Nyomtat Elküld Olvasási nézet

A Százhalombattai Református Gyülekezet története


1. Előzmények

Százhalombattán már a XVIII. sz. végén is éltek reformátusok, de elenyésző számban a római katolikus és Szerb ortodox többség mellett. Az első időkben Baracska szórványa volt, 1864-től Ercsihez, majd 1952-től Érdhez tartozott. Sokszor a helyi tanyavilágba kellett kijárniuk a szolgáló lelkészeknek Százhalombattán, egészen az 1960-as években elkezdődött iparosodásig. A tanyák nagy részének felszámolása és az új - 1970-től – város kialakulása után házanként, családi istentiszteletekre gyűlhettek össze a hívek. 1952-től Németh Géza lett Érden a lelkipásztor, aki nemcsak az anyagyülekezetben, de Százhalombattán is aktivizálni próbálta a gyülekezetet, leginkább az ifjakat. Lelkészhallgatók segítségével evangélizált, felkutatta a városban élő reformátusokat, családot látogatott, házi istentiszteleteket tartott. Egy akkor idejáró gyülekezeti tag szerint, még templomot - vagy legalább imaházat – is szeretett volna építeni 1954-ben. Végül Németh Gézát engedély nélküli templomépítés megkezdéséért meghurcolták és a palástjától is megfosztották. Átmeneti idők után 1972-ben Peterdy Béla lett az új érdi lelkipásztor, aki folytatta a családi istentiszteleteket. 10 év múlva Takács Istvánt választotta meg a gyülekezet lelkészének. A nyugdíjba vonuló tiszteletes szerződést kötött az érdi presbitériummal, amelyben a gyülekezet támogatást adott egy százhalombattai ház rendbe hozásához, a ház egy részének 25 évre szóló, istentiszteleti és egyéb egyházi célra való felhasználásának fejében. Így 1983-tól itt tartotta kéthetente vasárnap délután az istentiszteleteket Takács István, a nyugdíjas Peterdy Béla és id. Takács István, illetve a későbbi evangélikus lelkész, Ittzés István. A 20 ülőhelyes „imateremben” 6 – 12-en, nagyünnepeken 12 – 18-an vettek részt az akkori gyülekezeti tagok beszámolója szerint.


2. Kezdetek

A rendszerváltáskor a szocialista érzelmű Százhalombattán először nem történt változás. A városban önálló gyülekezetet akaró hívek imádsága egy „véletlen” által hallgatatott meg. Egy reformátusnak keresztelt százhalombattai tanárnő – aki konfirmálni szeretett volna – a helyi szórvány körülményeket nem ismerve levélben útbaigazítást kért a Zsinat egyik osztályától. Mivel ez osztály vezetője Merétey Sándor, egyházmegyénk egyik lelkésze is volt, az éppen nála tartózkodó fiatal lelkészt kérte meg, hogy gondolkodjon el egy esetleges százhalombattai misszióról, és továbbította a kérést az espereshez, Fónagy Miklóshoz. Ő megörülve az új lehetőségnek, minden segítséget megadott, hogy a fiatal lelkész, Sárosi Gábor mihamarabb kiküldött esperesi beosztott lelkészként Érd szórványában, Százhalombattán megkezdhesse hívogató szolgálatát. Sárosi Gábor kirendelésének hivatalos kezdési időpontja 1991. szeptember 1. volt. E mellett Bp. – Budai gyülekezetben a beosztott lelkészi szolgálatot is ellátta.
Így 1991. szeptember 8-án végre az önállósodás első lépéseként vasárnap de. 10 órakor összegyűlhettek a százhalombattai reformátusok a „saját” lelkészüket hallgatni a bérelt imatermükbe.
A hír sokakat felvillanyozott, így a két lelkésszel – a régi és az új – együtt 16-an vehettek részt ezen az alkalmon. A következőn már 20-an jöttek el és úgy tűnt, a bérelt terem hamar kicsinek bizonyul. Miközben az újabb és újabb református címeket adták meg a már „templomba” járó hívek, megindult a helykeresés. Vezér Mihály polgármester támogatásáról biztosította a helyet kereső lelkészt, amennyiben valamely városi működtetésű intézményt találna alkalmasnak a gyülekezet részére. Szóba került a „pártok háza”, a múzeum egy terme és még néhány hely. A legalkalmasabbnak azonban a művelődési ház 6-os terme bizonyult. Október első vasárnapján már a művelődési házban gyűltek össze a hívek. Decemberre már 30 – 35-en jártak rendszeresen, ezért felmerült, hogy karácsonyra ezt a termet is kinőhetjük. Ekkor ajánlotta fel Takács Péter igazgató az épület társalgóját, amely hosszú időn keresztül a gyülekezeti istentisztelet otthona is volt.


