2006. szeptember 23.


Kedves Vendégeink, Kedves Testvérek!

Immáron 150 éve áll ez a szent hajlék itt e somogyi tájban. Hosszú idő ez a ma embere számára is. S e hosszú időben, ebben a templomban soha el nem múlt vasárnap, hogy a zsoltár, a dicséret, az Isten igéje fel ne hangzott volna. Megtöltötték a templomot az ünnepi ruhába öltözött emberek, felzúgott az orgona, palástjában megérkezett a lelkész, az élő Istennek tisztelete mindenkor végbement. Nem változott ez azóta sem. Más lett ugyan az ünnepi öltözék, más lett a lelkész, de az ige ma is ugyanabból a Szent Írásból szól. Csak egy valami változott. Kevesebben lettünk. Először csak fele annyian, majd negyedannyian. S ma, e maréknyi maradék hallgatja áhítatos csendben az Üzenetet.
Ma, az élő Istennek adunk hálát, hogy e kicsiny sereg is e csodálatos, ősi hajlékban hallhatja felhangzani az Evangéliumot. S szeretettel emlékezünk a nagy áldozatot hozó ősökre, akik vállalták, hogy elkészítik ezt a szent házat. Amikor ma hitvallásként elénekeljük a 90. zsoltárt, akkor jelképesen velünk énekelnek az elődök is.
Ma ugyanaz a küldetése, feladata ennek a templomnak is, de ennek az igét hallgató kicsiny csapatnak is. Továbbadni, továbbörökíteni azt, ami minden keresztyén feladata. A teremtő, gondviselő Isten szeretetének tolmácsolása rohanó, gyűlölködő, megosztott világunkban. Ezt a küldetést kellene még a hátralévő kegyelmi időnkben híven betöltenünk.
Köszönjük, hogy velünk együtt ünnepelnek! Isten áldjon, óvjon mindannyiunkat!

A somogyudvarhelyi reformátusok nevében:

Szépné Czippán Noémi
s. Lelkész