A SAJÓSZENTPÉTER-BÁNYAi REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG BEMUTATÁSA

A 26-os úton haladva vonzó látvány a nagyra nőtt diófák között szerényen álló, fehérfalú kistemplom a harangtoronnyal. Hívogató a felirata is: "Jöjjetek én hozzám mindnyájan" és "Az Úr közel". A gondozott kert, s benne a padok, kínálják a megnyugvást a békét, a csendet, ami egy nagy forgalmú út mentén is elérhető.
Az egyházközség hívei 2000-ben ünnepelték a templomuk felépítésének 50. évfordulóját és azt, hogy a 108 kilogrammos kisharangjuk 40 éve hívogat. Maga a gyülekezet 1958-ban lett önálló. Abból az igényből született, amit a városfejlődés diktált. Az idős vagy nehezen járó, de templomba vágyó embereknek messze volt a Nagytemplom, de még a gyerekeknek is. A már Lévay József által is "szép öreg templomnak" nevezett műemlék a szemnek kedves volt ugyan és 600 főt is befogadott, de a bányászok és üveggyáriak kiálltak emellett, hogy nekik a lakóhelyük közelében saját templomuk legyen. Már a háború elött is voltak alkalmi gyülekező helyek a bánya épületeiben, iskolákban, ahonnan utóbb távozniuk kellett.
Kiszorulván az iskolából, Ócsai Mihályné, Fejes Erzsébet saját házát ajánlotta fel a folyamatosan növekvő gyülekezetnek. Ott határozták el, hogy a nagy szegénység ellenére is belefognak egy templomépítésbe. A nagytemplomi egyház lelkipásztorai - Perjéssy László és Balog József -, valamint a presbitérium úgy határozott, hogy telket vásárolnak és 1950-ben, húsvét után meg is kezdték a templom építését. 1950. szeptember 17-én Dr. Enyedi Andor tiszáninneni püspök felszentelte a templomot. 1960-ban harangot öntettek, amit október 30-án szentelt fel Ráski Sándor akkori borsodi eperes. Újabb erővétel után (1988-93 között) felépült a gyülekezet lelkészlakása, közösségi terme Kovács Ferenc építész tervezése szerint.
A folyamatosan szépülő környezetben az elavult harangtoronyra a telekszomszéd Benő Ferenc ácsmester önkéntes vállalásával új süveg került. A megújult és megnövekedett épületegyüttes felszentelését Dr. Mészáros István tiszáninneni püspök végezte 1994. szeptember 25-én.
Ezekből is látszik, hogy a folyamatos épülő és építkezés jellemző az élő és élni akaró gyülekezetre. Urunk hagyta ránk, hogy legyen miben gyönyörködni minden nemzedéknek, és közben törekedni, hogy belső épülés és megújulás is legyen. Péter apostol is ezt hagyatékolta reánk, amikor azt írta: Ti magatok is, mint élő kövek, épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelkiáldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek az Úrnak Jézus Krisztus által /1.Péter 2,5/
Egyházközség énekkara 1985-ben alakult Dr. Horváth Barnáné lelkipásztor vezetésével. Két szólamú női énekkarként indult, ma már a férfiak is bekapcsolódtak a háromszólamú munkába. Egyházi ünnepeken, városi rendezvényeken hallhatjuk hálaadó éneküket. A világháborúk és 1956 áldozatainak emlékét a templomkertben 1997. októberében elhelyezett kopjafa hirdeti.
A 2003. esztendő nagy esemény volt a gyülekezet életében. Dr. Horváth Barnáné Perjéssy Márta nagytiszteletű lelkipásztorunk és férje, Dr. Horváth Barna a nagytemplomi gyülekezet lelkipásztora több évtizedes szolgálatuk után nyugdíjba vonultak.
Az egyházközség közgyűlése 2003. november 24-én Major Zsolt lelkipásztort választotta meg a gyülekezetbe.

LELKIPÁSZTORI BEMUTATKOZÁS

Nevem Major Zsolt, Szatmárnémetiben születtem. Általános iskoláimat Sárközújlakon és Szatmárnémetiben végeztem. A Sáros-pataki Református Gimnáziumban érettségiztem, majd jelentkeztem és felvételt nyertem a Sárospataki Teológiára, amit 1999-ben fejez-tem be. 2000-ben szenteltek lelkipásztorrá, és négy évig a martonyi gyülekezetben szolgáltam, amihez még két szórványgyülekezet is tarozott: Meszes és Rakacaszend.
Nős vagyok, feleségem Kiss Adrienn hernádnémeti születésű, szintén lelkipásztor. Három gyermekünk van: Dávid, Debóra Anna és Ábel.
Egy testvérem van, András, aki a Dunamelléki Egyházkerületben, Seregélyesen szolgál.
Nagyon boldog vagyok, hogy a gyülekezet meghívott és megválasztott lelkészének, hiszem, hogy Isten akarata volt ez, és megpróbálom úgy végezni a szolgálatot, hogy az kedves legyen az Úr előtt.
Nagy tervekkel kezdtem meg a szolgálatot dec. 1-én, szeretném továbbvinni a már megkezdett dolgokat (kórus, bibliaóra, Nő-szövetség), de szeretnék új kezdeményezéseket is elindítani, úgy mint ifjúsági bibliaóra, beteglátogatás, családlátogatás, nyári gyerektábor, evangélizációs hét, gyülekezeti napok. Ezeknek a prog-ramoknak a megvalósulásához azonban nagy összefogásra lesz szükség, hogy mindenki, aki gyülekezetünknek tagja, segítse mun-kánkat, vegyen részt az alkalmakon, és imádságban hordozza azo-kat. Én hiszek a szeretet és az összefogás erejében. Ha önzetlenül szeretni tudjuk majd egymást, és össze tudunk fogni egy nemes cél érdekében (hogy az embereket Istenhez vezessük), akkor mi is át-élhetjük azokat a csodákat, amiket a Biblia hősei átéltek újra és újra: Isten megáldotta és megsegítette őket mindenkor. Legyen ennek a gyülekezetnek az építése (szépítése) közös ügyünk, és ha majd kell, mozduljanak meg a kezek, a szívek, a lábak, és - mind a fiatalok, mind az idősebbek - tevékenyen vegyünk részt Isten Országának építésében . Ehhez kívánok mindannyiunknak sok erőt és áldást, és kívánom, hogy éljünk át sok örömet közösen Isten jelenlétében.