3. A gyülekezet vezetőségének kialakulása

A Magyarországi Református Egyház gyakorlata szerint, nemcsak a lelkipásztorra, hanem a presbitériumra (a gyülekezet vezető testülete) és a gondnokra is hárulnak a gyülekezeti élet feladatai. A gyülekezetek többségében a presbitérium legtöbb tagja évtizedes gyakorlattal rendelkezik és mindig csak egy kisebbség a tisztséget néhány éve viselők száma. Általában azonban azok is több éves pótpresbiteri évvel a hátuk mögött lesznek presbiterek.
Természetesen Százhalombattán nem voltak ilyen gyakorlattal rendelkező gyülekezeti tagok, ezért mind a feladatot elvállalókra, mind a jelöltségre felkérő lelkészre komoly próba várt. Isten kegyelméből mégis 1992. január végére megvoltak a presbiterek, és Fónagy Miklós esperes első alkalommal jöhetett hálaadó istentiszteletre, hogy a leendő presbiterek fogadalmát meghallgassa.
Az első presbiterek: Darabont Árpád
Dukát Miklós
Kohán József
Nagyné Benkő Zsuzsa
A pótpresbiter: Szép Ildikó
A presbitériumnak a gyülekezet intézményes rendjének felépítésében többirányú feladata volt:
• Növelni a számon tartott reformátusok számát.
• Ezek közül minél többet bevonni a választói névjegyzékbe, hogy nőjön a tisztségekre választhatók és választók, egyben a gyülekezetet fenntartók száma.
• Elérni a teljes önállóságot, végleg elszakadni az addigi anyagyülekezettől, Érdtől. Tehát kérni a missziói gyülekezetté válást. Ehhez megteremteni az anyagi feltételeket.
• Önálló gyülekezeti otthon megteremtése, először egy lelkészlakás, lelkészi hivatal, valahol messze pedig talán egy templom formájában.


4. Szórványközösségből Missziói Egyházközség

Elsősorban Isten kegyelmének tulajdonítható, hogy már 1992. áprilisában megfogalmazhattuk reménységünket, és jelezhettük az Önkormányzat felé, hogy templomot szeretnénk építeni, és ehhez majd teleknek alkalmas helyet kérünk, ha van rá mód.
Majd az is Isten megerősítő ereje volt, hogy egy év után a gyülekezet vállalta, lelkészét egyházmegyei segédlettel, de eltartja, így a Bp.-i szolgálatáról lemondhat. 1992. szeptember 1-től, már csak a százhalombattai szolgálatokat kellett végeznie. Sőt október 1-től megszűnt az ingázása Budapest és Százhalombatta között, hiszen lakást bérelt neki a gyülekezet. Igaz, reménységgel, hiszen ekkor még az adakozás a felét sem érte el a szükségesnek, de a következő hónaptól már nyugodtan lehetett tervezni, a gyülekezet szívügyének tartotta a lelkésze helyben lakását.

