A kömlődi köznép a régebbi időkben mindig is fogékony volt a tudományok a kultúra iránt, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a magas szintű iskolai oktatás, melynek megtartásán
mindig is fáradoztak. A társadalmi és gazdasági fejlődést azonban a kis és nagybirtokos családok léte, erősödése határozta meg. A közművelődés és a kultúra erősödése, az azokat is bőkezűen pártoló családoknak köszönhető, közülük is kiemelkedik a Pázmándy család, melynek református egyházunk is a legtöbbet köszönheti.

Pázmándyak

A család ősei már az 1659-es évtől kömlődi birtokosok. A család több nemzedéke élt itt, akik mind kömlődi születésűek. Ma a család egyetlen tagja sem él Kömlődön.
Id. Pázmándy Dénes /1781-1854/ országgyűlési képviselő, aki 1828-ban Komárom vármegye alispánja, majd 1837-től a Dunántúli Református Egyházkerület főgondnoka volt. 1848-ban a
főrendek képviselőjeként honvédelmi bizottmányi tag, 1848-1854-ig Fejér vármegye főispánja
volt. Fia Pázmándy Dénes /1816-1856/ országgyűlési képviselő Komárom vármegye másod alispánja, majd 1847-től első alispánja. 1848-ban az országgyűlés alsóházának elnökévé választották. Az udvarral történő megegyezésre törekszik, ezért szembe került Kossuthtal, 1849. márciusában megfosztották mandátumától. A szabadságharc leverése után birtokaira visszahúzódva él, 1850 táján barátját, Vörösmarty Mihályt bujtatta Baracska melletti
birtokán. Az ifjabbik Pázmándy Dénes /1848-1936/ szintén Kömlődön született, 1878-1884-ig a körmendi kerület országgyűlési képviselője volt, a Vas megyei Gosztonyban is jelentős birtokai voltak. 1919-ben a szegedi ellenzéket képviselte Párizsban.
A református egyházközség létében és fennmaradásában a családnak elévülhetetlen érdemei voltak, mindenkor híven áldoztak a gyülekezet épületeinek, templomának fennmaradására.
Az oktatás terén is jelentős érdemeket szereztek, a Pázmándyak sokat segítettek az iskola költségeinek fedezésében. Egyházkerületünknek két főgondnokot is adott a család, Pázmándy
József és id. Pázmándy Dénes személyében. Egy másik családtag Pázmándy Lajos a pápai főiskola gondnoka volt.

Perczel család

A híres honvédtábornok Perczel Mór /1811-1899/ családja a szabadságharc előtt és alatt Kömlődön élt.
Perczel Mór 1846-ban nősült meg, elvette a Kömlődön élő Sárközy család egyik leányát Juliannát, négy fiú és négy leány gyermekük született, sorrendben: Irma, József, ifj. Mór, Miklós, Sándor, Júlia, Erzse, és Hermina. A gyerekek közül Irma, József és az ifjabb Mór is Kömlődön született.
Természetesen, mint a szülők, a gyermekek is református hitben nevelkedtek és éltek. A család Vörösmarty Mihállyal nagyon szoros kapcsolatot tartott, a költő sokszor járt Kömlődön. Egyik itt tartózkodása alkalmával, a szájhagyomány szerint meglátogatta őt, Petőfi Sándor és Jókai Mór, e látogatás emlékét vésték bele, gyűrűjükkel a Perczel ház egykori ablaküvegébe.
A szabadságharc bukása után a tábornok a egy ideig a kert végében kezdődő ingoványos területen bujkált , majd elindult külföldi száműzetésébe.
Perczel László /1825-1854/, a tábornok egyik testvére szintén Kömlődre nősült, s elvette Mór feleségének húgát, a szépséges Sárközy lányt, Lídiát. Három gyermekük született. Perczel
László - mint főszolgabíró, - 1848-ban a tatai választókerület országgyűlési képviselője lett.
Kedvelte a földrajzi tudományokat és sajátkezűleg készített egy óriási, közel két méter átmérőjű földgömböt, sokáig Szemerey József őrizte a községben, melyet később Budapestre a
mezőgazdasági múzeumba vittek.

Sárközy család

Legismertebb képviselőjük Sárközy József főszolgabíró volt, aki 1802-ben született Kömlődön.
1840-1844-ig Komárom vármegye másod alispánja, és 1848-ban a megye országgyűlési követe, 1861-ben a Pápai Református Főiskola gondnoka volt, majd 1863-ban a Dunántúli
Református Egyházkerület főgondnokává választották. Lelkes régiséggyűjtő, főleg a régi pénzek gyűjtése területén szerzett érdemeket. A közel 3000 db-os érmegyűjteményét és mintegy 600 db egyéb régészeti tárgyát a pápai kollégiumnak adományozta 1861-ben.

Pálóczi Horváth Ádám

1760. május 11-én született Kömlődön, Pálóczy Horváth György lelkipásztor gyermekeként.
1773-tól a debreceni református kollégiumban tanult, de mivel a papi hivatáshoz nem érzett kedvet, 1780-ban kimaradt és még az évben ügyvédi és mérnöki vizsgát tett. 1783-tól Somogy
megyében élt, 1790 táján már országszerte elismert költő volt. Számos verset írt, melyek közül sok egyházi tartalmú, néhány a református énekeskönyvben is szerepel. Németgúnyoló versei
miatt 1814-ben eljárást indítottak ellene. Legmaradandóbb munkája az "Ó és új mintegy ötödfélszáz énekek " című kéziratos gyűjteménye 1813-ból.
A kömlődi református gyülekezet emlékét a szülői ház falán elhelyezett emléktáblával őrzi. A parókia épületében lévő emlékmúzeumban látható életútja, munkássága.


Obernyik Károly

1814. október 22-én született a kömlődi református parókia épületében, ezidőben volt a kömlődiek lelkipásztora, édesapja Obernyik József. Obernyik Károly a debreceni református
kollégiumban tanult, majd 1837-től Csekén Kölcsey Ferenc unokaöccsének Kálmánnak a nevelője lett. 1741-ben Pestre került, ahol ügyvédi oklevelet szerzett. Barátságot kötött
Petőfivel, tagja volt a Tízek Társaságának. Szerepe volt az 1848-as események előkészítésében. A szabadságharc bukása után ismét Pestre jött, ahol tagja lett a Nemzeti Színház drámabíráló bizottságának. 1851-1855-ig a kecskeméti református kollégium tanára volt.
Emlékét Kömlődön márványtábla és emlékmúzeum jelzi az utókor számára.