Márk 14:26-41

A megvert Pásztor feltámadt, Ő a te dicsőséges Megváltód!

Jézus előre megmondja, hogy tanítványai meg fognak botránkozni benne és el fogják hagyni őt.
Mi is mondunk hasonlót egymásnak. „Ezt nem fogod bírni”, „Ehhez nem lesz elég türelmed”, „Ezt nem tudod végigcsinálni”.
Viccesen úgy mondtuk az iskolában: „kevés vagy mint mackósajtban a brummogás”.
Amikor valakiben nem látjuk a képességet, az erőt valamire, akkor mondunk ilyeneket.
Jézus sem látta a tanítványaiban a képességet és az erőt, a lehetőséget?
Hiszen azt mondja nekik: „Mindnyájan megbotránkoztok énbennem”. Péterhez meg így szól: „még ma, ezen az éjszakán háromszor tagadsz meg engem.”

Jézus soha nem is beszélt a tanítványai képességeiről, erejéről és lehetőségeiről. Soha nem volt kérdés, hogy ők mire képesek és mire nem. A hit nem arról szól, hogy te mire vagy képes. Hanem arról, hogy Őneki van hatalma, ereje, téged megtartani, bármire felhatalmazni, megerősíteni.
Péter járt a vízen: ez emberrel sem azelőtt, sem azután nem történt meg soha. De erre azért volt lehetősége, mert Jézus tartotta meg a hullámok felett! Ahogy levette Jézusról a tekintetét, azonnal süllyedni kezdett. Itt nem arról volt szó, hogy Péter erejét megfeszítve megállt a hullámok felett, a mester pedig megdicsérte, hogy ez az fiam, fejlődsz.
Az egy másik kategória: a Csillagok háborúja, a Star Wars világa: veled van az erő, egyre jobb jedi harcos vagy.
Péterrel itt nem volt semmiféle erő. Jézus tartotta meg őt a hullámok felett.
Pál apostol, aki minden idők legnagyobb misszionáriusa volt, ezt mondja: „Semmi olyanról nem mernék beszélni, amit nem Krisztus tett általam, a pogányok megtéréséért, szóban és tettel.” (Róm 15:18)

Egy mai evangélium hirdetővel, aki Afrikában százezreknek prédikál, riportot készítettek. Azt a kérdést tették fel: Hogyan tudnád leginkább jellemezni magad? Ő így felelt: „Elég gyenge vagyok ahhoz, hogy Isten számára használható legyek”.

Jézus elfogatásának éjszakáján sem tanítványai lelki erejéről vagy hitéről beszél. Hanem azt mondja: azért fogtok megbotránkozni bennem, mert meg van írva: megverem a pásztort és elszélednek a juhok.

Jézus felkészíti őket, hogy ez fog történni. Nélkülem lesztek, most három napig. És elszéledtek. Mert én tartottalak együtt titeket. Elhagytok, mert kiszolgáltatott leszek és nem tudlak vezetni titeket. Félni fogtok, mert látni fogjátok: nem tudlak megvédeni titeket. És letagadjátok, hogy ismertek engem, mert azt látjátok: erőtlen vagyok, elítélőim pedig erősek.

És abban a pillanatban, amikor Jézus gyötrődni és imádkozni kezd, tanítványaiban valóban nem marad annyi erő sem, hogy egy órát vele virrasszanak. Azonnal látszik: Jézus volt az erejük, Jézus volt akitől mindent kaptak.
Nélküle tanítványok egy pillanat alatt „szétesnek”.

Tehát minden azon múlik, hogy a mi Pásztorunk most is megvert Pásztor-e! Mert ha igen, akkor szétszéledünk, elveszünk, szétesünk, elfogy az erőnk! Hiszen Őnélküle semmit nem tudunk cselekedni.

Csak hogy a mi megvert Pásztorunk győztesen visszavette életét, hatalmát, amiről lemondott értünk. Péter ezt hirdeti Pünkösdkor: „Tudja meg tehát Izráel egész háza teljes bizonyossággal, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten: azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek."
A megvert Pásztor feltámadt a halálból! És Lelkét kiárasztja annak szívébe, aki hisz Őbenne! Tamás, amikor a feltámadt Jézus kezén és lábán látta a sebek helyét, így esett a lába elé: „Én Uram és én Istenem!”

János írja a Jelenések könyvében: „És láttam, és sok angyal hangját hallottam a trónus, az élőlények és a vének körül, számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer volt; és így szóltak hatalmas hangon: "Méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az erő és a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom, a tisztesség, a dicsőség és az áldás!" (5:11-12)
Nem azon múlnak a dolgok, hogy nekünk mire van erőnk, képességünk, lehetőségünk. Hanem hogy a mi megvert Pásztorunk feltámadt dicsőségben, és él, és uralkodik az Atya jobbján. Ígérete a te életedben is beteljesül: „miután feltámadtam, előtted megyek”.