Ezek közben a presbitérium kérte az önállóságot, amit 1992. december 1-gyel az Egyházkerületi Közgyűlés megadott.
Így 1993. január 24-én sor kerülhetett az újabb ünnepségre, melyen Dr. Hegedűs Loránt szolgált és nyilvánította misszióinak az egyházközségünket. Az alkalmon letette az esküjét a gondnok, Darabont Árpád (amíg a gyülekezet szórvány volt, nem lehetett gondnoka) és egy új presbiter, Balla Károly. Az ünnepi istentisztelet a művelődési ház színháztermében lehetett és kb. 250 – 300-an vettek részt rajta, battaiak és vendégek. A nagy ünnepen Dr. Hegedűs Loránt püspök hirdette az Igét. A Jelenések könyve alapján elmondta, hogy a mennyei Jeruzsálemben nem lesz majd templom, hisz ott Isten mindenütt nyilvánvalóan jelen lesz, de addig kell minden városban egy hely, ahol a hívek összegyűlhetnek Istent imádni. Vezér Mihály polgármester a város új részeiről hiányzó templomokról beszélt, és ígérte az Önkormányzat segítségét. Az ünnep fényét emelte a református teológia és a budafoki gyülekezet összevont kórusának szolgálata.


5. A templomépítés első lépései

Az, hogy milyen templomot és egyéb létesítményeket szeretne a gyülekezet és hova építené meg, nagyon lassan alakult ki. 91 végén és 92 elején még elég bátortalanul beszélt arról a lelkész, hogy a küldetésében egy templom felépítése is szerepel, ha Isten segítségével ez lehetséges. Félévvel később Kohán József presbiter lakásán már az első elképzeléseket vetette papírra a presbitérium: a templom befogadóképességéről (eleinte kb. 200 főről volt szó), ifjúsági és nagyteremről, irodáról, kis konyháról, garázsról és lelkészlakásról. 1992-ben pedig már alapítványt állított a gyülekezet a templom építésére, igaz, mindössze 180000 Ft induló vagyonnal.
A Kós Károly Alapítvány első kuratóriuma:
Elnök: Berzétey László
Titkár: Sárosi Gábor
Pénztáros: Balogh Albertné
Tagok: Eszenyei Gyula
Galánfi Csaba
Hegyi József
Vajda László
Az alapítvány bejegyzése 1993. április 29-én történt.
A kuratórium egy fontos dolgot a presbitériumra hagyott: Hol épüljön fel a templom?
Először 4 hely került szóba:
• Az urbárium
• A jelenlegi piac helye
• A régi mentőállomás mellett
• A főtéren
A döntést segítette, hogy a Római Katolikus Egyház időközben a főtéren igényelt helyet és úgy tűnt a Képviselő Testület szívesen venné, ha a református templom a közelében lenne.
Elkészültek az első tervek az Önkormányzat által kijelölt helyre, de időközben lakossági felzúdulás miatt – ami főleg a katolikus templomot érintette – mindkét templomot kijjebb, a jelenlegi helyükre terveztették.


6. Gyülekezeti élet a templom nélküli időkben

Időközben a gyülekezet vezetésében változások történtek, új presbitereket választott a gyülekezet.

Az új presbitériuma következő tagokból állt:
Gondnok: Darabont Árpád
Presbiterek: Dukát Miklós
Farkas József
Giriczné Szép Ildikó
Szentesiné Bálint Ilona
Pótpresbiterek: Halmen Zoltán
Pesei Zsófia
Somogyi Zoltánné
Néhány hónappal később Darabont Árpád lemondott és a helyére Szentesiné Bálint Ilonát választotta a gyülekezet.
A templom felépüléséig a következő alkalmak voltak:
12 esküvő
56 konfirmáció (ebből 28 felnőtt)
70 keresztelő (ebből 6 felnőtt)
1996-ban a gyülekezet vezetősége felmérni a százhalombattai reformátusokat. Kettesével járták a várost ifjak és idősebbek egyaránt és próbáltak minden portára becsöngetni. Bár csak a város kétharmadáig jutottak, mégis kb. 850 magát reformátusnak vallót sikerült összeírni.
2 fiatal nappalin, egy levelezőn végzett a Nagykőrösi Református Tanítóképzőn.

