Istentisztelet 2018. december 16-án
Hang: kattints a képre!
(Dr. Kereskényi Sándor)
Lekció: Lk 1,26-38
Textus: Lk 1,28
Szeretett Testvérek!
Aki itt van a szószéken, a mikrofon előtt, annak módjában áll, hogy utasításokat adjon jóval több, mint száz embernek. „Énekeljük...!" - mondom, és énekelünk. „Foglaljátok el a helyeteket!" - és leültök. „Fennállva hallgassuk...!" - kérem, és aki teheti, feláll a padból, a székről.
Most próbáljunk ki valami mást! Örüljetek! ... Legyetek jókedvűek, vidámak!... Ujjongjatok!... Még bedobok pár ilyet, és lassan szedelőzködni kezdtek, ugye? Megértem. Nem lehet felszólításra örülni.
Pedig Gábriel angyal erre hívta a názáreti szűz Máriát. Az évszázadok alatt ünnepélyesen merevvé rögzült „Üdvöz légy" (Χαῖρε - ejtsd: Chaire) először azt jelenti: Örülj! Másodszor: Szervusz, köszöntelek!
Minek örüljön ez a megdöbbent, vidéki lány? Hát annak, aminek az angyal szólítja: „Üdvöz légy (örülj), kegyelembe fogadott... !" Nem úgy hívja, hogy „Mária", „Üdvöz légy Mária", hanem: „kegyelembe fogadott". Ennek aztán lehet örülni! Annál nehezebb elmagyarázni! A „kegyelembe fogadott" ember az, akit Isten átölelt. Magához ölelte, védelmébe vette. Felkészíti valamire, és ehhez biztosítja a jelenlétét.
Távirati formában ezzel kezdi az isteni küldeményt kézbesítő angyal. A mondat befejező részével ráerősít. Szegény-boldog Máriának szüksége is lehetett rá: „Üdvöz légy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!"
Rakjuk csak össze! „Üdvöz légy (Örülj), kegyelembe fogadott (Istentől átölelt), az Úr veled van (együtt fogjátok végigcsinálni)!"
Isten nem ad megbízást a nélkül, hogy azzal együtt ne lépne be az életünkbe. Mária esetében: egyenesen a testébe! A Szentlélek Isten megtermékenyítette a méhébe helyezett mennyei személyt: Jézus Krisztus magzati formáját. Ilyen még nem volt, és nem nem is lesz!
Valami hasonló azonban mindegyikünkkel megtörténhet. Amikor a Szentlélek Isten belénk költözik. A Szentlélek Isten templomává válunk. Ettől nem leszünk hipp-hopp jobb emberek, szuper-keresztyének, de - úgy mint Mária -, azt tudni fogjuk, hogy Isten átölelt minket. Bizonyos értelemben azért, amiért szűz Máriát. Terve van velünk.
Örüljetek hát ti, akiket Isten magához vont, mert Jézus Krisztus Atyja, a názáreti Máriát Lelkével megtermékenyített Isten veletek van! Ugye, mégis van okunk örülni, vidámnak lenni, meghatottan, mosolyt sóhajtva ujjongani?
Adventben, Jézus eljövetelére készülő, Isten tervében, programjában, kivitelezésében szereplő választott vagy! Úgy, mint a názáreti Mária. Téged is kiemel, magához húz, átölel az Isten. Kegyelmébe fogad. Őrizetbe vesz. Vigyáz rád. Az egész úton. Azon, amin veled együtt indult el.
Nem lesz semmi bajod? Nem fenyeget semmi veszély? Nem leszel beteg? Már miért ne? Mária a szülés előtti utolsó hetekben szamárháton, göröngyös utakon, veszélyes helyeken keresztül jutott el a szülőszobára. Szobára? Vendéglő melletti istállóba. Férje volt a mentősofőr, az ápoló és a nőgyógyász. Bőgő, szuszogó, toppantó, kérődző állatok biztosították a hőmérsékletet és a higiéniát. Szalmával, néhány ruhadarabbal bélelt jászol volt az első, „kórházi" kiságy. Rokonok még a közelben sem. Utána irány Egyiptom; menekültstátusz iránti kérelem. Indok: gyermekgyilkosságra kiadott rendelet a szülővárosban.
