És az utótalálkozó..?

Sajnos, valami nagyon fontos dolognak a fele (a nagyobbik fele) mind a mai napig elmaradt.
Beszéltünk arról, hogy a tábort követően néhányan -akik jobbító szándékkal, javaslatokkal járulnának hozzá a következő tábor lebonyolításához- összeülünk, s elmondjuk meglátásainkat, hogy mi volt a jó, a kevésbbé jó, és az elhagyható program a Generációs Napok során. (Meg közben jól éreznénk magunkat!)
Hiszem, hogy a résztvevők jövőre is jönni szeretnének az erdészházhoz, s még hasznosabb, kellemesebb időtöltést kívánnak maguknak, társaiknak. Ez lenne a tábor utáni megbeszélés egyik célja.
A másik -tevőlegesen kevesebbeket érintő, horderejében mégis nagyon fontos- a konyha, az ételek készítése, a munkák szervezése. Mert igaz, hogy nem szűkölködtünk finom és bőséges ételekben, de ennek ára is volt. A "konyhán" dolgozók bizony alaposan elfáradtak a harmadik nap végére, s ők is úgy gondolták, hogy összefogottabban, jobb szervezéssel egyszerűbben, konnyebben lenne ellátható a feladat, mindez lényegesen kevesebb (emberi)energia felhasználásával.
Három nőtestvérünk jött össze a tábor zárását követ hónapban, s mindent alaposan átbeszéltek. Megállapították egymás feladatait, ki mire vigyáz, vagy mi tartozik majd a felügyelete alá. Egy közös kérést fogalmaztak meg: a tábor vezetése jobban segítse munkájukat. Egy kicsit pontosabb programvégrehajtást kértek, hogy ne csússzon az étkezés időpontja, mert az még otthon, a jól felszerelt konyhában is nehézséget jelent, nem a szabad ég alatti főzés esetén. A reggeli induláskor bejelentik igényüket, hogy hány fő segítséget kérnek, azt szeretnék is megkapni, de több embert nem kérnek, inkább vegyenek részt a foglalkozásokon.
Érthető, s örülök, hogy a konyha rendben van (lesz).
Hát a többi? Sort kerítünk rá. Biztos, hogy megtartjuk az utótalálkozót, talán addig elkészül néhány nézhető fénykép, dia, esetleg film, hogy a jobbító szándékú beszélgetés mellett legyen mód emlékezni is a kellemes órákra!
Természetesen minden résztvevő időben meghívót kap majd.

(090105-szabó)