7. Az alapkő elhelyezéséig vezető út

Miután formális hibák miatt az alapítvány kuratóriuma működésképtelenné vált, itt is tisztújításra került sor. A régi elnök egyházmegyei tisztségviselő volt, és civilben mérnök Érdről. Az új elnököt Százhalombattán szerette volna megtalálni a közösség, de a fejlődő gyülekezetben a presbiterek kiválasztása és felkérése sem volt könnyű. A lelkész a presbiteri tisztjéről akkor lemondott Balla Károlyt kereste fel és kérdezte meg, mit szólna a kuratórium elnöki jelöléséhez. Bár többek fenntartása ellenére lett elnök, kiderült, a kételkedők tévedtek. A kuratórium kilábalt a bajokból, bár olyan radikális döntéseket kellett hozni például, az első alapítványt fel kellett oszlatni, de közben el kellett érni, hogy az új alapítvány a már meglévő pénzt jogutódként megkapja. Az elnök az időközben átalakult kuratóriummal keresztülvitte ezt, sőt a pénz is látványosan gyarapodott.
Az új „Kós Károly Alapítvány” kuratóriuma:
Elnök: Balla Károly
Pénztáros: Balogh Albertné
Jogi tanácsadó: Siklósné Dr. Deáki Júlia
Hegyi József (aki a műszaki munkálatok ellenőrzését is vállalta)
Darabont Árpád
Galánfi Csaba
Vajda László
Mivel az Önkormányzat visszalépett a nagyjából a jelenlegi konferencia központ helyére tervezett helytől, bár a tervek addigra elkészültek, új tervek kellettek. Miután eldőlt, hol lehet a templom, a kérdés csak az volt, ki készítse az új terveket. Eszenyei Ilonka néni, aki Erdélyből érkezett és a gyülekezet egyik fontos tanácsadója lett, Dr. Finta Józsefet, a szintén erdélyi származású építészt ajánlotta. A személyes felkérés izgalmasnak indult, hiszen a kis városka ismeretlen lelkésze kereste meg a híres mérnököt. A híres, szerény építészről kiderült, hogy egyszer tervezett csak templomot addig életében, és azt sem úgy valósították meg, ahogy ő szerette volna, ezért örömteli és nagy kihívásnak tartotta, hogy ő tervezhette a templomot. Mire a telek megvolt, a pénz összegyűlt, a jogi problémákat megoldotta a kuratórium, a tervek is készen lettek.
Hittük, az Úr építi a gyülekezetet és annak templomát, hiszen 1998. március 29-én letehettük a templom alapkövét.


8. Az alapkőtől a templomig

Amikor elkezdődtek az első munkálatok, néhányan a környékről észbe kaptak és gyorsan petíciót nyújtottak be: máshova épüljön fel a templom! A legérdekesebb érvük az volt, hogy a templom felépülte után büdösebb lesz a kocsibűz?! Az Önkormányzat immár nem változtatott a véleményén, hiszen minden fórum megvolt az ellenvélemény elmondására, így folytatódhatott szép ütemben az építkezés.
1999. Június 6-án sok izgalom után hálaadó istentisztelettel használatba vehette a gyülekezet a templomot. 
A gyülekezet lelkésze számára azért is volt nagy ajándék, hogy időre elkészült a templom, mert így már itt kérhették a szintén lelkipásztor, Dóbi Máriával házasságukra Isten áldását.
A templom felszentelését a teljes használatbavétel, és a szószék, úrasztala, mózespadok elkészülte utánra tervezte a közösség.
Ráadásul a város Önkormányzata 500 000 Ft-t is felajánlott az alkalom lebonyolítására, amit sajnos egy félreértett képviselői hozzászólás miatt aztán visszavont. Így a presbitérium a kuratórium kérésére 1999. október 9-re hirdette meg a templomszentelés alkalmát. Az alkalom Isten áldásával ünnepélyes lehetett és mintegy 550 – 600 résztvevőt vonzott.

9. Aktív élet a templomban

A nagyünnepek templomot megtöltő alkalmain, az „ünnepközi” istentiszteleteken, az ifjúsági és felnőtt bibliaórákon, konfirmációi előkészítőkön, hivatali órákon és egyéb alkalmakon kívül az ifjúság színjátszóköre is elindult. A Városi Családsegítő szervezésében pedig a gyülekezeti teremben kaptak ajándékot a szociálisan hátrányos helyzetű gyermekek.

