A Biblia és az esélyegyenlőség

Amikor édesanyánk megjött a piacról és hozott egy kosár szebbnél szebb almát, kitette az asztalra. Mi tízen voltunk s vagyunk ma is testvérek, mindnyájan kerestük a magunk szerinti legszebbet, hogy kiválasszuk. Tízen, tíz nézőpontból, különböző meg nem fogalmazott igénnyel választottunk. Előfordult, hogy ketten ugyanazt az almát néztük ki, s akkor abban, hogy kié legyen döntött a kor, gyorsaság, erő, vagy valamilyen agyafúrt ötlet.

Elvileg az esélyegyenlőség azt jelenti, hogy mindenkinek egyenlő joga és azonos lehetősége van valamihez hozzájutni; mondjuk az élet napos oldalához, a véleménynyilvánításhoz, az otthonhoz és családhoz, betegség esetén az orvosi ellátáshoz, a tanuláshoz, a szabadsághoz és a kibontakozáshoz, hogy ki-ki megalkothassa élete tennivalóját, amire született.

A valóság ettől kiábrándítóan különbözik. A determinált másság, ami alatt a születéskori kereteket értem, az egyenlő helyzeteket szűk körökre szabja, és ott sem azonos feltételekkel.

Az igazságérzet azt kívánná, hogy teremtsük meg az esélyegyenlőséget. Vajon a Názáreti Jézus hogyan gondolkodott? Van e eligazítása a Biblia 66 régi iratból álló gyűjteményének az esélyegyenlőség kérdésében?
Netalán nem utópiának bizonyulnak-e azok a Bibliához fűzött, populista reménység jelszavak, mint: "Isten mindenkinek mennyei Atyja-, "minden embert egyformán szeret, s mindenkinek ugyanazon feltételekkel van esélye a földi és mennyei javak elérésére?- E jelszavak megfogalmazására kényszeríttette a keresztyén értelmiséget a marxista ideológia.

Két bibliai helyet szeretnék az olvasó figyelmébe ajánlani, egy Ó, és egy Új Testamentumból valót, megjegyezve, hogy a teljesség megkívánna egy alaposabb teológiai vizsgálódást, ami nyilvánvalóan folyamatosan történik Isten erre rendelt szolgáin keresztül.

Az egyik Isten szuverenitásáról szól. Arról, hogy Ő felette áll mindennek, mert Ő a teremtő. Van hatalma a teremtése fölött, jó kedve szerint visel gondot alkotásairól. Jeremiás prófétának végig kell nézni a fazekas házában, a fazekas új és új edényeket létrehozó ügyes kezeit, amint a forgó korongon kialakul a formált edény, ám időnként elromlik. A látvány közben adta Isten Jeremiásnak a meghirdetendő üzenetet. (Jer 18, 1-10)

Az ige azt üzeni: az edények mássága a teremtő munka során, sajátos feladatra szánva, még az azonos rendeltetés esetén sem gátja az egyenlő esélynek. Ilyen a teremtett világ. Nincs két azonos ember, sem testében, sem lelkében. De ugyanígy nem azonosak a növények, vagy az állatvilág tagjai sem. Mind egyedi, önálló, érthető és megfoghatatlan módon más. Ha a piacon egy gyümölcsös pultnál megállva, a pulton található valamennyi almát ketté vágnánk és a fél almákat összekevernénk, majd kézbe véve egyet, keresnénk a hozzá illőt, csak egyet találnánk. Ez a teremtés szépsége és mérhetetlen gazdagsága. Mi hívő emberek azt valljuk, hogy mindezt a mi Atyánk alkotta így. A probléma az embernél nem a másságban, hanem a romlásban (elromlásban) van.

A Biblia kijelentésének az üzenete: "A bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet- (Róm 6,22). Az emberi társadalomban létrejövő minden igazságtalanság, feszültség, megaláztatás, kétségbeesés eredendő oka a romlás, illetve a tudatos rontás valamilyen formája. A civilizált világ mai legnagyobb gondja a keletkező szeméthalmaz, amely a kidobásra ítélt holmik és a keletkező káros anyagok összessége. Hozzánk csütörtök reggel jön a kukásautó, s mindig tele van a kuka. Ha nem vinnék el, hanem ott maradna az udvaron, lassan beborítana bennünket. Talán, ha kevesebb szükségtelen holmit vásárolnánk, és nem pocsékolnánk olyan könnyedén, akkor elodázhatnánk az ebből származó veszélyes következményeket. Nos, a fazekasműhelyben megtudta Jeremiás, hogy az edények elromolhatnak. Ez a megállapítás ott, az üzenet szerint Isten szent népére vonatkozik.

