Gyülekezet 2017. november 29., szerda Jakus Ágnes

Életképes közösség

Értelmiségi kerekasztal-beszélgetésekkel ünnepelte fennállása tizedik évfordulóját a Sukorói Értelmiségi Kör az elmúlt hétvégén. A falubeli értelmiség a református lelkipásztor kezdeményezésére kezdett rendszeresen találkozni egy évtizeddel ezelőtt.

Tíz évvel ezelőtt alakult meg a Sukorói Értelmiségi Kör a helyi református lelkipásztor kezdeményezésére a Velencei-tó partján fekvő, mintegy ezerötszáz lelkes településen. Eleinte orvosok találkoztak a református templom melletti kis teremben, hogy ismeretterjesztő előadásokat hallgassanak meg, amelyeket élénk párbeszéd követett. Nem sokkal később más területen dolgozó értelmiségiek is csatlakoztak hozzájuk, az előadók között pedig szerepelt neves költő, történész, csillagász, biológus, rákkutató, építész, filmrendező vagy teológiai tanár. A havi rendszerességű összejöveteleken a hazai kórházak helyzete és a cigányság problémái is terítékre kerültek. A szombat délutáni találkozókra Sukoróról és környékéről is járnak érdeklődők, és van, hogy együtt mozdulnak ki, kirándulásaik pedig valódi családi programok. Ha egyes kérdésekben másként vélekednek is, egymás véleményére nyitottan, elfogadó légkörben zajlanak az eszmecserék – erősítették meg a kör jubileumi konferenciáján múlt szombaton. A helyi művelődési házban rendezett találkozó jól illusztrálta, miként zajlik egy értelmiségi összejövetel Sukorón. Ezúttal három kerekasztal-beszélgetésre került sor, orvosok, vállalkozók és teológusok beszéltek szakterületük jövőbeli kihívásairól. Ezekről portálunkon a későbbiekben részletes beszámolókat olvashatnak.

A falu, amelyben megjelent az értelmiség

„Amikor több mint tíz évvel ezelőtt Sukoróra kerültünk, láttuk, hogy a helyiek nagyon aktívak: van sportkör, nyugdíjas kör, asszonykör, horgásztábor, nagy buszos kirándulások, ezért olyan tevékenységeket kerestünk, amelyekkel hozzájárulhatunk a település életéhez” – idézte fel érdeklődésünkre Kardos Ábel lelkipásztor, a Sukorói Értelmiségi Kör létrehívója. „Mivel akkor még nem voltak hangversenyek, illetve az orgona is nálunk volt és persze a befogadóképes templom, elindítottuk a Sukorói Zenei Nyár elnevezésű hangversenysorozatunkat. Másrészt, úgy észleltük, hogy sok értelmiségi, azon belül is főleg sok orvos él Sukorón, és mind kapcsolódnak is valamelyik egyházközséghez. Az első értelmiségi találkozóra ezt a tizenhét orvost hívtuk össze, meghívott vendégünk pedig Velkey György, a Bethesda Gyermekkórház főigazgatója volt. Úgy éreztük, nem szégyen az értelmiséggel foglalkozni akkor sem, ha Sukoró falu, a tősgyökeres sukorói reformátusok pedig alapvetően paraszti társadalmat, majd szakmunkásréteget jelentettek az elmúlt évtizedekben. Az értelmiségiek főként a kilencvenes évektől érkeztek településünkre nyaralótulajdonosként, azután sokan végleg ide is költöztek. Kétségtelenül új rétegét képezik a sukorói lakosságnak, olyannyira, hogy az értelmiségiek ma már többségben is vannak a falu lakói között.”

A tölcsér

A hangversenyek és az értelmiségi kör előadásai egyfajta tölcsérként funkcionálnak: a programok kapcsolatot teremtenek a lakosság és a gyülekezet között, ám ez nem jelenti azt, hogy így akarnák megtölteni a templomot, csupán lehetőséget szeretnének teremteni a kapcsolódásra – tette hozzá a lelkipásztor. „Az összejövetelek báját éppen az adja, hogy megmaradt a házi jellegük: a gyülekezeti teremben találkozunk, és nem kell, hogy mindig terülj, terülj, asztalkám legyen. Aki eljött hozzánk, nagyon örült annak, hogy ilyen szerény körülmények között, egy kis faluban összejöttünk, és aztán az előadások után beszélgettünk. Ilyenkor mindig kiderült az is, hogy az előadók és a hallgatóság partnerként vesznek részt a diskurzusban, vagyis minden találkozás oda-vissza nyereség lett számunkra.”

Életképes közösség

„Hat gyermeket nevelünk a feleségemmel, fontos, hogy lássák: csak akkor lesz egy életközösség életképes, ha abban részt veszünk” – fogalmazott portálunk mikrofonja előtt Küttel Dávid zenész, a találkozón fellépő Etnofon Zenei Társulás tagja, sukorói lakos. Az értelmiségi kör tagjaként maga is fontosnak tartja, hogy hozzájáruljon a település jólétéhez. „Eredeti végzettségem néptánc-pedagógus, a feleségemmel az elmúlt két év falukarácsonyaira a gyerekeknek kis műsort állítottunk össze, amelyet a gyermekeinkkel együtt hangszerekkel kísértünk. A gyülekezetben is fölajánlottuk a szolgálatunkat, ünnepi alkalmakkor, amikor nem a hagyományos orgonazene szól, gitárral kísérjük a fiatalokat.” „Egy ilyen faluközösségben ötven-nyolcvan évvel ezelőtt volt fonó – nem volt televízió –, összejártak az emberek diót törni, kukoricát csuhézni, daloltak, az asszonyok elmondták egymásnak a bánatukat, a lányok a szerelmükről sugdolóztak” – sorolta.

„Ma már mások a közvetítő csatornák, médiumok, amelyeket nem szégyen használni, sőt, használni kell a jóra. Mindezzel együtt a gyermekeim előtt is jó példának tartom, hogy itt, Sukorón tud működni hagyományőrző egyesület, hogy ilyen erős a református gyülekezet, és létrejött egy olyan értelmiségi kör is, amelyben meg lehet vitatni a világ dolgait. Mindez megtartó erőt jelent számunkra, amelyért időről időre érdemes energiát áldozni, mert, ahogy az most is látszik, megvan az eredménye.”

A Sukorói Értelmiségi Kör jubileumi kerekasztala a Református Közéleti és Kulturális Központ Alapítvány támogatásával valósult meg.

Képek: Füle Tamás