Minderről persze, még semmit nem sejtett Mária. Kilenc hónappal korábban azzal volt elfoglalva, amire az angyal kérte: Örülj! A fiatal lány örülni akart annak, hogy Isten alkalmazta. Nála, neki, sőt vele, a Magasságos Istennel vághat bele valamibe, ami érthetetlen, kiszolgáltatottá teszi, és függővé! A várandóság körüli bonyodalmak, Mária adventjének heteiben attól függenek, amit Isten akar, és a méhében hordozott magzat, Isten Szent Fia.
Kedves, Szentlélek által választott, örvendezésre bátorítást kapott, Honvéd téri templomban üldögélő, küldetésedre talán megint figyelő testvérem! Mint mágnes a vasat, úgy vonzott ide Isten. Körülölelt a Szentlelkével. Azzal a Szentlelkével, akitől Mária fogant. Téged is üdvözíteni akar. A középkor vége felé elfogadott naptár szerinti 2018. év adventjének harmadik nyugalomnapján rád köszön és bejelentkezik nálad. Vagy benned. Nem viccelek, és hozzátok is szólok fiúk, férfiak! Attól függ, hogy mikor tudatosítottad magadban utoljára, hogy Ő benned lakik. Nem egy meghatározott testrészedben, hanem egész lényedben. Ha nem szólított még meg (mert nem a bérmálás, nem a konfirmáció, nem a bemerítkezés az, ahová az ember odarendelheti a Szentlelket), akkor merd bátran azt hinni, abban bízni, hogy akár ma is bekopogott hozzád. A veled született emberi lelkedbe kér bebocsátást. Az egyébként „jó" lelkedet, „jó" szívedet akarja elképzelhetetlenül magasabb fokozatba emelni. Ő, a Szent Lélek avat szentté. Kiválaszt Isten tervének végrehajtójává.
A názáreti Mária nem csak fogékonnyá vált Isten terveire, hanem azok tényleges, aktív résztvevőjévé vált. Gyakorlatilag ezt ígérte, mielőtt az angyal eltávozott tőle: „történjék velem a te beszéded szerint!"
Mekkora íve van ennek a rövid találkozásnak! Gábriel angyal örvendezésre hívásától Mária önátadásának felkiáltójeléig.
Tegnap előtt olyan töményen, olyan mennyiségben, és olyan meglepetésszerűen kaptam rossz híreket, hogy már azt hittem, csak beképzeltem magamnak, amikor aznap reggel pihenten, és a szó igazi értelmében vett isteni kiegyensúlyozottsággal, örömmel, boldogsággal ébredtem. Telefonon keresztül, háromágyas szobában, lakásban, kórházban, utcán szomorú emberek soroztak meg azokkal a napi, váratlan gondokkal, fájdalmakkal, amikből - mint a könnyeik - folyt a tehetetlenség miatti fáradt szomorúság. Mindegyik, még a telefonos beszélgetés is legalább a hívás, a találkozás miatt kiváltott kicsiny örömmel, mosollyal indult. Aztán jött, aminek jönnie kellett. Érezhetően, tapinthatóan megkönnyebbülést jelentett csak kimondani a bajt, visszaidézni az eseményt, énbennem pedig hála volt a bizalomért, és azért, hogy így részt vehettem a gondok, tragédiák, hordozásában. Aztán pedig a csoda! Mindegyik beszélgetés végén, akármilyen formában, de ott maradt a levegőben: „segítsen meg, és csak úgy legyen, ahogy Isten akarja"!