A Biblia írásai szerint tehát az igazi kérdés nem az, hogy esélyegyenlőséget hozzunk e létre egy közös nagy szemétdomb alatti pusztulásra várva, hanem az, hogy megszabadít e bennünket valaki a bűn romlás általi, minden bizonnyal bekövetkező végeredményétől? Az ige üzenete szerint Isten népe az újjáformálásra érdektelenséggel válaszolt: "hagyd el!-.

A Biblia teljes, kanonizált iratanyaga arról a Szabadítóról szól, akit Isten küld, aki magára veszi a bűn terhét és bennünket tehermentesít a bekövetkező ítélettől. Ezért hirdeti Jézus Krisztus: "Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül-. (Mk 16, 16) Ezért mondja Péter apostol a Názáreti Jézusnak: "Mi elhittük és megismertük, hogy Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia-, ezért fogalmazódott meg az első század hitvallása a görög "hal- "ichtüsz- anagrammájában: Hiszem, hogy Jézus Krisztus Isten Fia, Megváltó.

A Megváltó Názáreti Jézus közvetíti azt a kegyelmet, ami a romlott edényt Isten szeretetében részesíti és újraformálja. Jobb lenne, ha nem romlott volna el. Az új életforma mögött ott van a rontott emléke, szorongása és fájdalmai, de a megtérő a bilincsekből szabadult rab örömével fogadhatja be Isten újjáformáló munkáját életébe. Sokak tapasztalata, hogy van szabadulás, és a bizalommal Jézus Krisztushoz forduló ember átalakított életűvé válik az Ő szent Lelke által.
A másik kapcsolódó ige a Biblia sajátos esélyegyenlőségi eligazítását adja elénk. A Máté evangéliuma 25. részében van három példázat: a 10 szűz, a kiosztott talentumok és az utolsó ítélet. Mindhárom példázat arról a figyelmeztetésről szól, hogy mielőtt az életünk véget ér, tennünk kell valamit a jó vég érdekében, hogy ne vesztesek, hanem nyertesek lehessünk. Mit értsünk nyereség alatt? A hosszú életet? A megfelelő versikét a sírkövön? Az Általános megbecsülést?
Ezek a példázatok az élet nyereségének azt nevezik, ha azt mondja majd az Úr nekünk: "Jertek én Atyámnak áldottai, örököljétek az országot, amely a világ alapítása óta számotokra készíttetett-. (Mt 25, 342)

A három közül a második példázat végén mond Jézus Krisztus egy félreérthető mondatot: "Akinek van, annak adatik és megszaporíttatik, akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van!- (Mt 25, 29) Ha a Biblia az esélyegyenlőség könyve, ez a mondat nehezen érthető. A dolgot fordítva sulykolták belénk: vegyünk el attól, akinek van és adjuk annak, akinek nincs és akkor kiegyenlítődik az esély, ezt kívánja a szociális érzékenység. A példázatbeli egy talentumos embernek, aki nem akart gazdájának megfelelni, mert azt feltételezte róla, hogy igazságtalan, mindene elveszett. Ahelyett, hogy nyertes lett volna, vesztes lett, mert hamis szociális igazságérzete rossz megoldásra vezette.

Annyi mindent mondtak már Istenről az emberek, tanították széltében, hosszában, filozófikus feltételezésekkel, elmés kritikával, mintha ő is valamely bűnös emberhez hasonló volna, aki fosztogatni kész a szerencsétlent, aki egyenlőtlenül ad, és elveszi egyiktől az esélyt, míg a másikat ok nélkül pártfogolja, hogy kitalál elveket, amelyek szerint előnyt biztosít, vagy hátrányba sújt. Aki ismeri Őt, az tudja, hogy Ő nem ilyen. Ő: " Úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy valaki hisz Ő benne el ne vesszen, hanem örök élete legyen-. (Jn 3, 16) Találd meg a módját, hogy megismerd Istent, az Ő igazi akaratát és üdvösséget kínáló kegyelmét. Szólítsd meg, mondd el neki, hogy szükséged van rá. Mondd el azt is őszintén, ami szorongatja lelkedet, s kérd tőle, hogy vezesse új életre útadat.

Ablonczy Zsolt