Keresztelők képei

Gyülekezetünkben mindig nagy öröm a keresztség. Isten áldását kérjük minden megkeresztelt gyermekre és családjukra!

Két megkeresztelt gyermek édesanyjának gondolatai a keresztelőről:

Hogy lélekben is növekedjenek...
-A Buvár-Baráth család gondolatai a keresztelőről-


Akik még nem ismernek bennünket Buvár-Baráth Család vagyunk. A Fő utcán lakunk. A férjem Buvár Zoltán Őt sokan ismerik mivel itteni lakos.. Én Szentendréről költöztem ide. Két fiúnk van. Zalán és Botond. Zalánt 2013 aug. 18-án míg Botondot 2016 máj 15-én kereszteltük. itt Szigetmonostoron. Zoltán Tiszteletes segítségével kapták meg isten áldását, amit ezúton is köszönünk neki. Nekünk nem volt kérdés a keresztség mivel ez nálunk természetes dolognak számít. Hogy ne csak testileg növekedjenek hanem lélekben is. Igaz én katolikus vagyok, Zoli református. Régi szokáshoz híven Zoli után református lett a két fiú. Mind a két keresztelőn nagyon szép idő volt, melyet családi fotózás, és ebéd követett. A gyerekek megkapták a kereszt szülőktől a gyerek Bibliájukat. Igaz ez idáig kicsit rosszul éreztem magam mert ahogy írtam az embereknek természetes az esküvő, a keresztelkedés, de valahogy elfelejtődik a templomba járás a mindennapi munkák során. Persze lehet kifogásokat keresni: a gyerek még túl kicsi, a házat felújítjuk, sokat dolgozunk stb... De olyan jó legalább egy héten kicsit egyszer megpihenni és magunkba nézni. Igaz még Botond nem sokat ért az Istentiszteletből de Zalán már egyre többet kérdez: Mi az hogy gyülekezet? Miért mondjuk, hogy ámen?....Van mikor esténként a Bibliáját hozza, hogy abból olvassak fel neki. Egy szülő szerintem életével, nevelésével példamutatásával taníthatja gyermekét. És ez a szép ünnep is csak akkor ér valamit ha mi szülők magunk is gyakoroljuk hitünket. Hiszen csak így nyer értelmet emlékezetes esemény és az ott tett fogadalom.

Keresztelőnk emlékére
- Budai Tünde gondolatai -

"Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek." János 15, 16.

Különös izgalommal vártam ezt a vasárnapot. Második gyermekünket vittük keresztelni, hálát adni,ünnepelni. Szép ruhában, mosolyogva, szeretteink között a gyülekezetbe, lelkészünk áldó keze elé, Urunk színe elé. Most, másodszor jobban át tudtam élni a várakozást, mint kisfiam ünnepén.
Akartam, hogy végre elérkezzen a reggel,amikor indulhatunk Hozzád, Istenem. Megmutatni, megköszönni apró lányomat, ajándékunkat. Örömmel sírni,amikor Igéddel megérintesz, amikor körbenézek rokonaimon,visszakapott anyukámon és templomod szelíd fényein. Ide vágytam, hogy innen induljon kislányunk útja Feléd.
Csodás volt áldott családként ülni előtted, halkan megköszönni, hogy megadtad nekünk, amire mindenki vágyik: egy apró közösséget, ahol szeretve egymást Téged és magunkat is megismerhetjük. Ahol érezhetjük, mennyire szeretsz minket és akikkel karöltve járhatjuk azt az utat, amire Te hívtál el minket egyenként, drága Istenem.
Köszönjük, hogy Johannát (jelentése: Isten kegyelme, kegyelmes) így vihettük eléd, add, hogy sokáig kísérhessük tovább életében. Ámen.