Istentisztelet 2018. szeptember 16-án
Hang: kattints a képre!
(Dr. Kereskényi Sándor)
Lekció: Zakariás 1,1-6
Textus: Zak 1,6
Szeretett Testvérek!
Világpolitikai fordulatok? De még mekkorák! Ugye, itt a templomban ti is arra gondoltok, amire én? Hát persze! Jézus születése előtt 525 évvel megszűnt az Egyiptomi Birodalom önállósága. II. Kambudzsíja (mi görög nevén ismerjük: Kambüszész) perzsa uralkodó egyesített serege a Nílus deltájában megsemmisítő győzelmet aratott az egyiptomi alakulatok felett. Délen adófizetőkké tette Núbiát, nyugatra indulva azonban Karthágót nem sikerült elfoglalnia, mert a líbiai sivatagban kerekedett homokvihar egyszerűen betemette, eltemette arrafelé induló különítményét. Otthonról meg futárok érkeztek: fellázadtak a tartományok. Irány vissza, keleti irányba! Szíriáig jutott Kambüszész, ahol egy pihenő után olyan szerencsétlenül szállt lóra, hogy kardjába botlott, és beledőlt. Nem tudtak segíteni rajta. Mi történik ilyenkor? Nem, nem írtak ki választásokat. Megkezdődtek a hatalmi harcok, melyekből az akkoriban szokásos helyezkedések és összeesküvések után a 28 éves Darajavaus került ki győztesen. Da-ra-ja-va-us? A görögök, ezt a számukra kimondhatatlan barbár nevet Dareioszra változtatták, mi pedig Dáriusra magyarosítottuk. Jól megtanultuk a történelemórákon, hogy az athéniak Dárius serege fölött arattak győzelmet először a tengeren, aztán a marathóni síkságon, aminek hírét az a híres futó vitte meg az aggódó otthoniaknak. Nagyon előreszaladtunk, de érzékelteti kívántam, hogy amit felolvastam a Bibliából, az nem egy valamilyen közegben lebegő prófécia, hanem a történelem két lábon álló része volt. Harmincegy évet visszakanyarodunk; Dárius uralkodása második esztendejének nyolcadik hónapjáig. Itt kezdődik a bibliai Zakariás próféta könyve. A Krisztus előtti 520. évben járunk. A nagy világtörténelmi események árnyékában Isten reflektora arra a néhány tízezer zsidóra vetül, akik Jeruzsálem környékén élnek. Romok, félig megépített házak, városfalak között. Bő tíz évvel korábban érkeztek haza a babiloni fogságból. Az elsők között, akik lehetőséget kaptak rá.
Isten hazaengedte őket oda, ahol nagyszüleik, dédszüleik éltek. Közel 60 évvel korábban. Most otthon vannak. Ők, akik közül csak egy-kettő emlékszik arra, hogy gyerekkorában onnan hurcolták el. Otthon vannak, a fogságban sokat énekelt Jeruzsálemben. A szent földön, amit - hej de sok esti beszélgetésben, munkában, pihenés közben - hallották az öregektől: nekik adott Isten. Nekik, Ábrahám, Izsák, és Jákób utódainak. Az övék ez a föld, mert az őseiket Egyiptomból vitte haza az egyetlen Isten hatalmas szava és ereje. Törvényt is kaptak. Megtanultak néppé lenni, nemzetként élni. Utat mutatott nekik az Úr, és Mózessel leíratta, hogyan járjanak azon az úton. Szeretve Istent, szeretve a felebarátot.
Járható, helyes út; örömet, békességet gyümölcsöző tettek. Erről beszél itt nekik ez a Zakariás próféta. De hogy' mondja? Mit mond? „Ne legyetek olyanok, mint elődeitek, akiknek a régebbi próféták ezt hirdették: 'Ezt mondja a Seregek Ura: Térjetek meg gonosz útjaitokról és gonosz tetteitekből!'"
Hát ez meg mi lehet? Milyenek voltak az elődeik? Mi rosszat tettek, hogy ilyen szigorúan rájuk szólt az Úr? Zakariás azzal folytatja, hogy voltak igék, vagyis isteni kijelentések, és ezek részletes használati utasításai, rendelkezései is. Úgy látszik, hogy ezeket félvállról vették az őseik. Aha! Rossz, gonosz utakra tértek, amiken, hát persze, hogy megváltoztak a cselekedeteik. Az isteni útravalót félredobva, gonosz tetteket hajtottak végre. Gonoszkodtak egymással, így gonosszá váltak Isten előtt. Amikor rájuk pirított, nem hallgattak, sőt nem is figyeltek rá. Hogy is kezdte Zakariás? „Ne legyetek olyanok, mint elődeitek..."! Hát, azt tényleg jó lenne elkerülni, hiszen úgy látszik, hogy két nemzedékkel korábban élt őseiket ezért hurcolták Babilonba. Azért, mert gonosz utakra tértek, gonosz tettekkel bosszantották egymást és a Mindenhatót. A hatalmas Isten azonban könyörült rajtuk, és másfél évtizede arra indította a perzsák királyát, hogy a számában növekvő, és hitét a külföldön is megtartó nép első csoportja hazatérhessen őseik földjére. Itt vannak. Az útjukat tévesztett, bűnös ősök földjén. Akikhez 70, 150 évvel azelőtt is próféták száján keresztül szólt az Úr. Rajtuk keresztül utolérte őket azokon a gonosz utakon, amiken jó messzire szaladtak tőle. Mi lett belőle? Ítélethirdetés. Összeomlás. Elpusztult a szent város. Elpusztult a júdai királyság. Így aztán a helyi satrapa, a perzsa kormányzó kinevezési pecsétjén most is Samária néven jegyzik Dávid szülőföldjét.
