Aranylakodalom

Szüleimnek az ötvenedikre

Bőven van rossz ember, kevés a jó közte -
jókkal jól mulatni gyűltünk itt ma össze.
Egybegyűlt a család, szinte hiánytalan,
s oka van annak is, ahol hiánya van,
de akik itt vannak, nagy ünnepet ülnek,
szép párt köszönteni szépen felkészülnek.
Régi ez a páros, de korántsem öreg -
szóljon akkor róluk a köszöntő szöveg.

Öreg a szeretet hogyan is lehetne?
Ahogy fa esőre, madár az egekre,
úgy szomjazik szívünk egy megértő társra,
ha azt megtaláljuk, sosem vágyunk másra.
Két kedves kéz párba összekulcsolódik,
két boldog tekintet egymásba fonódik,
érzik már, hogy egymást el sohase hagyják,
és hogy „jóban-rosszban”, esküvel fogadják.

Kolozsváron történt, persze régi eset:
fiú gyógyszertárban szép lányt felkeresett,
nem szerelmet akart, csak receptet vitt be,
hogy haja dúsabb lesz attól majd, azt hitte,
de a patikában tényleg gyógyír várta,
minden rosszra recept: hű élete-társa.
A fiú a leányt rögtön megszerette,
és a lány még jobban kivirult mellette.

Összeházasodtak. Ötven éve ennek.
Lett lakás és autó, gyerekek születtek,
volt a férjnek síje, feleségnek csokra,
ami kellett, megvolt, nem is vágytak sokra,
torok-szorongató korban szeretetben,
éltek vihar nélkül, nem lehetne szebben.
Ha jött is nehézség, volt mindig reménység,
elkerülte őket háború, szegénység.

A Nyárfasor utca, negyedik emelet,
véginézett majdnem két szép évtizedet,
járt onnan a család kajakkal Szamosra,
sível az erdőbe, gyalog a városba,
vendégek is jöttek, finom ebédekre,
nagyszülők is ízes beszélgetésekre,
könyvek, képek között, jó muzsika mellett
túl lehetett élni a rút történelmet.

Váltottak országot, de sohasem hitet,
hullámverésben állt otthonuk, a sziget,
új házban, városban, aztán újban megint,
éltek kitartóan régi rendjük szerint,
belső küszködésben, kinti küzdelemben,
újragyökerezni a történelemben,
míg végül Füreden szép otthonra leltek,
s mellette a Somlón művelhetnek kertet.

Magdi mindig etet, Attila meg itat,
Magdi mindig nevet, Attila meg matat,
elmerülten írja cikkeit, könyveit,
de ha megszólítod, mindig rögtön segít.
Magdi óva gondoz, Attila meg kérdez,
a virágos otthon mindig vár, hogy érkezz,
erkélyükről látod a csillagos eget,
s a szép Balatont is nézheted eleget.

Mitől szép ez a pár? Vajon mi a titka?
Az talán, hogy házuk nem aranykalitka,
barátságos otthon, egyiknek sem börtön?
Vagy az, hogy két lábbal megállnak a földön,
mégis tudnak szállni, felülemelkedni,
hisz tudnak szeretni, és együtt nevetni?
Mert a jót nem mástól: csak maguktól várják -
megőrizték őket a susogó nyárfák.

Ragyog őszi fényben a nyárfák levele,
de távol még a tél didergető szele,
állnak föld és ég közt, élvezik a napot,
és ki-ki megosztja, ami teret kapott,
szelíden hajolva ha egymáshoz érnek,
águk simogatás, suttogásuk ének,
tudják: ki tud élni, annak minden éden,
s néznek növő sarjra óva és gyöngéden.

Mit nekik ötven ég! Hetvenöt, hetvenhat!
Aki nevetni tud, arra a kor nem hat,
nem bán semmi esőt, kiáll minden szelet,
együtt marad erős, aki együtt nevet.
Fél évszázad együtt! Nahát, hogy is merik?
Úgy, hogy egymást immár belülről ismerik,
megértik a másik minden gondolatát,
ez a titkos tudás, amit sok év ad át.

Egymás gondolatát kitalálják sokszor -
micsoda fór lenne annak, aki bokszol!
De nem élnek vissza semmi gyengeséggel,
hátrányból is erőt merítenek ésszel:
a türelem erény, ez az aranyszabály,
tudja ezt a bátor, aki a ringbe áll,
a házasság tényleg örökös küzdelem,
de nem: „küzdj meg velem”, hanem csak: „küzdj velem”!

Nem harc: ez közös meccs, egymást erősítve,
felbiztatva egymást szeretetre, hitre,
közös lélekedzés minden bajok ellen,
s ha a lélek fájna, megvédi a szellem,
ha az erő lankad, a szív lép helyébe,
óvják, védik egymást, nincsen soha vége.
Egyszerű recept ez, egy kicsit se titkos -
Ezt kell megtanulni mindenkinek, itt, most.

Ezt kell utánozni, nem szóval, de tettel.
Ó, bár utánozná szerte minden ember!
Bár egymásban mindig bizalommal hinnénk!
Amit viszünk, mindig szeretettel vinnénk!
Ne félnénk a sorsunk a kezünkbe venni -
akadály nem lenne mielőttünk semmi.
Lássa ezt a csodát mind e sokadalom -
ragyogjon hát ránk az aranylakodalom!