Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Istentisztelet 2018. május 6-án

 

(Dajka Zsanett)

 

„... elvitte a fáraó lányához, aki a fiává fogadta..." 2Móz 2,10


Kedves Testvérek!

A nő. A nő, aki nélkül a férfi fél ember csupán. A lenyűgöző, akiről tudta az Úr, hogy kell a másik embernek. Nem csoda, hogy egy ilyen lény megannyi művészetet megihletett: a zenét, a festészetet, a szobrászatot és a szavakat. A nő azon túl, hogy társ, segítség, egyben a legfontosabb: anya. A családot összetartó, rá gondot viselő személy. Az Úr pedig sok asszonyt megáld az anyaság fontos szerepével. Így a férfi és a nő legnagyobb ajándéka és gyümölcse a gyermek. Anyai szeretetre int Pál apostol is a Tituszhoz írt levélben (2,4): a fiatal asszonyok szeretettel viseljék gondját, táplálják, szeretetteljes ölelésükkel halmozzák, szükségeiket töltsék be a gyermekeiknek, mert az Isten kezéből származó jutalom az anyaméh gyümölcse a gyermek.

Egy anya, aki mindennap hős. Meséje csodavilág, aki másokkal is törődik és nem csak az orráig lát. Ápol, kitart, mindig ott van mellettünk. Nincs prototípus. Az Isten a nőkbe, beléjük kódolja, hogy ösztönösen mit tegyenek, hogyan viselkedjenek, ha az anyaság kopogtat az ajtajukon.

Mindig elérhető. Tanít. Nevel. Fegyelmez. Táplál. Becsületes. Példaadó. Részt vesz az életedben. Egy személy, aki örök. Nélküle el sem tudnánk kezdeni az életünket. És valóban. Az Úr oltalmazó keze ad egy másik, e földi világban segítő, oltalmazó, védő személyt: az édesanyát. Testből való test az anya-gyermek kapcsolat. Én nem tudom milyen anyának lenni. Nem tudom milyen érzés egy gyermeket a szívem alatt hordani, óvni. Nem tudom, milyen fájdalmakkal jár egy gyermek születése. Nem tudom, milyen mérhetetlen öröm mindezek után megfogni az új életet, akit addig 9 hónapig nem láttál, de örömmel vigyáztál rá. Nem tudom milyen nagy felelősséggel, olykor sok leterheltséggel és még talán gonddal jár a gyerek nevelése. Sok a nem tudom. DE egyet biztosan állíthatok! Voltam, vagyok és leszek gyermek. Tudom milyen egy szerető édesanya gyermekének lenni.

Az anya egy példa. Mi gyermekek másolunk a szülőkről, a nagyszülőkről, és ők is. A szülőknek, pedig jogukban áll az Isteni példát másolni. Mert Isten adja a szülőt, aki épp ugyan olyan gondoskodó, mint a teremtő Atya. Ahogyan Ő lehajol hozzánk, kezében tart bennünket, óv, félt és megvéd, ugyan úgy az édesanya is mindent megtesz az övéiért.

Egy bátor, hős anyáról olvastunk. Az egyiptomi fáraó különösen kegyelten parancsolatot adott ki: minden zsidó fiúgyermeket a Nílus vizébe kellett dobni. Ennek ellenére Jókebed vállalja a gyermekkel járó veszélyt. Megszüli, majd megmenti a fiát. Hit lakott a szívében. Egy asszony, akit kiválaszt, akinek abban az időben nem más volt a feladata, hogy szüljön és az otthoni teendőket ellássa. Isten az asszony szívében látta az elszánt hitet, ezért melléállt, s noha Mózest halálra ítélték, mégis a Teremtő megmentette őt. Így Mózes egész élete, születésétől kezdve azt mutatja be, hogy Isten mennyire szereti az embert.

Az Úr tervének eszközei vagyunk. Ő már készíti a szabadítást a szolgaságba és a reménytelenségben élő népe számára. Miért és hogyan menekült meg Mózes? Úgy, hogy magának a fáraónak eszébe sem jutott, hogy éppen ezzel a rettenetes, szörnyű parancsolatával hozzájárul, ahhoz, hogy a kiszemelt szabadítót - Mózest - megmentse. Az igazi szülők épp a könyörtelen uralkodó elől szerették volna megmenteni gyermeküket. Isten, pedig úgy látta a legmegfelelőbbnek, hogy a legnagyobb biztonságban, egyedül a fáraó udvarában lesz a gyermeknek. Mózes szabadító. De ma anyák napján, ma ő csak mellékszereplője a történetünknek. Egy anya, aki bízva az Atyában védi a kisdedjét. Egy lány, aki semmit se tétovázva örökbe fogadja a gyermeket.

Az a kötődés és szeretet, mellyel körülvette Mózest édesanyja nem szűnt meg a szülést követően. Nem adja fel, bízva Istenben, vállalva a veszedelmes feladatot, a gyermeket 3 hónapig rejtegeti. Az anya valami különlegeset vesz észre a gyermeken. Nagy volt a szeretete a gyermek iránt. De sokkal nagyobb volt a szeretete Isten iránt, ezért nem teljesítette a fáraó törvényét. Az asszonynak az élet a legfontosabb, s nem a földi törvény. A rejtegetés ideje alatt megtapasztalja Isten megtartó kegyelmét, hiszen nem jönnek rá az uralkodó emberei, hogy ez a kicsiny gyermek ott van az édesanyjánál. Miért? Mert látta Isten ennek az asszonynak a hitét, hogy hit által fogadta el a gyermeket, hogy hit által küzdött és akkor is vállalta a gyermekáldást, még ha tudta is, hogy veszély fenyegeti. Az édesanyai szív, az édesanyai szeretet sok mindenre képes: falakat tud lerombolni, hegyeket mozdítani. Az édesanyai szív a továbbadója az Isteni szeretetnek.

