Nyomtat Elküld Olvasási nézet

L I D I A

 

L I D I A. Ap. csel.l6:l3-l5.

Cím : A megtérés fontossága, tartalma és következményei.

( Ez az igehirdetés annak a szolgálatnak a bővített, szerkesztett változata, melyet Szabó Gyuláné, Julia mondott el a pestújhelyi ref. templomban július végén,a csendes délutánok alkalmával.)

Kedves Testvéreim!

Arról olvastunk mostani alapigénkben, hogy a második missziói útja alkalmával, Pál apostollal egy váratlan dolog történt. Kisázsiában járt, és látogatta az előző útja alkalmával alapított gyülekezeteket. De egyszer csak azt tapasztalta, hogy „Jézus Lelke nem engedte őket” a tervezett útirányba haladni. Majd éjjel pedig látomásban egy görög férfi azt kérte Páltól, hogy „Jöjj át Macedóniába, légy segítségünkre”. Ezt a két jelenséget Pál határozott isteni útmutatásnak, sőt parancsnak vette, és ezek nyomán , az úti tervet megváltoztatva, a munkatársaival együtt, Macedóniába, tehát Európa földjére érkezett. Ez az utazás azért rend kívül nagy jelentőségű, mert ezzel az utazással érkezett meg a keresztyénség Európa földjére.

Európa földjén, az első város, ahol Pál munkálkodni kezdett, Filippi városa volt.

Erről a városról azt kell tudnunk, hogy tengerparthoz közellévő, római fennhatóság alatt lévő, nagy forgalmú világ város volt. Így érthető, hogy ebben városban csak nagyon kevés zsidó ember élt. Lukács, a szövegíró, arról beszél, hogy inkább csak néhány asszony gyakorolta a zsidó, ószövetségi vallást. Közöttük volt „prozelita” is. Így nevezték azokat a pogány embereket, akik komolyabb lelki szomjúságtól indíttatva, áttértek a zsidó vallásra, vagy legalább is részt vettek a zsidó szertartásokon.

Ezek közé tartozott Lídia is, aki most a történetünk középpontjában van. Ő is részt vett a zsidó asszonyok egyszerű istentiszteletén, melyet, főleg a szűkös körülmények miatt a közeli folyó partján tartottak valami sátor szerű épületben.

Pál, amikor hallott erről az alkalomról, a munkatársaival felkereste ezt az alkalmat, és beszélgetést kezdtek a jelenlévő asszonyokkal. Közben Pál elkezdett prédikálni, azaz, kezdett beszélni az asszonyoknak Jézus Krisztusról, mint megváltóról. Ezzel együtt beszélt a megtérés, az újjászületés szükségességéről, fontosságáról, majd az üdvösség lehetőségéről is. Pál prédikációjának a tartalma, nincs ugyan így részletezve Igénkben, de a következményből és a páli levelekből biztosan következtethetünk erre.

A következmény pedig az volt, hogy Lídia megtért, keresztyénné lett, elsőként Európában.

Ezt a csodálatos eseményt részletezi Lukács, a szöveg írója, legalább is olyan mértékben, hogy általa több döntő jelentőségű tanítást, sőt isteni üzenetet érthetünk meg ez alkalommal mi is a megtéréssel kapcsolatban.

Hogy ezeket mi most jobban megérthessük, és magunkévá tehessük, külön-külön szeretnék rámutatni Lídia megtérésének egyes részleteire, és ezekhez kapcsolódva kívánom elébetek adni, hirdetni Istenünk most hozzánk szóló üzenetét.

Először is utalok arra, hogy a szövegíró először azt említi Lídiáról, hogy „istenfélő” volt és ugyanakkor azt is mondja róla, hogy „bíborárus” volt.

