2002 tavaszán meghívást kaptunk a lakiteleki garabonciás táborba. Nagy örömmel fogadtuk hiszen még nem volt lehetőségünk megcsodálni az Alföld szépségeit. Utunk bár hosszú volt, de élményekkel teli. Minél távolabb kerültünk falunktól annál inkább érzetük,hogy fogynak a hegyek és megérkezünk a pusztaságra. Csodálatos hetet töltöttünk ott. Mindennapi programok közé tartozott a kerékpártúrázás, és a hosszú előadások hallgatása. A nap végére, ha ki is fáradtunk, az esték mindig vidáman teltek el. Lehetőségünk volt: úszni, szaunázni, lovagolni, teniszezni és bulizni. Legnagyobb élményeink közé tartozott, hogy jurtában tölthettünk egy hetet. Sok barátot szereztünk, akik nem Magyarországon élnek. Velük még mai napig is tartjuk a kapcsolatot. A hét elteltével eljött a búcsú ideje. Lobogó tábortűz mellett sírva köszöntünk el egymástól, és fájó szívvel hagytuk ott Lakitelket.