A kömlődi egyházközség tulajdonában három temető volt. Mivel a falu régtől fogva tiszta református vallású volt, nem is alakult ki más felekezeti, vagy önkormányzati temető. Soha nem jelentett ez gondot, még akkor sem, amikor jelentős számú katolikus vallású lakos telepedett le a faluban. Természetesen kivételt képezett az egy időben jelentős számú zsidóság, nekik saját temetőjük volt a régi református temető mellett.
E zsidótemetőben temetkeztek a környező kis falvak zsidó családjai. Nekik egyébként saját iskolájuk és imaházuk is volt.
Az 1950-es évek államosítása kapcsán Komárom megyében egy másik kivételtől eltekintve csak Kömlődön államosították a református temetőket. E szinte példa nélkül álló helyi
kommunista túlkapás nyomta rá bélyegét az egész egyházi életre a településen.
A legszomorúbb sors az úgynevezett Sárközy - féle temetőnek jutott, itt ugyanis a helyi termelőszövetkezet tehenészeti telepet létesített, mivel a régi sírkertet elhanyagolták, a
megépített tehénkarám érinthette magát a temető területét is. 1999-ben a termelőszövetkezet eladta a területet, vele az ősi kömlődi temetőt is. Így az új tulajdonos immár saját temetővel is rendelkezik. Senki nem orvosolja e kegyeletsértő helyzetet, pedig nemcsak a sírkövek, hanem egykor elhunyt keresztyén honfitársaink tetemei is a mai napig az egykori tehénkarám alatt megtalálhatók.
A másik két temető sorsa kissé jobb volt, bár a régi, - a felső temető, melyben több egykori lelkész is nyugszik - sírkőrablók beszerzési helye volt. Az erdő is benőtte, melyet illegális
fakitermelők ritkítanak rendszeresen. Hiába volt gazdája, mégsem volt megőrzője az itt lévő értékeknek. A régi temetőben 1848-as honvédsír is található. 1991-ben az egyház visszakapta
a két temetőt, azonban az idők során megfogyatkozott, hitét vesztett gyülekezet nem sok jelét mutatja annak, hogy rendbe tudná tenni, széppé tudná alkotni a sírkertet, mely
hozzátartozik egyházunk, településünk történelméhez.