Három hónap múlva az öröm pillanatát felváltotta az elengedés. Hiszen már nem tudta tovább rejtegetni a gyermeket. Nem tarthatta tovább magánál. Egy nehéz lépésre szánta el magát. Egy olyan lépésre, mely miatt a szíve megszakadt, de bízva Istenben tudta, hogy ez a legjobb, amit tehet a gyermekéért. Tulajdonképpen rövid idő után, de eleget tett az édesanya a fáraó akaratának, mert gyékényt vett. Kosarat készített. Majd a Nílus vizére helyezte gyermekével együtt. Az asszony Isten kezébe tette a fiát. Az Úrra bízta az ő gondját és dolgát. Tudta, hogy az az Isten, aki megőrizte őt a várandósság, a szülés pillanatában, aki három hónapig megengedte, hogy együtt legyenek. Éljenek és átéljenek csodákat. Együtt legyenek. Ez az Úr vigyáz majd rá. Mindezek után sem hagyja magára a gyermeket. Jókebed, az édesanya megkérte másik gyermekét, Mirjamot, hogy figyelje testvérét. De tudta, hogy nem csak a lány, hanem a mindenható Isten is figyelemmel kíséri a gyermeket.

Az asszony hitének, alázatosságának, és állhatatosságának meglett a jutalma. Hiszen az Úr a legbiztosabb helyre adja Mózest. A fáraó lánya az, aki megtalálja. S az a bizonyos női, belénk kódolt anyai szív szólal meg benne. Tudja, hogy a gyermek a kosárban egy zsidó asszony gyermeke. Nem kellett 9 hónapig a szíve alatt hordania. Nem kellett neki megszülnie a gyermeket, ahhoz, hogy érezze a szívében a vágyat: gondot visel reá. Anyai szíve szólalt meg a fáraó lányában. Érezte, tudta, hogy neki kell vigyáznia a gyermekre. Semmit sem tudva. Semmit sem várva, magához vette a gyermeket. Nevelte, tanította, vigyázott rá. Saját fiának tekintette. Szerette őt.

Testvéreim!

Ilyen szeretettel szeret bennünket az Atya is, aki teremtett. Gondot visel ránk nap, mint nap. Szeretetéből semmit sem sajnálva adta értünk, miattunk és bűneinkért egyetlen Fiát Jézus Krisztust. Bízzunk az ő szeretetében. Adjuk tovább egymásnak. Így köszönjük ma meg Istennek az édesanyákat, a nagymamákat. Családi életünk minden örömét és gondját merjük Istenre bízni, aki fiává fogadott bennünket. Ámen

 

 

 

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 476, összesen: 1327338

  • 2018. október 21., vasárnap

    A legfontosabb lelkészi tulajdonságoknak a kedvességet és a készséget tartja. Bár egyházmegyéjében sokan küzdenek anyagi gondokkal, mégis azt kéri, im...
  • 2018. október 21., vasárnap

    Veres Sándor világi főjegyzőt választották a Dunamelléki Református Egyházkerület új főgondnokának. A választást a korábbi főgondnok, Tőkéczki László ...
  • 2018. október 18., csütörtök

    Hit és értelem – Iskola- és egyházközeli írások címmel jelent meg ifjabb Bibó István könyve. A kötetet Velkey György mutatta be a budapesti Bibliamúze...
  • 2018. október 17., szerda

    Miért engedi Isten a szenvedést? A kérdésről, amely próbára teszi hitünket, Philip Yancey keresztyén író, újságíró, a Hol van Isten, amikor fáj? című,...
  • 2018. október 16., kedd

    „Istennek az az egyik ajándéka, hogy nem vagyunk egyformák" – Orosz Gábor Viktor előadásából megtudhattuk, hogy nem csak a szépségipar formálhatja át ...
  • 2018. október 15., hétfő

    Vallja, hogy a lelkészek vannak a gyülekezetekért, de ezzel senki sem élhet vissza. Hálás tud lenni a bejáratott dolgokért is, nem akar mindig forrada...
  • 2018. október 14., vasárnap

    Mitől érezzük jól magunkat a munkahelyünkön? Hogyan válhatunk jobb vezetővé? Erről gondolkodtak az idei GLS Nemzetközi Vezetői Konferencia résztvevői.
  • 2018. október 12., péntek

    A háborúknál és a népirtásnál kevés szörnyűbb dolog van a világon. A szenvedés univerzális tapasztalat, ahogy az is, hogy minden tragédiára reagálni k...
  • 2018. október 11., csütörtök

    „Nem az számít, hogy hány évvel élek tovább, hanem az, hogy hogyan.” Szubjektív iraki úti beszámolónk második része.
  • 2018. október 10., szerda

    Most értettem meg igazán, mit jelent az a szó nekünk, reformátusoknak, hogy „LÓNYAY".