Kedves Testvéreink!
Ünnepe annak van, akinek szíve szabad Krisztus számára. A Lélek által Krisztus szabadulást hirdet a foglyoknak. Emlékeztessen bennünket Lőrinc István lelkipásztor börtönben elmondott igehirdetésének részlete a rabok között végzett szolgálatra. Akik pedig nyáron szabadságukat élvezhetik, tegyék ezt a Lélek szabadságában.

„Hasonlatos a mennyeknek országa a kereskedőhöz, aki igazgyöngyöket keres, aki találván egy drágagyöngyre, elment, és eladva mindenét, amije volt, megvette azt.” (Máté 13,45-46)

A gyöngyhalászat nagyon nehéz foglalkozás, amit mind a mai napig űznek. Nem bírják sokáig az emberek, általában csak kb. 3O éves korig, később már csak kereskednek a gyöngyökkel. És valóban megtörténhetik az, amit itt a példázatban is hallottunk: a gyöngykereskedő egy olyan értékes gyöngyöt talál, amit csak úgy vehet meg, ha a többi gyöngyöt, talán házát és minden más vagyonát eladja.
Az Isten országa hasonlatos a kereskedőhöz. Ennek a példázatnak a csodálatos üzenete számotokra különösen is értékes. Nem arról van szó itt, hogy egy ember keresi az Isten országát, hanem arról, hogy az Isten országa keres valakit. Az a hallatlanul nagy dolog ebben a példázatban, hogy Isten keres minket.
Már az is nagy kegyelem, ha egy embert Isten Szentlelke keresővé tesz, ha valaki életének egy adott pontján, talán épp itt a börtönben elkezd törődni Istennel, érdeklődni a Szentirás iránt, és egyszer csak a keresésnek meglesz a gyümölcse. Ez az ember találkozhatik Istennel. Az még nagyobb kegyelem, ha valaki nem is keres, nem is gondol arra, hogy neki kellene találkoznia Istennel, de Isten egyszer mégis úgy rendezi, hogy mégiscsak találkozik Vele, talán épp egy rabtársa által, aki már megismerte Istent. De a legnagyobb kegyelem az, hogy maga Isten indul el a mi keresésünkre.
Ki ez a kereskedő, aki elindult keresni? Nem más, mint a mi Urunk Jézus Krisztus! És ki a gyöngy? Az értékes gyöngy nem más, mint a bűnös, az elveszett ember. Nem tudom, hogy érzitek-e, milyen hallatlan nagy dologról van szó: Isten számára a bűnös ember, a legelvetemültebb gonosztevő is olyan értékes, mint az igazgyöngy!
A kereskedő mindent megtett, hogy ezt a gyöngyöt megvásárolja. Isten Krisztusban mindent megtett érettünk. Krisztus elhagyta értünk a menny dicsőségét és fényességét. Miért hagyta el? Hogy minket megkeressen és megtaláljon. És milyen nagy dolog, milyen nagy örömhírt hirdethetek Nektek: ez a keresés nem volt hiábavaló! Jézus megtalált egy Mária Magdalénát, talált egy Lévit, egy Zákeust. Olyan emberek voltak ezek, paráznák és vámszedők, akiket abban a korban mindenki megvetett és lenézett. Az ilyenekre rá se néztek, nem is köszöntötték őket, mindenki megvetve legyintett: kutyából nem lesz szalonna. Olyan emberek voltak ezek, amilyeneknek Ti is érzitek magatokat. Eldobott, bezárt, mindenki által megvetett emberek. De figyeljetek csak: ezek az emberek Jézus számára igazgyöngyök voltak. A samáriai asszony is egy gyöngy volt, a jobb oldalon megfeszített gonosztevő is, Saulus, az üldöző, akitől mindenki rettegett, mert kegyetlen és agresszív ember volt, ő is egy drágagyöngy volt Jézus számára. Testvéreim, érzitek-e, hogy Ti is drágagyöngyök vagytok a Megváltó szemében? Ő nem vet meg Titeket, Ő nem ír le Titeket, Ő szeret és igazgyöngyöknek nevez Titeket.
Miért volt olyan drága ezeknek az embereknek az élete, miért olyan drága a Ti életetek? Azért, mert Krisztus a legdrágábbat, az ő vérét adta értetek. Azért olyan drága és értékes mindnyájunk élete, mert Krisztus az Ő életét és vérét adta értünk. Jézus kezében minden élet, a te életed is gyönggyé válik.
Értitek-e már? Ti megvásárolt, drága áron megvett emberek vagytok. Krisztus ma azt mondja Neked: te az én drága gyöngyöm vagy, önmagadban valóban elveszett, elkallódott, kárhozatra méltó bűnös, de azáltal, hogy én megkerestelek, megtisztítottalak, megvásároltalak, felbecsülhetetlen értékű igazgyönggyé tettelek.
Mennyire másképp kellene egymásra tekinteni! Hányszor meg kellene gondolni: az a másik ember, akit én megvetek, lenézek, kifosztok, meggyalázok, kirabolok, leütök, meggyilkolok, az az Isten drága gyöngye! Ha ezt meggondoltátok volna, mielőtt tetteteket elkövettétek, biztos, hogy nem jutottatok volna ide. Milyen kár, hogy nem gondoltatok erre, hogy Ti csak egy eszközt láttatok a másik emberben, akivel azt lehet tenni, amit én akarok, és ezért felbecsülhetetlen és talán jóvátehetetlen kárt okoztatok neki. Milyen jó lenne, ha ezt is meg tudnátok bánni, és ha ezután egészen másképp tudnátok az embertársaitokra nézni!
Mit gondoltok, hogy Jézus mit látott ott a kereszten az emberekben, azokban, akik megfeszítették Őt? Ha Ő csak elvakult és elvadult embereket látott volna, akkor tudott volna imádkozni értük: Atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekesznek? Mit gondoltok, ha Jézus is szidta és káromolta volna őket, akkor olvasnánk azt, hogy mellüket verve megtértek, akkor mondta volna a százados: bizony ez az ember Isten Fia volt? Ő nem csak a szennyet látta, nem csak a durva arcokat, nem csak a piszkot, hanem látta a drága gyöngyöt, amit szeretetével le kellet tisztítani, le kellett vérével mosni. Én azt mondom Nektek: Ti olyan szépek vagytok, az Isten olyan szépnek teremtett Benneteket! Most eltorzított Titeket a bűn, de Krisztus vissza akarja adni a Ti szépségeteket, lelki szépségeteket, ismét értékes és drága életetek lehet. Meggyógyulhattok, Isten gyermekeivé lehettek.
Bárcsak tudnátok ezzel a szeretettel járni egész életetekben. Adja meg ezt Nektek az Ő nagy kegyelméből.