Mezosámsond,

az egykori marosszéki mezoség utolsó székely települése, a Komlód vízgyujto medencéjében, Marosvásárhelytol 25 km-re észak-nyugatra. Elso írásos említése az 1332-es pápai tizedjegyzékben Sanclud, 1334-ben Samsond, 1335-ben pedig Samsund néven olvasható. A Mezo elonév eloször 1854-ben jelenik meg a falu neve elott. A falutól 15-20 percnyi gyaloglással el lehet jutni a Pogányvárnak nevezett dombhoz, ami pogány oseink vára lehetett. Létezését ma már csak a dombnak egy kb. 600 méter kerületu, 20 méter szélességu bemetszése mutatja, amely hegykarima más osvárakra is jellemzo. E Pogányvár létezését több legenda is orzi. Szintén a szájhagyomány szerint a falu neve a bibliai Sámsontól származik és kapcsolatban áll azokkal a harcokkal, amelyeket az egykor ellenséges szomszéd települések lakóival folytattak, fölöttük mindig gyozelmet aratva. A XX. Század elso felében még állt a gróf Rhédei Mihály

által 1777-1779 között barokk stílusban építtetett kastély, amelynek udvarán volt a régi református templom is. Árverés útján a sámsondi Rhédei birtok idos gróf Bethlen István tulajdonába került. Fia, gróf Bethlen István volt 1921-1931 között Magyarország miniszterelnöke.

1918 után birtokát kisajátították, 1946-1947-ben a kastélyhoz tartozó 10 hold fenyvest kiirtották, majd a kastélyt is lebontották 1953-ban. A Rhédei és Bethlen családok egykori sámsondi létezését, levéltári iratokon kívül ma már csak a református templom elotti síremlék orzi. Közigazgatásilag Mezosámsond községközpont, Kislekence, Puszta és a Sámsondi-Fekete tartoznak hozzá. A falu lakossága nemzetiségi és vallási szempontból is vegyes: magyarok, románok és cigányok, felekezetileg pedig református, ortodox, görög-katolikus és római-katolikus. A 2002-es népszámlálási adatok a következo képet mutatják: Kissé kedvezotlen földrajzi fekvése és az elmúlt évtizedekben kialakult gazdasági helyzet miatt a fiatalok egy része elhagyta a falut, emiatt az elöregedo települések közé sorolható, ahol a temetések száma jóval meghaladja a keresztelések számát.