Kömlődön - mint a többi hasonló kistelepülésen - a török idők előtt is állhatott valamilyen templom, bár erről nem maradtak fenn adatok, csupán a néphagyomány említi, hogy a falu
elnéptelenedésekor, a törökök elől a település melletti ingoványba süllyesztették az egykori harangot.
A reformáció térhódításával párhuzamosan elsősorban református hitű emberek népesítették be újra a falut. A betelepülő református nemesi családok mellett cselédek, zsellérek érkeztek,
akik szintén felvették a református hitet.
Az 1740-es esztendő előtt - mikortól is önálló anyaegyházként említik Kömlődöt, - már állott a mai templom elődje, egy akkor még nádfedeles épület. E templom elbontása után 1740 táján
épült meg a mai templom eredetije, a kor törvényeinek megfelelően ekkor még torony nélkül.
A templomhoz tornyot a szép toronysüveggel 1829-1830-ban építették. Ekkor magát a templomot is felújították.
Templomunk tetőszerkezetét és padlásának teljes felújítását 1882-ben végezték el, amióta mai formájában látható. Kisebb felújítások a vakolaton és a belső térben is voltak az 1920-as
években. A második világháború vihara a kömlődi templomot sem kímélte. A megszálló szovjet csapatok lóistállónak, majd moziépületnek használták. Az 1950-es évektől nemcsak a
gyülekezet, de templomunk is pusztulásnak indult. Hosszú éveken keresztül nem volt lehetőség az épület karbantartására. Az 1980-as évek elején a templomtornyot átfestették, néhány kisebb bádogosmunkát elvégeztek rajta. A tetőt továbbra is az eredeti cserepek borítják. 1989-ben kerülhetett sor egy adósság régen várt törlesztésére, ekkor helyezhették el a az első világháborús emléktábla alá a második világháború vérzivatarában elvesztett kömlődiek emléktábláját. A templom toronysisakjának újbóli átfestésére 1997-ben került sor, ekkortól szürke színt visel e karcsú építmény. A templom belső berendezése követi a kálvinista, puritán szemléletet, fehérre meszelt falak, egyszerű padsorok, vörösre meszelt téglapadozat található benne.
A szószékről számos kitűnő képességű prédikátor hirdette már Isten igéjét. A vörös márvány keresztelő kút és annak fából faragott fedele sok-sok darabra tört a szovjetek "
vendégeskedése" idején.
Az 1934-es feljegyzésekben számtalan értékes tárgy, úrasztali terítő szerepel, melyeknek azonban jelentős része megsemmisült. Egy keresztelői cinkanna, egy bortároló cinkanna, két úrvacsorai rézkehely, és egy úrvacsorai kis réztányér, még az 1700-as évek közepéből származik. A templomban található két fából készült persely közül az egyik 1791-ben készült.
Templomunk számos, jelentős egyházi megemlékezésnek, rendezvénynek adott otthont fennállása óta. Többször rendezték itt a tatai egyházmegye közgyűléseit. 1837. július 5-8-ig itt tartották a Dunántúli Református Egyházkerület Közgyűlését, ekkor iktatták be főgondnoki tisztségébe a kömlődi származású id. Pázmándy Dénest, s ekkor szenteltek fel tizennégy prédikátort is. Az újabb idők eseményei közt tartjuk számon az 1992-ben itt megrendezett presbiteri konferenciát, melynek jeles vendége volt Főtiszteletű Csiha Kálmán, erdélyi református püspök is.