E két jellemző szó arra enged következtetni, hogy a gazdagsága, ami a drága , bíborral festett ruha anyagokkal való kereskedésből származott, a boldogságra, igaz életre vágyó szomjas lelkét nem elégítette ki. Nem talált semmi megnyugvást az ő eddigi pogány vallásában. Ezért csatlakozott az egy Istent hívő zsidó csoporthoz, és vett részt, bizonyára máskor is, és most is az ő egyszerű istentiszteletükön, ima-órájukon. Azt mondhatjuk róla, hogy ő egy olyan – lelkileg- szomjas ember volt, aki kereste az igaz Istent, vagy legalább is lelkileg igényes volt, és valami igazi életre vágyott, ami a szívét igazán és tartósan békességgel, boldogsággal töltené meg. Feltételezhetjük, hogy ebből valamit megtalált ebben a számára új vallásban, de mindazt, amire vágyott itt sem találta meg eddig, amíg Pál nem szólt közöttük a Krisztus nyújtotta ingyen kegyelemről, és annak elfogadásának módjáról, a megtérésről. – Viszont most éppen ez a csodálatos dolog történt meg. Miközben Pál beszélt, Lídia pedig nyitott szívvel és szomjas lélekkel hallgatta azt,, egész valóját valami kimondhatatlan boldog megtapasztalás töltötte el, aminek nyomán egy gyökeres, átfogó pozitív irányú megváltozás kezdődött el az életében. Ez a változás olyan nagy, és olyan csodálatos dolog, hogy a szentíró nem is próbálkozik a részletes ismertetésével. Mi is csak a következmények alapján következtetünk erre, nagyon figyelve, az egész szentírás ide vonatkozó tanításaira, útmutatására. – Mindenesetre, itt rá kell mutatnunk arra, hogy ezt az emberek életében történő, ilyen jellegű változást nevezi az Ige m e g t ér é s n e k .

Mielőtt a Lídia megtérésének azon részleteivel foglalkoznánk, melyeket alapigénk is konkréten említ, az egész szentírás összefüggésében szeretnék itt külön is szólni a megtérés fontosságáról és tartalmáról azért , hogy rávilágítsak: miért is van nekünk is szükségünk arra.

Először is azt kell szem előtt tartanunk, hogy Isten az embert - Ádámot és minket is egyenként – a maga számára teremtette, hogy vele szüntelen, örökkön örökké, élet- és szeretetközösségben éljen. A bűn elkövetése által az ember ebből fontos életközösségből szakította ki magát, és próbál mind máig Isten nélkül, Istentől elszakadva, Istenre nem hallgatva, csak a maga elgondolása szerint élni. Ez a törekvés érvényes ma is mind annyiónkra. Nem mindenkiben, de sokakban ez még úgy is megnyilvánul, hogy tagadják Isten létét, és így teljesen öntörvényű életet élnek Szabadságot hangsúlyoznak, és szabados életet élnek. Jónak tartják a maguk számára azt, ami nekik felületesen, pillanatnyilag jó. Így az életük lényege a mának, a jelen percnek való élés. A jelen felszínes örömeit hajszolják, de legtöbbször csak keserű mámort és csalódást, annak nyomán pedig töménytelen keserűséget találnak.

De bármennyien tagadják Isten létét, bármennyien nem hallgatnak Őreá, Ő létezik és lát mindent ebben a világban, és látja külön- külön mind annyiónk vergődő életét és sorsát

Az az érthetetlenül csodálatos, hogy. Isten , az Ő határtalan szeretete által nem haragszik a bűnös, Tőle elszakadt, sőt Vele szembefordult emberre, hanem inkább sajnálja, és kész az embert vissza fogadni a vele való éltető, boldogító szeretet-közösségbe. Csak azt kell tudni, hogy ennek megvan az Isten által kijelölt és meghatározott útja és módja.

Vágyik is sok ember közöttünk az Isten közelségére, mert érzik hogy az élet nagy bajaiban csak Isten tud segíteni. Ezért nemcsak a különféle pogány vallásokban, de még a keresztyén vallásban, közöttünk is, körülöttünk is vannak emberek, akik a maguk módján keresik az Istent. Keresik Istent úgy, hogy kisebb - nagyobb megjobbulást próbálnak felmutatni. Ezzel együtt sok vallásos buzgóságot, jó cselekedetet próbálnak felmutatni, remélve, hogy így Isten jó tetszését elnyerik, és ezzel együtt Isten őket minden kártól bajtól megóvja.

