Elvégeztetett...

(A karácsonyi gondolatok folytatása 2011. nagypéntekéjén, húsvétján)

Elvégeztetett...

(A karácsonyi gondolatok folytatása 2011. nagypéntekjén, húsvétján)

A karácsonyi történet beteljesülése e szóval történt meg, melynek érdekessége, hogy miközben nyelvtanilag egy cselekvés befejezését jelenti, számunkra bűnös, de hívő embereknek a folytatást és beteljesülést jeleníti meg. Nagypénteken a Golgotán „elvégeztetett", de Húsvét napján az üres sír a biztos folytatást, a karácsonykor megígértek igazságát bizonyítja.

Újra elolvasva a karácsonykor leírtakat bizonyos fokig önmagammal is vitába szállok, illetve lényeges különbséget kell tennem a hívő emberek és a hitetlenek hozzáállásában.

Mit is állítottam karácsonykor? Azt, hogy a karácsonyt azért fogadja el az emberiség nagyobbik fele, mert a kisgyermek születése minden ember számára egyforma örömet jelent, független attól, hogy milyen az Úristenhez való viszonya. Ha azonban tovább boncolgatjuk a kérdést, akkor feltehetjük azt is, hogy mi a könnyebb: egy magatehetetlen, istállóban fekvő kisgyermekben meglátni az Isten fiát, vagy a keresztfán értünk imádkozó Krisztusban, majd a harmadnapon feltámadóban meglátni és elhinni, hogy valóban Krisztus a világ Megváltója.

És akkor most térjünk vissza a hívő emberekhez. Úgy gondolom, a hívő ember számára a karácsony jogos bizakodás, a húsvét azonban teljes bizonyosság. Persze, ha lelkiismeretesen és mélyen végiggondoljuk a történeteket, mindig feltehetjük a kérdést, mi abban a három napban melyik oldalon álltunk volna, a „feszítsd meg!"-kiáltók között vagy azok között, akik hittek Jézus jövendölésében. Ne áltassuk magunkat, de örömmel vallhatjuk, Jézus értünk, a bűnösökért halt meg a kereszten, és támadt fel a harmadik napon.

Olvasva a nagypénteki történetet még egy szó ütött szíven: Jézus azt mondta a hozzá forduló bűnösnek „Még ma velem leszel a paradicsomban". Ebből a mondatból most engem a ma szó ragadott meg. Mi úgy mondanánk: majd fogok rád gondolni, egyszer majd találkozunk még, majd szólok az érdekedben - vagy valami hasonló. De Jézus nem ezt mondja, Ő nem ígér, hanem kijelent, még ma velem leszel. Számomra ennek a szónak óriási jelentősége van, a halál után nem valami bizonytalan sötétség, netán tisztító tűz vagy más ismeretlen következik, ha elfogadom feltétel nélkül a felém áradó kegyelmet, még ma Jézussal leszek a paradicsomban.

Ha tehát azt mondom, hogy minden ember számára, hívőnek és hitetlennek egyaránt elfogadható ünnep a gyermek születése, boldog örömmel vallhatom hitünk alapján, hogy az értünk keresztre feszített, de harmadnapon feltámadó Jézus Krisztusban az Isten megbocsájtott nekünk, és még ma örök életet nyerünk Szent Fia által. Krisztus pedig feltámadott, bizonnyal feltámadott. Ámen

Kováts Gábor