Magyarkodunk... (?)

Október huszonharmadikára gondolva eszembe jutott néhány közel-, és régmúlt alkalom, amikor megütötte a fülemet ez a különös, mindig negatív előjellel képzett szó: magyarkodás. Általában egy kérdésen belül hangzott el: „Miért kell magyarkodni?"

Lássuk csak! Ki magyarkodik? Az összeráncolt homlokú kritikusok szerint az, aki „Trianonról üvöltözik", „állandóan Himnuszt, Szózatot énekel", „március 15. előtt és után is kokárdát hord", „ok nélkül magyar zászlót lenget", stb.

Kicsiny nép vagyunk. Mi tagadás, nagyjaink többsége büszke volt arra, hogy lehetősége volt külföldön tanulni. Ha nem láttak volna világot, ha nem tanultak volna éhezve, mécses mellett, bizony sokkal kevesebbet mutathatnánk fel a világnak, annál, amennyire ma büszkék vagyunk.

Ugyanakkor, a tudományban, kultúrában előttünk járt országok fiait megelőzték a mieink, amikor egy bizonyos területen az eltanult, felismert igazságokat érthetővé tették, fejlesztették, gyakorlatba ültették.

Amikor rájuk gondolok, és szüleim, őseim nyelvén imádkozom, énekelek, beszélgetek, akkor vajon én is „magyarkodok", vagy „csak" hálaadással együtt büszke vagyok arra, amit Isten nekem és nemzettársaimnak adott?

Bizony, magyarkodik az, aki nem más nemzetek rovására, de saját népe tanítására felidézi, megtartja és továbbadja azt, amit kiváltságos módon tizenegynéhány millió emberrel együtt neki mért ki az Úr.

Magyarkodunk? Mi mást tehetnénk? Akinek nem az a történelme, érzelmei, emlékei, kötődései, az nem képes oroszkodni, portugálkodni, keltásoskodni, de még székelykedni sem, mert nem annak született.

Dicsekedni tudunk; dicsekedni szabad - de csak az Úrban! Hálát adni neki, naponta megköszönni az Úr Istennek mindazt, amivel megajándékozott, amivel figyelmeztetett, amivel megsebzett, amivel gyógyított bennünket.

Hálát adni Jézus Krisztusért, aki megtanított egymás-, és ellenségeink szeretetére. Hálát adni a Szentlélek Istenért, aki ébren tartja bennünk a másokat tisztelő-, nemzetünk kincseihez ragaszkodó magatartásunkat, magyarságunkat.

Kereskényi Sándor