De ha elmélyedünk a mindennapi élet vizsgálatában, és ugyanakkor a Szentírás tanulmányozásában, rá kell jönnünk arra, hogy így nem lehet Istent megtalálni, és Vele személyes kapcsolatba jutni, mert Isten erre egy egészen más utat jelölt ki.

Pedig valószínű, hogy Lídia is így kereste Istent. És ekkor jött Pál közéjük és - minden bizonnyal- részletesen tanította az igaz Isten megtalálásának az útját, azaz az Istenhez való megtérés helyes módját.

Minden bizonnyal Pál rámutatott arra, hogy az ember legnagyobb bűne, az Istentől való elszakadás, és az az öntörvényűség, hogy én jobban tudom mint bárki, hogy mi a jó nekem, és ezért ’nem hallgatok senkire, csak magamra’. Isten szerint ez azért nagy bűn, mert magunkat többre tartjuk ilyen magatartással, mint Istent. – Isten viszont azt látja, hogy az ilyen életmóddal először is magunk ellen vétkezünk, mert hosszú távon, de sokszor rövid távon is, magunk tesszük tönkre az életünket. Szinte mondhatjuk hogy „magunk alatt vágjuk a fát.”

Ugyanakkor Istent is bántjuk és sokszor szinte haragra ingereljük ezzel a magatartással.- Így hiába keressük Őt bármilyen emberi vallásoskodással, emberi igyekezettel, a tudott és nem tudott bűneink, mint egy beton fal, nem engednek minket Isten közelébe.

Ha valakinek Istenre van szüksége, ha valaki keresi Istent, mert Vele kapcsolatba akar kerülni, annak először is rá kell döbbeni arra, hogy a tudott és nem tudott bűneinek milyen elviselhetetlenül nagy a súlya („bűnlátás”), és először azt kell valami módon elrendezni.

Mindezekre minden bizonnyal rámutatott Pál. De minden bizonnyal hirdette azt a nagy örömhírt is, hogy ha felismerjük és elismerjük, mentegetés és takargatás nélkül, alázattal és igaz bűnbánattal Isten előtt bűnös, sőt elveszett voltunkat, akkor Isten , a megváltó Jézus Krisztus érdeméért nekünk, ingyen kegyelemből megbocsát. De ezt Ő nem egy száraz, jogi cselekedetként teszi, hanem a kegyelme olyan gazdag, olyan csodálatos, hogy a bűneink bocsánatával együtt gyermekévé fogad, azaz visszafogad abba az élet- és szeretet-közösségbe, melybe Ő eredetileg is teremtett minket, és amelyből mi magunk szakítottuk ki magunkat dacos, gőgös elbizakodottsággal. Ekkor, és ezután nemcsak kisebb-nagyobb bajainkban segít rajtunk Isten, hanem az egész életünket megváltoztatja: egy új, igazi életet ad nekünk. Ezért nevezzük a megtérést új j á s z ü l e t é s n e k is. – A megtérés által lezárul a régi életünk, és az újjászületéssel elkezdődik a minőségileg sokkal magasabb rendű, igaz életünk, mely a boldog örökélet kezdete már itt e földön.

Az Istent kereső, „istenfélő”, tehát nagyon buzgó Lídiának a megtérése –újjászületése akkor történt, amikor Pál igehirdetését nyitott szívvel, vágyakozó lélekkel, nagy figyelemmel hallgatta. Sőt, az is írva van Igénkben, hogy Lídia, a hallgatás mellett „figyelt” is arra, amit Pál hirdetett. Ennek a szónak a tartalmában, az eredeti szöveg szerint, az is benne van, hogy a hallottakat szomjas szívvel várta, azokat fenntartás nélkül befogadta, és engedte, hogy az munkálkodjék a szívében, sőt az életében is.

