Templomunk és a
KISPESTI KÁLVIN-HÁZ története

150 évvel ezelőtt itt még nem volt Kispest, nem volt település, csupán a szolnoki út mentén álló csárdák és elszórt tanyák, a hattyús tó, homokdűnék és lápos mocsár Pest szélétől Soroksárig, meg egy magányos kereszt a mai Templom tér helyén.

1863-ban a földtulajdonosok parcellázták a területet, rendezett települést alakítottak ki, ahol szüleink nagyszülei otthont találtak és kialakították életterket. Felépült a mai református templom is Kispest centrumában 1896-98-ban.A telepesek közötti református misszió elkezdője nem kisebb ember volt, mint Szabó Aladár, későbbi teológiai tanár, a magyar belmisszió atyja, s társa lett ebben a munkában teológiai tanártársa, Pruzsinszky Pál, a Kálvin-kutató egyháztörténész, aki kispesti lakosként a KIE-s ifjakat saját otthonában tartott bibliaköri foglalkozásra gyűjtötte össze. Ő volt az egyik legerősebb szorgalmazója, hogy méltó helye legyen a gyermek-, az ifjúsági, a családmentő missziós munkának, református kultúrának. 1926-29 között nagy áldozathozatallal és kölcsönökkel felépült az emeletes Református Kultur-Bérház, amelyben a fenntartás és működtetés finanszírozására bérbe adott üzletek és lakások mellett minden belmissziós cél megvalósult: egyházi lakások, hivatal, kis és nagy termek.

A második világháborút követően a proletárdiktatúra megsemmisítette az egyház szociális és kulturális belmisszióját. Államosították a Kispesti Református Kultur-Bérház bérleményeit is. A területre, amelyet 1873-ban templom céljára bocsátott rendelkezésre az akkori kispesti önkormányzat, 1952-ben a templomot méltatlanul belevéve, 71 %-os állami tulajdont jegyeztetett a kispesti tanácselnök.

Isten az Úr! Elhozta a gyógyulás idejét. A Magyar Köztársaság parlamentje törvényt hozott az államosítással elvett egyházi ingatlanok rendezéséről. Nem ment könnyen, de végül lépésről lépésre eljutottunk a kárpótláshoz, református hitéletünk körülményeinek rendezéséhez. Köszönet illeti a gyülekezet akkori lelkipásztorát és gondnokát, Szél Jánost és Fóris Kálmánt, valamint az azóta fiatalon elhunyt Dr. Szente Péter presbitert, akik az első fontos lépéseket megtették az ügyben. Mégis, amikor 1996-ban a következő lelkipásztor, Ablonczy Zsolt elkezdte szolgálatát, még a halvány remény is álomnak tűnt egy új, minden tekintetben alkalmas gyülekezeti missziós ház létrehozására. Kitartó, szívós tárgyalások, viták, kemény ellenállások leküzdése kellett ahhoz, hogy építkezzünk, s meglegyen a kellő fedezet reménysége az építkezéshez. Hisszük, Jézus Krisztus akarta ennek a háznak az elkészülését, mert amikor kellett, megnyíltak a kapuk és a szívek. Mára elkészült Kispest egyik legszebb épületegyüttese a Templom téren, hasonlóan, mint amikor elődeink építkeztek.

Gyülekezeti házunk 340 m2 alapterületen áll, 240 m2 beépített tetőterülettel, 300 m2 alagsori teremmel, pincével. Helyet kapott benne a lelkészi hivatal, két lelkészlakás, egy konferenciaterem, két gyermekmissziós terem, egy szociális missziós terem, egy könyvtár és ifjúsági terem, egy ifjúsági iroda valamint pince és raktárhelyiségek. Külön öröm, hogy a templommal közvetlen kapcsolódási lehetőséget adó folyosó, a templom és a termek hangosítása és biztonságtechnikai berendezései is elkészültek.

Új gyülekezeti termünket Krisztus-jelkép: különleges technikával készült kerámia szőlőtő díszíti, Ablonczy Eszter keramikus művész ajándéka.

Alkalmainkon mindenkit örömmel várunk!
-------------------