Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Bemutatkozás

Nagykároly városában már a Reformáció után néhány évtizeddel megjelent a protestantizmus. Előbb a lutheri irányzat, majd a kálvini vonal lett népszerűbb. A reformátussá lett városlakók elfoglalták az akkori nagy római katolikus templomot. Az ellenreformáció idején ez a templom visszakerült a római katolikus egyház tulajdonába, lévén, hogy a nagykárolyi arisztokrácia visszatért a katolikus hitre. A gróf engedélyt adott egy kis református imaház építésére, amely aztán számos át- és újjáépítésen ment keresztül. A ma látható református templom 1780-1790 között nyerte el mai formáját. A gyülekezet az 1800-as években is folyamatosan gyarapodott, bár a város lakosságának nagy többségét ekkor már a betelepült sváb-németek tették ki, akik óriási gazdasági civilizációt és haladást hoztak magukkal a város fejlődése szempontjából. Nagykároly városa nagyon megszenvedte a XX. század háborúit, különösen a város számottevő zsidó lakossága. Ezt a korszakot követte a kommunista diktatúra ideje és a vallások elnyomása.
1989 után fellélegzett a város lakossága, református egyházunk is erőre kapott. Ekkor körülbelül 5. 000 református lakott a városban. Sajnos, az utóbbi években nagyon divatossá vált a kivándorlás. A város jelenlegi lakossága ma a következő: 8.000 római katolikus (három önálló templommal), 4.900 református, 9.000 ortodox (két templomuk van), 30 lutheránus (szórványgyülekezet ugyan, de egy csodálatos kis templommal rendelkezik), 1.500 magyar és románajkú görög-katolikus, 500 másvallású (kerekített adatok a 2002-es népszámlálás alapján).
1995-ben kettévált a református egyház, így alakult meg a Belvárosi és Kertvárosi gyülekezet. A kettéválás ellenére egy templomban tartja a két gyülekezet az istentiszteleteket. Az új templom építésének szándékát mindkét gyülekezet tagjai jóváhagyták. Beindult a gyűjtés, 1998-ban pedig letették az új templom alapkövét.





Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

  • 2019. április 18., csütörtök

    Az Élő Víz, amely kiszáradni látszik, az édesanyjáról gondoskodó Fiú – az ember és az Isten, aki most orgonazenén keresztül jelenik meg előttünk.
  • 2019. április 17., szerda

    „Ti gonoszt gondoltok ellenem, de Isten azt úgyis jóra gondolja fordítani.”
  • 2019. április 16., kedd

    Az Adna Café egyszerre drogprevenciós és missziós helyszín, ahol komolyan veszik a teremtett világért viselt felelősséget is. Legújabb akcióikkal azt ...
  • 2019. április 15., hétfő

    Mit üzenhet a mának a Tanácsköztársaság százharminchárom napja, és a korszakról született sokféle egyházi narratíva az elmúlt száz évből? Gondolatok e...
  • 2019. április 14., vasárnap

    Egy lány, aki leszereli a fiúkat a teológusfocin. Egy lelkészjelölt, aki feladta addigi elképzeléseit a jövőjéről, hogy kövesse az elhívását. De vajon...
  • 2019. április 12., péntek

    A HEKS (Svájci Protestáns Egyházak Segélyszervezete) és a Magyarországi Református Egyház pályázati felhívása.
  • 2019. április 11., csütörtök

    Eltérő karakterek, egymást kiegészítő egyéniségek. Nyitottak, lazák és mégis nagyon komolyak. Ritkán szolgálnak együtt és nincs két egyforma nap az él...
  • 2019. április 10., szerda

    Victor Andrással beszélgettünk a természettudományok komplex megközelítéséről, az ökotudatosságról, a mértékletesség és a szemléletváltás fontosságáró...
  • 2019. április 09., kedd

    Az emberek élni akarnak a romok között is – mondta Bogárdi Szabó István püspök, aki nemrégiben egy küldöttséggel együtt a polgárháború sújtotta Szíriá...
  • 2019. április 09., kedd

    Igen, Áprily a Lónyayban. Mondhatnánk, hogy „megidéztük szellemét”, de gimnáziumunk ennél többre vállalkozott: nemcsak szellemi, de fizikai értelemben...