De itt rá kell mutatnom arra – főként ha figyelembe vesszük az egész Szentírás összefüggő tanítását – hogy mégis Lídia magatartása nagyon kicsiny és csak „eszköz” jellegű ahhoz a nagy jelentőségű , alig megmagyarázható történéshez, amit a szentíró így ír le, hogy „az Úr megnyitotta a szívét” Lídiának. Ez a döntő mozzanat a Lídia megtérésében. Tehát az, hogy az Úr megszólította Lídiát, Pál apostol igehirdetésén keresztül, és Lídia pedig boldogan meghallotta azt, és boldogan engedte, hogy ingyen kegyelemből nemcsak megbocsásson neki az Úr, hanem hogy őt gyermekévé fogadja, új életet adva neki.

Kedves testvéreim! Bizonyára vettétek észre, hogy úgy beszéltem, Lídia megtéréséről, hogy azt, közben, magunkra is alkalmaztam. Tettem ezt azért, mert szerettem volna elébetek tárni Isten megtalálásának egyetlen helyes útját. Tettem ezt azért, mert úgy látom, hogy ma is vannak közöttünk olyan ’vallásos”, templomba járó, tehát sok tekintetben buzgó emberek, akik keresik Istent , de valójában nem találják meg, Nem találják meg, mert nem érzik magukat igazán kegyelemre szorult bűnösnek. – Durva bűnöket valóban most nem követnek el, viszont igyekeznek sok buzgóságot felmutatni, mint Lídia. – Azt, hogy Pál hogyan győzte meg Lídiát elveszett, kegyelemre szorult bűnös voltáról, azt pontosan nem tudom elétek tárni, mert ez nincs leírva alapigénkben. De – ahogy már az előbb többször tettem ezt, most is az egész páli irodalom alapján bátran merem mondani, hogy egészen biztos, hogy erről nagy hangsúllyal beszélhetett Pál, és ezt használta fel Krisztus Lelke Lídia megtérítésében.

Igy most nekem is az a feladatom, hogy elébetek tárja őszintén, Lídia megtérése történetének alapján, hogy emberi igyekezettel, emberi, vallásos /vallásoskodó/ buzgósággal Istennel nem lehet találkozni. Pedig – legalább is,sejtésem szerint,- nem kevesen így próbálkoznak Isten felé közeledni, nem utolsó sorban a templomba járásukkal.

Viszont annál nagyobb örömmel hirdetem, hogy Isten, ami Teremtőnk, aki egyben szerető és kegyelmes Isten, kész minden bevallott, tudott és nem tudott bűnünket megbocsátani, és ezzel a nagy megbocsátással együtt, kész velünk találkozni. Sőt a bűnbocsánattal együtt kész egy új életet teremteni bennünk, azaz kész minket is magához téríteni és újjászülni Igéje és Szentlelke által. Rajtunk csak annyi múlik, hogy hallgassuk, olvassuk az Igét kétkedés, fenntartás nélkül, vágyakozó szívvel, mint ahogy ezt Lídia is tette. A megtérés csodálatos élményével, elmondhatatlan megtapasztalásával pedig maga az Úr fog minket megajándékozni, mint ahogy tette ezt Lídiával is. Ez által az elmondhatatlanul csodás megtapasztalás által Isten visszafogad abba a csodálatos élet- és szeretet-közösségbe, amelybe Ő eredetileg is bele teremtett minket, csak onnan mi mindnyájan kiszakítottuk magunkat, és eltértünk tőle, mint a tékozló fiú, az atyai háztól.

