Gyülekezeti teremben, hétfőn 10-12-ig

"A kertvárosi református gyülekezetben az anyukák és óvodás korú, illetve 3 év alatti gyermekeik részére baba-mama összejövetelt tart minden szerdán 10-12 óráig Szénási Klári a gyülekezeti teremben, jó időben pedig a parókia kertjében. Lányommal, majd kisfiammal már több, mint négy éve járunk ezekre az összejövetelekre. Amíg az anyukák beszélgetnek, a gyerekek játszhatnak. Még most is elég sokféle játék van, de amikor elkezdtünk járni, igazán bőséges volt a kínálat. Ugyanis egy pályázaton elnyert összegből nagyon gazdagon sikerült felszerelni játékokkal a gyülekezeti termet. Az azóta fogyatkozó készletet a gyülekezeti tagok pótolják ki otthonról hozott játékokkal.

A klub ideje alatt az anyukák részben kötetlenül beszélgetnek, részben Klári vezet beszélgetést olyan témákról, amelyekből a résztvevők érdeklődését figyelembe véve készült fel. Felmerülnek teológiai jellegű kérdések. Ezek gyakran az elhangzott igehirdetésekhez kapcsolódnak, vagy az édesanyák élettapasztalataiból, a megélt életeseményekből fakadnak. Általában persze ezek a kérdések a családdal függnek össze: Mik a házastársak feladatai egy házasságban? Demokratikus-e a család, vagy igenis, tagolják hatalmi viszonyok? Megszakítható-e egy terhesség? Lehet-e teljes egy olyan család, amelynek tagjai csak egymásnak élnek és nem vállalnak felelősséget a tágabb társadalom jólétéért? Hasonló kérdésekről beszélgetünk az Ige nyújtotta támpontok alapján. A családi élettel, gyerekneveléssel kapcsolatos kérdésekről keresztyén pszichológus szerzők, pl. Gyökössy Endre vagy Ross Campbell témába vágó írásait is olvastuk. A beszélgetésekben érintjük az aktuálpolitikát is: hogyan befolyásolják a politikai döntések, bel- és külpolitikai folyamatok a családok lehetőségeit, a gyermekek jövőjét, az egyházak helyzetét? Egy-egy felmerülő témával kapcsolatban megosztjuk egymással személyes tapasztalatainkat is.

Egy személyes mozzanat. Gyermekeim születése előtt nemigen jártam a gyülekezetbe. Nem a hitem hiányzott, inkább magamat nem tudtam elképzelni semmilyen csoport tagjaként. Lányom keresztelője óta viszont rendszeresen ott vagyunk a baba-mama klubon és a vasárnapi istentiszteleten. És ennek az az egyszerű, gyakorlati oka van, hogy a gyülekezet befogadott a gyerekeimmel együtt, itt szívesen látnak. A templom melletti babaszobában sírhat a csecsemő, rosszalkodhat a két éves kisgyerek, mindez ott helyén való. Nincs más olyan intézményi szereplője az életemnek, amely hasonlóan igazodott volna a kisgyerekes családok élethelyzetéhez. Sőt, a gyermektelen barátaim sem módosítják a kedvünkért a közös programok időpontját és helyszínét. Így lett "gyerekprogram" a templomba járás. És most már magamat is el tudom képzelni egy csoport, a gyülekezet tagjaként. Remélem senkit sem bántok meg azzal, ha leírom, nem úgy tekintek én a református gyülekezetre, mint szent emberek közösségére, inkább mint a rokonaimra, akik között nem azért érzem otthon magam, mert tökéletesek, hanem azért, mert ugyanannak a családnak a tagjai vagyunk."

Zákányi Eszter