Megtelt a busz, és fél nyolckor el is indultunk Esztergom felé. Egy ima (Dragán György lp.) és két zsoltár (Bácsai Gábor lp.) segítségével kértül az Urat, hogy segítse kis csapatunkat...

Ágoston Csaba nagytiszteletű úr várta a csoportot az esztergomi református templom bejáratánál. Rövid áhitat után elmesélte, hogy miként él és működik a kis református gyülekezet a híres katolikus közösségek mellett. Jó volt hallani, hogy nagy az összefogás, a segítés a felekezetek között, s bizony számára is meglepő volt, amikor egy-egy ökumenikus alkalommal a kicsi templom megtelik egyházi méltóságokkal, hiszen e városban nem is egy szolgál...
Megköszönve a rövid találkozás lehetőségét indultunk tovább a Keresztény Múzeumba azzal a jóeső érzéssel, hogy egy helybéli, fiatal presbiter testvér egész napos kísérőnkké szegődött.
A múzeumban Varga Dezső főrestaurátor volt az idegenvezetőnk. Segítségével a lélegzetelállítóan szép képek, szobrok, kegy- és egyéb műtárgyak művészeti értéke, jelentősége mellett azok újraéledésének történetét is megtismerhettük.
Nagy megpróbáltatás következett a múzeum látogatás után. Alkalmi kísérőnk megfeledkezett arról, hogy néhány idősebb testvérünk is van a csoportban, s a bazilikához az úgynevezett "macska lépcsőn" vezetett fel bennünket. Nem kis erőfeszítést igényelt a sziklába vájt lépcsők lekűzdése, de mindent feledtetett a gyönyörű panoráma, majd a főszékesegyház pompája, a Kincstár hihetetlen gazdagsága. A fiatalabbak persze bírták a "kiképzést" és még a kupolába is felkapaszkodtak...
Esztergom egyik legszebb pontján, a Szent István emlékműnél Bácsai Gábor lelkipásztor tartott rövid áhitatot.
Már fáradni látszott a csapat, ezért jókor jött a finom ebéd, amit a kirándulás fő szervezője úgy időzített, hogy az étterembe toppanásunkkor már hozták is a forró levest, s utána azonnal a frissensültet.
Délután három órától a további programot ki-ki izlésének megfelelően választhatta meg. Voltak akik csoportosan átsétáltak Párkányba, másik csoport folytatta a múzeumlátogatást Esztergomban, s volt aki egyénileg sétált, nézelődött, pihent.
Senki sem késte le a fél hatos indulást. A buszon váltakozva szóltak az egyházi énekek és a népdalok. Hét óra után álltunk meg a Hősök terén, a templomunk előtt.
Reméljük, folytatása következik...

SzaLa