagyobb, mint rajtatok, gyülekezeti tagokon. Az Isten őrállóvá tett, és az őrállónak felelőssége van! Az őrállón Isten számon kéri azt, hogy szóltál-e, amikor láttad a bűnt? Szóltál-e a többieknek? Mert ha nem, akkor te vagy a felelős a közösség sorsáért - Ezékiel könyve szerint. Ha nem, akkor rajtad van ennek a súlya. Én őrálló vagyok, és Istentől rendelt dolgom, hogy ha a közösséget veszélyeztető bűnt látok, akkor szóljak. Én nem politizálok! Egyáltalán nem. Az Istentől rendelt őrállói kötelességemnek, felelősségemnek teszek eleget.
Én tehát szóltam. Mostantól kezdve mindenkinek a saját felelőssége, hogy miként dönt magában. Hogy meghalljátok-e, amit az Isten mond, meg akarjátok-e hallani, vagy elhárítjátok magatoktól azzal, hogy nem tartozik ide, engem ez nem érint. Én megtettem, ami az őrálló feladata. Én szóltam, hogy itt valaki hamis tanúbizonyságot tett embertársa ellen. Itt valaki megszegte Isten IX. parancsolatát. Itt valaki veszélyezteti ennek az emberi közösségnek, Magyarországnak a békéjét és a jövőjét. Isten szólt, üzent - a többi rajtunk áll!

Ámen.


Elhangzott szeptember 24-én.