A pápai református egyházmegye története 1612.évvel kezdődik.Azzal az esztendővel, amelyikben BEYTHE ISTVÁN addigi püspök halála után külön szervezkednek a dunántúli evangéliku-sok és reformátusok.1612-ig már hosszú története van annak a területnek a reformáció szempontjából is, amelyiken később a pápai egyházmegye kialakult.
A dunántúli vidék reformációjának időpontját kimutatni lehetet-len.Az ország egyes vidékein sokkal közelebbi adatok állnak endelkezésre, a reformáció megindulására vonatkozólag, mint itt az ország nyugati részén, ahol a török és német is járt, azon felül Bécshez közel van, az ellenreformáció korában majd minden adatot elpusztítottak.
Történetünk közelebbi területének természetes középpontja maga PÁPA. Kezdettől fogva kiváltságos város és erődített hely. Gaz-dag uradalmak tartoznak hozzá. Legkézenfekvőbb az a következ-tetés, hogy a PÁPA környéki községek mindig is igazodtak magához a városhoz.
Pápa városa a mohácsi vész után királyi adományozás folytán Thurzó ELEK birtokába jutott 1527-ben, vele együtt több vesz-prém és győrmegyei község is, mint Kup, Szerecseny, Mórichida stb. Thurzó Elekről tudjuk, hogy protestáns volt, aki az ország más részeken fekvő birtokain is buzgón karolta fel a reformáció ügyét. Így tett ő PÁPÁN is, mely 1535-ig az ő birtokában ma-radt. 1535-ben ENYINGI TÖRÖK BÁLINT kapja meg e területet FERDI-NÁNDTÓL, aki Thurzót más uradalmak ajándékozásával kárpótolja a pápai birtokért.Így előbb Thurzó Elek,majd Enyingi Török Bálint földesúr alatt terjed a reformáció Pápán és környékén. 1531-ben Pápán már protestáns iskola áll, tanítójának nevét is tudjuk 1534-ben. A terjedés menetéről és arányairól nincs közelebbi tudósítás..
A reformáció terjesztőiről az evangélium e területén müködő munkásairól csak keveset tudunk. folytatjuk