Micsoda „máriás" találkozások! Szinte, csak az elemi udvariassággal kezdődő öröm utcán, házban, idősek otthonában, klinikán, fülhöz szorított telefonban, aztán a bejelentések óriási íve, és az elkért, odaszánt akarat békességének zárszava: „segítsen meg, és csak úgy legyen, ahogy Isten akarja"! Az evangéliumban ez így olvasható: „történjék velem a te beszéded szerint!"
Engeded-e, hogy Isten belerajzolja ezt az ívet az életedbe? Engeded-e, hogy örömre hívjon, amikor találkoztok? Itt a gyülekezetben, vagy bárhol, de: személyesen! Mert a megszólítás akkor is egészen egyedi, amikor ülnek előtted, melletted, mögötted. Nem te vagy a názáreti szűz, mégis, figyelj: „Üdvöz légy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!" A felolvasott, Írott Igéből, a Bibliából hirdetem az adventi jó hírt: „Üdvöz légy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!" A másik értelmezés/fordítás szerint is megismétlem: „Örülj, te Istentől átölelt, együtt fogjátok végigcsinálni az Úrral!"
Mit? Azt, amire kiválasztott az Úr. Azt, amibe belegondolni is nehéz. Mózest arra választotta, hogy visszamenjen oda, ahol halálraítélték, és bejelentse a fáraónak, hogy elviszi több százezer drága, héber rabszolgáját. Gedeont arra választotta, hogy háromszáz emberrel szétverje a midianiták hadseregét. A legkisebb gyereket, Dávidot arra, hogy parittyával homlokon lőjje, majd lefejezze az ellenség 1-es számú páncélt viselő játékosát (harcosát): Góliátot. Édesanyádat arra választotta, hogy megszüljön téged. És mindegyiküknek, akit felsoroltam, volt még százannyi, egészen egyéni megbízása. Amiket az Úr adott nekik, azoknak a kezdetétől a végéig velük volt. Ha már az elején Istentől fogadták el, örültek is neki.
Szűz Mária hitéletéről nem olvasunk sokat a Bibliában, de azt igen, hogy gyakran fontolgatta magában, mi is lesz a „gyerekből"? Hallotta Gábriel angyalt, fogadta a pásztorok hódolatát és elfogadta a külföldi bölcsek ajándékát. Anya volt. Legalább egyszer feledékeny. Egész álló nap azt hitte, hogy a közelében van tizenkét éves fia (Jézus), mire kiderült, hogy otthagyta a városban. Az éveket számolva nézegethette a közelben élő, galileai lányokat; vajon melyik lesz a menye? Mire gondolhatott, amikor Jézus, már meglett férfikorában felállt a gyalupad mellől, és járni kezdte a zsinagógákat? Nem olvasunk arról, hogy Mária kapott volna még annyira konkrét útmutatást saját életére vonatkozóan, mint azon a napon, amikor Gábriellel beszélgetett. A felől azonban fia kivégzésén és temetésén is biztos volt: „Üdvöz légy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van"! „Örülj, te Istentől átölelt, együtt fogjátok végigcsinálni az Úrral!"
Mária végigcsinálta. Azt hitte, minden véget ért, amikor a hatalmas követ a sírbarlang szája elé gurították. Másfél napig gyászolt. Anya, a fiát. Harmadnapon pedig örült. Talán, mindenkinél jobban. A harminchárom évvel azelőtt kapott kijelentés beteljesedett. Teljes lett az öröme. Neki, a választott vidéki lánynak. Vele volt az Úr. A feltámadt Úr!
Végigcsinálod-e? Mered-e? Te, a feledékeny, Jézus erejéről, hatalmáról néha elfeledkező, kétségeskedő, gyászoló, fáradt, de isteni kijelentésre emlékező választott! Végigcsinálod-e egészen a feltámadásig? Egészen addig, amíg Jézus úgy jön el újra, ahogyan látták felmenni a mennybe?
Csináljuk végig együtt! Mi, Istentől átölelt örvendezők, akikkel velük van az Úr! Ámen
- Istentisztelet - 2018.12.16. ( 33.2 MB )
Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.
Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél
Látogatók ma: 736, összesen: 2227405