Gyülekezeti beszámoló a 2008. évről

2008. január 1-i istentiszteletünk alapigéje a Máté 4, 16 volt:
A nép, amely a sötétségben lakott, nagy világosságot látott, és akik a halál földjén és árnyékában laktak, azoknak világosság támadt."
Amikor visszatekintünk a mögöttünk levő esztendőre igazán egy sötétségben élő népet, látunk; a közömbösségben, megosztottságban, elkeseredésben és bizonytalanságban. És mégis, tele van a szívem hálaadással, mert mi mégis világosságban, Krisztus világosságában járhattunk. Erőtlenségeinkben átélhettük, hogy elég az Ő kegyelme. Sőt, amikor erőtlennek éreztük magunkat, akkor lehettünk igazából az Úr kezében eszközökké. És ez a lényeg.
Januárban a monori történelmi egyházakkal együtt lehettünk az imaheti alkalmakon, a város lelkipásztoraival rendszeresen találkozunk imádkozva a városért.
Februárban presbiteri sorozatunk volt, ahol az igaz hitről, egyházról és a céltudatos gyülekezetről beszéltünk. Előadást hallhattunk az Ady úti iskolában Hargitáné Katitól a média és a gyermeknevelés témáiban. A presbiteri ebéden együtt voltunk a presbiter testvérekkel és feleségeikkel. Örömmel emlékezünk a betegségeiben megerősödőkre, a gyermek vagy az unoka ajándékát elfogadókra. Sajnos vannak olyanok, akik betegsége súlyosbodott vagy éppen stagnált. Február hónapban született a Veres család harmadik lánya Krisztina -aki a nevében Krisztushoz tartozó- erősödhessen meg ez egy személyes döntéssel is. A Veres család pedig fogadja el, hogy a monori református lelkipásztoroknál ebben az évszázadban az járja, hogy az első három gyermek lány, fiúk csak azután születnek.
Márciusban házaspári csendesdélután volt, ahol újból Dr. Tolnay Lajos szülész-nőgyógyász és felesége volt közöttünk. A konfirmandusokkal Piliscsabán a C.E. lelkiszolgálat házában voltunk egy hétvégén. Nagyhéten az Úr Jézus áldozatára és feltámadására emlékeztünk. Én az ágyban kellett, hogy ezt megtegyem, de ha az ember nem áll meg másként Isten így is tud adni egy kis pihenést. A templom tetejét a vihar megkezdte, de néhány négyzetméter cserépbontás után feladta.
Áprilisban gyülekezetünkből és egyházmegyénkből munkatársi héten voltunk Mátraházán. Elindult egy felnőtt bibliaiskolás csoport, keresztkérdések névvel - közülük konfirmáltak később-. A piacon ismét itt volt Hollandiából a Shirchadasj gospel kórus. Több száz ember előtt tettek bizonyságot az Úrról. Együtt adhattunk hálát Gulyás Laci bácsi 80 esztendejéért. A monori és dunamenti lelkészkörök presbiteri konferenciájának házigazdái is mi lehettünk.
Májusban ott voltunk a városi majálison, ahol gulyást főztünk kántor módra - elsősorban a jelenlétünk miatt volt fontos a részvételünk, de azért a gulyás is elfogyott. Május első vasárnapján a gyermekek köszöntötték az édesanyákat és a nagymamákat.
Egyházmegyei kantatevasárnapon hat gyülekezeti kórus találkozójának lehettünk házigazdái. Pünkösd ünnepén megerősödtünk abban, hogy Jézus ígéretét beteljesedve nem hagyott árván, közöttünk van ma is. Ekkor konfirmáltak ifjaink is.
Lelkészgyermekhez méltóan vasárnap megszületett Schaller Barnabás, hisszük, a nevéhez méltóan vigasztalás fiaként.
A nyár a táborok időszaka: volt alsó tagozatos napközis tábor, angol tábor, ifjúsági tábor Andornaktályán, cserkésztábor a Túron és a Tiszán, ifjúsági konferencia Balatonszárszón, gyülekezeti tábor Tahiban, ahol minden generációból együtt lehettünk. Összesen 7 tábor, mely csaknem lefedte az egész nyarat.
Az őszt átszőtték a betegségek. Először kántorunk lett súlyos beteg, megerősödő leukémia, nam talált betegség, súlyos műtét. Közben a kórusnak tanította: De a remény sohasem meghaló, ha minden utolsó szalmaszál abból a jászolból való. A tarcsai korházban Sohár Magdival, aki az iratterjesztést végzi egyidőben voltak korházban srtoke vagy talán más, megújuló bénaság.. De a remény sohasem meghaló. Együtt éltük ezekben a nehéz napokban a zsoltárossal: "Még ha a halál árnyékának völgyén járok is nem félek...,mert Te velem vagy-
Közben minden ment a maga rendjén, reformáció hete a protestáns felekezetekkel közösen, nálunk interaktív biblia-kiállítás. November közepén felnőtt konfirmáció, az év első felében egy fiatal nőtestvérünk tett konfirmációi fogadalmat Krisztus melletti személyes elkötelezettségből. Feledhetetlen, áldott idők voltak.
Az év végén adventi sorozatra zsúfolódtunk össze a gyülekezeti teremben. Több mint 80 munkatársnak köszönhettük meg az elmúlt évi szolgálataikat. Az Úr pótolja ki mindazt az időt, energiát, áldozatot, melyet a közös szolgálatra szántak.
Két este kántáltunk egy-egy este 50-60-an kicsik és nagyok együtt. A telep kivételével lovaskocsikkal bejárva minden utcát, hirdetve az angyalokkal együtt: dicsőség mennyben az Istennek, békesség földön az embernek.
Gyülekezeti szolgálataink mellett Isten adott máshová is küldetést. Így hirdethettem az Igét egy hétig Gödöllőn, Felsőpakonyban és Mátraházán. Egy-egy alkalommal Nyáregyházán, Cegléden, Pasaréten ifjúság között, Piliscsabán a Bethánia konferencián, Kecskeméten Refisz hétvégén. Egyházmegyei missziói előadóként Bugyin és Alsónémedin. Veres Péter a REFISZ lelkészeként szintén sokfelé járt az ifjúsági misszióban Kisvárdától Szentesig, Balatonszárszótól Mátészalkáig.
Leírni is fárasztó. Eközben előre haladt az építkezés tavaszra használható lesz csaknem az egész. Megálltunk 77 alaklommal a ravataloknál, erősítve és vigasztalva a gyászt hordozókat. Megkereszteltünk 57 gyermeket és készítettünk fel ugyanennyi szülőt a keresztségben vállaltakra. Házasságára 14 pár kérte Isten áldását és vett részt a 4-5-6 alkalomból álló jegyesbeszélgetéseken. Közben gyülekezetben jelenleg 55 csoport működik.
De nem a számok, a statisztikai adatok számítanak, hanem amit Isten az Ő Lelke által titokzatosan végez közöttünk. Ahogyan felemeli az elesettet. Megerősíti a megfáradtakat, megvigasztalja a gyászolókat, bocsánatot, új életet ad a bűnbánóknak. Köszönjük és csodáljuk Istent, hogy részt vehettünk eszközeként ebben a szolgálatban.

Schaller Tamás
lelkipásztor