Most szinte szeretnék odamenni mindnyájatokhoz egyenként,és erőltetés nélkül szeretnék mindenkit kérlelve kérni, hogy testvér, ne a saját buzgólkodásod érdemével keresd az Istent, mert így Ő nem tud és nem akar fogadni téged. De ha belátjuk, ha elismerjük, hogy volt idő, amikor mi is annyira bíztunk magunkban, hogy nem hallgattunk Istenre, hanem csak mentünk a magunk feje után, és csak a magunk vélt érdeke volt a fontos,és ezzel , és még sok tudott és nem tudott, titkos és nyilvánvaló bűnünkkel annyira megbántottuk Istent, hogy ezeknek a megbocsátása csak Jézus érdeme által lehetséges, és Jézus érdeméért kérjük minden bűnünkre a bocsánatot, akkor Jézus, a mi szívünk ajtaját is megnyitja, sőt belép oda, és ez azt jelenti, hogy hazataláltunk, hogy nemcsak megtértünk, hanem újjá is születtünk, Isten, visszafogadott a gyermekének, és így egy egészen más, minőségileg sokkal magasabb, igazi életet kezdhetünk Ezt a csodálatos lehetőséget hirdetem én most néktek nagy örömmel.

Biztató példának újra csak a Lídia megtérését említem. Mert nemcsak az ő számára , hanem sokak számára is elkészítette ott ő körülötte is a megtérés lehetőségét. Ezekről ugyan egyenként nincs szó az Igében, de a 4o.ik vers Lídia körül már más testvérekről is említést tesz. Tehát a Szentlélek folyamatosan munkálta más emberek szívében is a megtérést. – Így akarja ma is munkálni a te megtérésedet is, és mások megtérését is, és ismételten kérem, hogy engedjetek az Igének, a Szentléleknek, ha itt és most zörget a szívetek ajtaján! – Engedjetek, mert ez a világ legnagyobb boldogsága, a világ legnagyobb kincse, ha Istenhez megtérhetünk, ha az atyai házba, az Isten atyai keblére újra vissza térhetünk, és utána mindörökké a Vele való állandó szeretet-közösségben élhetünk. .

Azért, hogy ez a csodálatos találkozás a megbocsátó Istennel minél inkább valóságos legyen, és főleg, hogy minél inkább maradandó legyen, szolgálatom utolsó részében szeretnék arról szólani, hogy Lídia életében milyen következményei, milyen folytatásai lettek az ő megtérésének. – Mielőtt erről szólanék, külön kérem azoknak is a figyelmét, akik abban a meggyőződésben élnek, hogy ők már megtértek. Ugyanis minden igaz megtérésnek igen nagy jelentőségű folytatásai szoktak lenni a Szentlélek folyamatos munkája nyomán. A megtérés csak kezdet, és ha nincs folytatása, akkor bármilyen nagy volt a megtérés élménye, az nem volt igaz, nem volt a Szentlélektől való. Az ilyen megtérés legfeljebb csak önbecsapás, érzelmi fellángolás, hangulat.

Biztatásul, bátorításul, és útmutatásként, hadd mutassak tehát rá arra, hogy Lídia életében, környezetében, az ő megtérésének milyen következményei mutatkoztak

l./ Kifejezetten nem mondja a szöveg, de én mégis határozottan kiérzem Lídia néhány rövid megnyilatkozásából és cselekedeteiből, hogy igazi nagy öröm töltötte el a szívét a megtérése nyomán. – Ma is így van ez testvéreim! A megtérő embernek van része a világ legnagyobb örömében, hisz nincs annál nagyobb öröm, mint mikor megtapasztaljuk, hogy Isten így szeret, hogy még a bűneimet is megbocsátja, és gyermekévé fogad Jézus érdeméért.

2./ Azt olvassuk, hogy Lídia a megtérése után megkeresztelkedett. Ennek a cselekedetnek kettős tartalma van: egyrészt a Jézus melletti döntés komolyságát és határozottságát fejezte ki mindenki előtt, másrészt azt a döntést, hogy örökre Jézusé akar lenni, elválaszthatatlanul, úgy, ahogy erről Róma 8: 38 szerint. Pál apostol is vall. – A mi megtérésünk komolyságát is bizonyítja az, ha ott van a szívünkben a vallomás, hogy „az életemet el sem tudom Jézus nélkül képzelni”. Ezzel együtt készséggel veszek rendszeresen úrvacsorát, és minden ilyen alkalmon kész vagyok az Úrnak örök hűséget fogadni.