10. Közélet

Már az első időkben részt vett a gyülekezet a város életében. Nemzeti ünnepen két alkalommal ökumenikus istentisztelet is volt a város programjában. A helyi újságban rendszeresen jelentek meg cikkek a református gyülekezetről, illetve kértek a lelkésztől az ünnepekre igei gondolatokat. A TV. is rendszeresen adott híradást az egyházközség életéről sőt két alkalommal önálló műsorunk lehetett.
Szeretetszolgálati együttműködés jött létre pl. a városi családsegítő központtal (50 db. élelemcsomag a rászorulók részére karácsonykor), és a Vöröskereszt helyi szervezetével, akikkel több éven keresztül közös karácsonyi ünnepséget tartott  a gyülekezet, csomagosztással. Több szervezettel közösen a kárpátaljai árvízkárosultak megsegítésére a református gyülekezeten keresztül került több tonnányi adomány Técsőre.
2000-ben a millenniumi ünnepségek előkészítésében, majd több helyen, a lebonyolításban is részt vehettek a reformátusok: pl. a kereszt állításán a régi Báté falu volt Árpád-kori templomának a helyén, illetve a Szent István szobor avatásán a főtéren, és a millenniumi zászló átvételén. A gyülekezeti teremben tartotta első összejövetelét a négy helyi hagyományos egyház vezetője. Az alkalom végén egy levél készült, köszöntéssel, néhány megjegyzéssel és kéréssel az Önkormányzat felé. Vezér Mihály polgármester örült a közös fellépésnek, és egy újabb találkozót kezdeményezett, amelynek szintén a református gyülekezeti terem adott helyet. A megbeszélések után sokáig az Önkormányzat összes bizottságában volt egyházi delegált.

11. A hittanosaink

1992-ben 23 hittanos iratkozott be az alkalmainkra. Ekkor egy csoportunk volt az 1-es sz. iskolában, a többiek vasárnap az istentisztelettel egy időben jártak alkalomra. Az órákat Darabont Mária tartotta.
Már 1992. nyarán indítottunk hittantábort. A Bács-Kiskun megyei Garán, Bajától nem messze találtunk megfelelő helyet. A táborhoz kalandos módon, búzamezők, kukoricások között, egy kanyargós erdei úton lehetett eljutni.
Eredetileg meteorológiai előrejelző helynek épült és később vásárolta meg üdülőnek a Garai Református Egyházközség. A százhalombattai hittanosok voltak az első ott lévő csoport.  
A táborokba a százhalombattai hittanosok és Százhalombatta testvérvárosa, Szováta hittanosai jöttek, és csatlakoztak még más ismerősök. A vezetők: a lelkész, hitoktatók és más fiatal szolgálók voltak. Később a Tolna megyei Simontornyára került át a tábor, ahova már a szovátaiak nem jártak.

Később napköziotthonos jellegüek lettek a hittantáborok, helyben Százhalombattán maradva, így sokkal többen tudnak eljönni a hetekre.

A napi programban az áhítatokon és hittanos foglalkozásokon kívül: játék, sport, vetélkedő, kirándulás és egyéb programok is szerepelnek. 


12. Konfirmációk

Bár a gyülekezetben – talán szokatlan módon - a felnőtt konfirmáció lényegesen gyakoribb, mint az ifjúsági – az első konfirmandusunk konfirmálása után nem sokkal már presbiter is lett – mégis, ez utóbbi számít a gyülekezet egyik legnagyobb ünnepének.
Az ifjúsági konfirmációk mindig két évesek és csak 16 év felett rövidebb a felkészülés. Ezért az első konfirmációra a felkészülési idő miatt 1993. pünkösdjén került sor. A mai időkben az írásbelit teljesítők mehetnek a presbitérium és a gyülekezet elé szóbelizni, utána következhet az ünnepélyes fogadalomtétel és az áldás kérése.


