Sajókazinc a mai Kazincbarcika város egyik történelmi magja. A református hitélet az egykori faluban meghatározó volt már a XVI. század elejétől.
A második világháború után, az 50-es évektől rátelepülő szocialista nagyváros megváltoztatta az egykori falu jellegét, házainak jelentős részét felszámolta, lakóteleppé alakította; a betelepülő heterogén lakosság átformálta a korábban kialakult és jól működő közösség hagyományait, világnézetét és erkölcsi értékeit.
Az így kialakított városrész központjában áll a mohácsi csata esztendejében épült első templomának helyén a mai, műemlék jellegű református templom. E templomban szolgált Egressy Béninek, a Szózat zeneszerzőjének édesapja is. Az egyházközség 1576-tól az államosításig iskolát is működtetett, s mindig biztos bástyája volt a református hitéletnek, a protestáns valláserkölcsön alapuló műveltség ápolásának és fejlesztésének.
E nemes hagyományokat kívánta megújítani az egyházközség presbitériuma és az alapítók, amikor életre hívták a „Sajókazinci Reménység” Alapítványt.
Az alapítók szándéka: minden olyan törekvés támogatása és felkarolása, amely elidegenedő világunkban megjeleníti az értéket, erősíti az együvé tartozást, pozitív tartalmakat hordoz, és összhangban áll a keresztyén gondolkodás alapjaival.
Az alapítvány ezen értékek szolgálatában, ezen értékek szellemében végzi munkáját.