3./ Lídiánál, a megtérése után, természetesen jött, hogy a háza népét is az Úrhoz segítette. Azt olvassuk róla, hogy „háza népével „ együtt keresztelkedett meg. – Példát ad nekünk itt Lídia a misszió, a bizonyságtétel folyamatos végzésére , amit először is a legnehezebbnek mondott területen, a családban kezdünk el. Megtérésünket igazolja, ha a mi szívünkben is ott él szüntelen a vallomás, hogy „nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk” Ap. csel. 4:2o.

4./ Lídia megtérésének a valóságát és komolyságát igazolja az is, hogy az előttünk lévő leírásból nyilván megállapíthatjuk, hogy ő nemcsak a szívét adta oda Jézusnak, hanem a házával, szinte mondhatjuk, hogy minden vagyonával kész volt az Urat szolgálni. Abból látjuk ezt, hogy kérlelte Pálékat, hogy szálljanak meg az ő házában. – Ránk is érvényes az az igazság, hogy aki az Úrnak adja a szívét, az kész , szükség szerint , a házával és minden javaival is az Úrnak szolgálni, még a tized adakozáson túl is.- Nálad így van-é ez , testvérem?

5./ Ez a megtérést bizonyító jel nincs szavakba foglalva de én bizonyosra veszem, hogy azért is tartotta Lídia a házában Pálékat, mert további, hitet építő Ige hallására vágyakozott. A mi megtérésünknek is, ez is jele és bizonyítéka mindenkor: az olykor áron is megvásárolt alkalom, a szorgalmas és rendszeres Ige-olvasásra és Ige-hallgatásra. Ugyanis a megtért embert számára a lelki táplálkozás legalább olyan fontos, mint a testi táplálkozás. Ugy-e , testvérem, te is így szereted az Isten Igéjét, mint az életnek beszédét?

Befejező szavaimmal az kívánom mindegyikőtöknek, hogy a mi kegyelmes és szerető Urunk ajándékozzon meg titeket ilyen igazi, boldogító megtéréssel, Ti pedig fogadjátok el azt

á m e n .

Szabó Gyula ny. ref. lelkész,

 

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 55, összesen: 200956

  • 2020. május 25., hétfő

    A megújulás növekedés, a megújulás kovásszá válás, a megújulás nyájjá alakulás.
  • 2020. május 24., vasárnap

    „Az a félelmem, hogy számvetés nélkül áll vissza minden a régi kerékvágásba. A karantén olyan volt, mint a költözés – muszáj átgondolni, mi az, amit á...
  • 2020. május 21., csütörtök

    „Felelős magatartás az lenne, ha a Nyugattal szembeni kisebbségi komplexusunkkal és a szomszédainkkal szembeni infantilis vádaskodásunkkal végre felha...
  • 2020. május 20., szerda

    „Budapesti lakosok, miért ültök itt a járványhíreket falva?”
  • 2020. május 19., kedd

    Miből élnek gyülekezeteink, és mit tehetünk saját közösségünkért krízishelyzetben?
  • 2020. május 19., kedd

    Miből gazdálkodik az egyház, és mire költi bevételeit? És mit ér az egyszázalékunk?
  • 2020. május 18., hétfő

    2020. május 18-tól a megfelelő szabályok betartásával már az egész országban tudunk istentiszteleteket tartani.
  • 2020. május 17., vasárnap

    „Ha a bátrak nem tudnak eljönni a táborba, akkor a tábort visszük el a bátrakhoz.” Interjúnk Cseh Lindával, a Bátor Tábor Alapítvány kommunikációs vez...
  • 2020. május 15., péntek

    A hétköznapi beszélgetésekben rengetegszer velünk vannak a gondolatok. Összeszedtem néhány mondatot, amelyekről azt gondolom, a legtöbbször hallom őke...
  • 2020. május 13., szerda

    „Sok román ajkútól hallottam, hogy a nyelvi különbség ellenére inkább vállalható a magyar közösségek kitartása, hite, kultúrája, mintsem a hivatalos k...