13. Az ifjúság

1992 őszén alakult az ifjúsági bibliakör, és az első időkben még a bérelt imaházban gyűlt össze, később a lelkészlakásban. Ezeken kívül kirándulások (pl. Dobogókői szánkózás), körzeti ifjúsági találkozók, labdarúgó bajnokságok és nyári táborok segítették az összekovácsolódást. Az első táborok szintén Garán voltak, később Bajánsenyén, Nagyszékelyen, Szigetmonostoron és Simontornyán szerveződtek a csendes hetek. A heteinkre eleinte a Szilágyi Dezső téri fiatalok is eljöttek. Az énekvezetők az évek során: Theisz Gábor, Kecskés Kornél, Somogyi Rita, Cseh Péter, Somogyi Anita és Pláveczky Nóra. 1995-ben megpróbálkoztunk ifjúsági istentisztelet tartásával, ahol az ifjaink igeolvasással, énekléssel, imádsággal szolgáltak sokak örömére. Tartottunk közös ünnepségeket: szilveszter, házszentelő, születésnap.                                                               Sajnos néhány éven keresztül az ifjusági alkalmak szüneteltek, de újra indulhattak az alkalmak.


14. A felnőtt gyülekezet

1992 őszétől indultak meg a felnőtt bibliaórák, eleinte egy – két fővel, ami később szépen bővült. Az idősebbek 1997 – 98-ban mentek el csendes hétre Simontornyára, majd 2001-ben a hittanosokkal együtt gyülekezeti hétre ugyanoda. Ez alatt az idő alatt sikerült jó kapcsolatot kialakítani a simontornyai gyülekezettel.
Azóta is több helyen volt a felnőtt gyülekezet csendes héten, vagy csendes hétvégén.

15. Zenés alkalmak

Szépek a zenés alkalmak a templomban.
Több mint egy éven keresztül működött a gyülekezet kórusa Csehák Izolda vezetésével, amely természetesen több alkalommal a templomban is énekelt. A később általa megalakított Canticum Novum vegyeskar is többször szolgált a templomban. A hangverseny minőségű orgonánkat két nagyobb zenés alkalmon mutatta be a gyülekezet a város nyilvánosságának:

Az orgonaszentelés Vizi István teológiai tanár szolgálatával történt.
Később pedig Lehotka Gábor tartott orgonahangversenyt.                                           Azóta is több zenés alkmon megszólalt az orgonánk az istentiszteleteken kívül.

A városi Művészeti Iskola a kezdetektől a mai napig több hangversenyt tart a templomunkban. 
Az Arany János általános iskola „Szeretett hangja” c. prózai és zenés adventi estet szervezett a templomunkba, amelyet később sajnos megszüntettek,
A Chorus Matricanus nőikar és aLiszt Ferenc kórus is szolgált hangversenyeken.

16. Közös gyülekezeti kirándulások

A gyülekezet első kirándulása 1997 augusztusában Ópusztaszeren, illetve Szegeden volt.
Főleg református fiatalokból álló együttesünk Budafokon szolgált, az ott összegyűlt adományt a templomépítésre adták.
A következő út Sárospatakra vezetett, érintve Miskolcot, Sátoraljaújhelyt és Makkoshotykát, ahonnan több gyülekezeti tag származik.
2000-ben két nagyobb utunk volt: a IV. Magyar Református Világtalálkozó nyitó alkalmára a Ferencvárosi labdarúgópályára és az Országházba.
2001-ben Balatonszárszóra utazott a gyülekezet.                                                     Járt a közösség Budapesten, Székesfehérváron és más helyeken.

17. A későbbi idők

1999-ben presbiterválasztás volt az egész Magyarországi Református Egyházban, így a mi gyülekezetünkben is. Két új presbitert választott a közösség: Szalavári Istvánt és dr. Szepesi Istvánt.
A 2000. esztendő változásokat hozott. Somogyi Zoltánné pótpresbiterből presbiter lett. Új tagok választása során  presbiteri tisztségre vitéz Horváth Lászlót, a három pótpresbiteri helyre pedig: Tóth Józsefnét, Vinis Lászlónét és Szedlák Andreát választotta a gyülekezet. Az új gondnok a gyülekezetben legrégebben szolgáló presbiter: Dukát Miklós lett.

