A KELTA RADOSTYÁN

A XX. században többször végeztek régészeti ásatásokat a radostyáni református temetőben. Az ásatások során jelentős kelta temetkezési helyre bukkantak.

A radostyáni kelta temető (régészeti szakvélemény)

Miskolctól észak-nyugatra, a Bükk északi részén, a Nyögő patakra ereszkedő nyugati dombhajlatban fekszik a kelta temető. A területen az újkorban is temetkeztek, ma is használatos református temető.
A 20. században, a sírok ásásakor folyamatosan kerültek elő kelta leletek. 1931-ben Leszih Andor, a miskolci múzeum igazgatója végzett először feltárást, I-V. kelta sírokat találta. 1959­-ben dr. Patay Pál, a Magyar Nemzeti Múzeum régésze mentett meg egy sírt, ez a VI. hitelesen kibontott temetkezés. 1975-ben a Miskolci Herman Ottó Múzeum régészeként azo

nosítottam a VII-IX. kelta sírokat az elbeszélések és a leletek alapján. Feltártam a X-XVI. számú kelta sírokat. Az eddig előkerült temetkezések mindegyike hamvasztásos. A sírok mélysége 155-195 cm között váltakozott. A régészeti leletanyagban a füles bögrék díszítettek, az egyik állatfejet imitál, a másik grafitos anyagúnak fülén végig halszálka minta huzódik, egy harmadiknál a peremen kezdődik a díszítés, végigmegy a fülön, majd két irányban szabadon ível. Ékszerek között bronz és vas fibulák, gombosak és korallbetétesek vannak. Karperecek, plasztikus és vésett díszítésű vas övkapcsok, sárkánypárdíszítésű kardhüvely a leletanyag jellegzetesebbjei. Összesen 7 lándzsahegy került elő, egy sírban kettő, egyben három darab volt. A tálak, fazekak korongoltak, kivéve a villanova (kettőskónikus) típusú urnát, és a viragcserép és hordó alakú kerámiát.
A radostyáni kelta temetőt a Kr.e. 3. század első felére, azaz a a LT B2 - Cl-re datálhatjuk. Tekintettel arra a körülményre, hogy még mindig találnak a radostyániak temetkezesekkor kelta leleteket, s ezek többnyire kézen-közön elkallódnak, szükségesnek tartjuk az újabb ré

gészeti feltárást. Az előkerülő anyag a Herman Ottó Múzeumba kerülve gyarapítaná Karácsonyi János tanító, Svingor Jenő és Martin Miklós helyi lelkészek adományai és az ásatások alapján összegyűlt leletanyagot, melyek együttese kulturális örökségünk részét jelentik.
Miskolc, 2003. február 12-én B. dr. Hellebrandt Magdolna régész