Dsida Jenő: Nagycsütörtökön

A szél suhogva borzong

az olajfa-lombokon.
A kanyargós úton, által az erdőn
tömött sorú fáklyások jönnek.

Testemet ételül adtam,
véremet italul adtam,
könnyel mostam meg lábaitokat;
Mégis egyedül maradtam.

Hajnal-derengés borzong
a sötét lombokon.
Judás után, által az erdőn
sátánarcú fáklyások jönnek.

Testvéreim, tanítványaim!
Égig nyúló kereszten
holnap megölnek engem!
És ti alusztok, mélyen alusztok!


Lelkészeink szívesen keresik fel igei üzenettel azokat, akik nem tudják látogatni alkalmainkat.
Bátorítunk mindenkit, hogy jelezze ilyen irányú igényét.
Tf.: 426-902


"Ha ugyanis eggyé lettünk vele halálának hasonlóságában, még inkább eggyé leszünk vele a feltámadásának hasonlóságában is.- (Róm 6,5)