A 2001. évi egyházmegyei közgyűlés Százhalombattán volt. Ez a fórum hivatott dönteni a presbitériumok létszámváltozását illetően is. Így kaphattunk engedélyt, hogy eggyel növelhessük a létszámot.
2001-től 2005-ig néhány újabb változás után a következő presbiteri összetétel alakult ki:

Gondnok: Dukát Miklós
Presbiter: Horváth László
Szalavári István
Dr. Szepesi István
Tóth Józsefné
Vinis Lászlóné
Pótpresbiter: Szedlák Andrea

2005-ben az új presbitérium:

Gondnok: Dukát Miklós
Presbiterek: Dr. Fazekas István
Szabó Zoltán
Szalavári István
Dr. Szepesi István
Tóth Ernő
Pótpresbiterek: Szedlák Andrea, Tóth Józsefné, Vinis Lászlóné, Wáhlné Horváth Ilona

A 2011.évi választás alapján:

Szalavári István gondnok

Dukát Mária

Dukát Miklós

Krepsz Gabriella

Szabó Zoltán

Szamosi Erzsébet

Dr. Szepesi István

Vinis Lászlóné presbiterek

Máthé Gizella

Nagyné Papp Nikoletta pótpresbiterek


18. Zárszó

Istent áldjuk mindazokért a lehetőségekért, amelyeket csendesen, különleges alkalmak nélkül végezhetünk: Istentiszteletek, bibliaórák, ifik, hittanórák, csendes óra a családsegítőben és az idősekgondozóházában, személyes beszélgetések és egyéb alkalmak. És Istent áldjuk a különleges lehetőségekért: Csendes hetekért, kirándulásokért, keresztelőkért, esküvőkért, konfirmációkért, orgonáért, a különleges ünnepeinkért mint pl.: a templom használatbavételéért, templomszentelésért, karácsonyi ünnepségekért, egyházmegyei közgyűlésért, a szeretetvendégségekért, ezért a 24 évért.
Soli Deo Glória! Egyedül Istené a Dicsőség!

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 20, összesen: 151982

  • 2019. október 15., kedd

    Október tizenhetedikétől az MTA Könyvtárában indul újra a Ráday Könyvtár kölcsönzőszolgálata. Az együttműködés mindkét intézmény törzsolvasói számára ...
  • 2019. október 14., hétfő

    Református lelkész akart lenni, végül divattervező lett, méghozzá sikeres. Egyedi szabású és kivitelezésű kabátjait Európa-szerte és a Távol-Keleten i...
  • 2019. október 13., vasárnap

    Módszer a függőségben szenvedőknek, találkozás és egymás megismerésének lehetősége a bentlakóknak.
  • 2019. október 12., szombat

    „Szigorúak voltak mindenkihez, maguk iránt engedékenyek; mások iránt kíméletlenek, magukat kényeztetők; nagy hatalom-kritikusok, de a maguk kis hatalm...
  • 2019. október 10., csütörtök

    A Parókia Filmklub következő alkalmán Papp Gábor Zsigmond dokumentumfilmjét, a Kettévált országot vetítjük le. A rendező tíz jobb- és tíz baloldali kö...
  • 2019. október 09., szerda

    Felelősséggel és hálával is tartozunk a természeti és társadalmi sokféleségért, Isten teremtésbe szőtt bölcsességéért – hívták fel a figyelmünket az i...
  • 2019. október 08., kedd

    Gyógyítja-e az egyház a trianoni traumát? Kihez fordulnak a református hívek lelki támaszért krízishelyzetben? Lehet-e traumatikus élmény a növekedés?...
  • 2019. október 07., hétfő

    Gazdasági csoda és reménytelenség, családcentrikusság és elapátlanodás, bezárkózás és nyitottság egyszerre jellemzi a felkelő nap országának népét. Ja...
  • 2019. október 06., vasárnap

    Egy-egy improvizációja egész munkásságát összegzi, amelyben a kántori szolgálat és az orgonaművészet sosem válik el egymástól. Oktatóként a legszebbet...
  • 2019. október 03., csütörtök

    A teremtésvédelem „szent erőlködés” vagy felelősségteljes szemlélet és életmód? Keresztyénként hogyan válhatunk környezettudatossá, érdemes-e erről a ...