A Magyarországi Református Egyház a II. világháború után az egyházi, illetve egyházba nem tagolódó, de református szervezetek, egyesületek, társaságok állami megszüntetésével fokozatosan elvesztette a kapcsolatot az értelmiséggel, illetve a szorosan vett hitéleten túl is aktív egyháztagokkal. Ezt a veszteséget az 1990 utáni időszak belső építkezései, egyesületek és társaságok megalakulása ellenére sem sikerült pótolni. Éppen ezért a MRE Zsinatának Elnöksége és a Protestáns Fórum vezetősége szükségesnek látta egy olyan központ létrehozását, mely az egyház hivatalos szervezete mellett, de ahhoz kapcsolódva köti össze a református (esetleg protestáns) egyházi szellemi műhelyeket. A központ révén lehetőség nyílik az egyházon belül különböző teológiai és társadalmi kérdések széles körű megvitatására. Ezek a viták és a kialakuló vélemények, konszenzusok a sajátos egyháztársadalmi szervezetek révén nem csupán a református egyházhoz kapcsolódók, de akár a magyar társadalom sokkal szélesebb értelmiségi rétegeit is elérhetik és befolyásolhatják. Alkalom adódhat olyan kérdések megvitatására is, melyek fontosak ugyan a MRE számára, de mint egyház nem foglalkoz(hat)na velük. A közös vélemény, a konszenzus ugyanakkor erősítheti az egyház egységét, növelheti a világ felé képviselt álláspontjának súlyát.

A központ segítségével végzett közös szellemi munka révén megerősödhetnek a bekapcsolt szellemi műhelyek, megismerhetik egymást az ország különböző pontjain élő reformátusok a hitéleti alkalmakon kívül is. Összességében pedig kialakulhat egy olyan szellemi holdudvar a MRE körül, mely az egyház pozitív társadalmi megítélésének erősítése mellett bázisa lehet a nyilvános társadalmi kérdésekben hozott egyházi döntések széles körű képviseletének.

A központ nem csupán szellemi, hanem anyagi segítséget is kíván nyújtani a hozzá forduló szervezeteknek. Pályázatokat ír ki, együttműködési lehetőségeket kínál, tanácsadást biztosít.