Zakariás próféta őket, a Babilonból hazainduló, a romos Jeruzsálembe érkezőket emlékezteti: a nyomorúság, a fogság kellett ahhoz, hogy az ősök, az elődök észbe kapjanak és visszaforduljanak. Visszaforduljanak a gonoszság útjáról.
Visszafordulni. Ők, a héberek így mondták: súb (שׁוּב). Ezerötvenhatszor írták le ezt a szót a szent tekercseken, amit mi Ószövetség néven köttettünk egybe a Bibliánkban. Néhány példán keresztül megpróbálom érzékeltetni, mennyire küszködve adjuk vissza a fordítását, amikor ezt a súb-ot (שׁוּב)-ra így fordítjuk magyarra: megtérni. A Jeruzsálem ostromát, az éhezést, a rabszíjon menetelést túlélők ugyanis: megtértek. Súb tehát: megtérni. Ugyanezt a szót olvassuk az Özönvíz végén: „a víz egyre jobban visszahúzódott a földről" (1Móz 8,3) Visszahúzódott, visszatért, megtért az eredeti helyére. A megtérő zsidók útjai és tettei tehát visszatértek, visszahúzódtak eredeti, rendelt helyükre. A másik példa: Józsué könyvében, a héber honfoglalók előtt megállt, feltornyosult a Jordán folyó vize. Átkelt az egész nép, végül a két kőtáblát tartalmazó láda is. A szemtanúk így emlékeztek: „Amikor kijöttek az Úr szövetségládáját vivő papok a Jordán közepéből, alighogy szárazra tették a lábukat, visszatért helyére a Jordán vize, és úgy folyt, hogy a medre egészen megtelt éppúgy, mint azelőtt." (Józs 4,18) Igen, jól sejtitek: a Jordán vize visszatért (súb), „megtért". Nem is akárhová, hanem - hallottátok -: a helyére. A nyomorúságban elgondolkodó, összeroskadó zsidók visszatértek, megtértek az Istentől rendelt mederbe, életfolytatásba. Még egy harmadik példa (az 1056-ból...), hogy érzékeljük, mennyire hétköznapi, és mégis gazdag ez a „megtérni" (súb שׁוּב) kijelentés. Amikor az ország kettészakadása során egymásnak estek a testvér-törzsek, Isten egy próféta száján keresztül lecsillapítja a felhevült harcosokat. Sikeresen, mert azt olvassuk: „Ők hallgattak is az Úr szavára, és hazatértek az Úr szava szerint." (1Kir 12,24) Szó szerint: visszamentek a házaikba. Régi magyarsággal: megtértek hajlékaikba. Megtérni, tehát azt is jelenti: visszamenni a biztonságba. Hazamenni.
Zakariás leírása szerint, annak a régi megtérésnek az lett az eredménye, hogy... Mi is? A felismerés! Mert a fogságba került zsidók „ezt mondták: Úgy bánt velünk a Seregek Ura, ahogyan útjaink és tetteink miatt jónak látta.".
Megérkeztünk. Itt vagyunk a kézbesítés helyén. Ma, nekünk ezt adja át az Úr. Ezt kaptuk tőle. A felismerés ajándékát. A sok-sok értetlenségünkre, haragunkra, adott választ. Visszahúzódhatunk, hazamehetünk hozzá. Vajon hajlandóak vagyunk-e kimondani: „Úgy bánt velünk a Seregek Ura, ahogyan útjaink és tetteink miatt jónak látta."? Visszahúzódva, visszatérve, hazaérve, megtérve hozzá, itt, a neki szentelt házban elfogadod-e tőle a bátorítást, hogy életednek éppen a helyzetében, ami kerültél; amivel ma délelőtt küszködsz; amivel holnap megint szembe kell nézned, kimondod-e: „Úgy bánt velünk (velem) a Seregek Ura, ahogyan útjaink (útjaim) és tetteink (tetteim) miatt jónak látta."?
Hittel, alázattal, vagy fogcsikorgatva és keserűen, belátod-e, hogy a saját kijelentéséhez következetesen ragaszkodva, úgy bánik veled Isten, ahogy a te útjaid és tetteid szerint jónak látja? Előre megmondta. Elhatározta, eldöntötte. Mit? Azt, hogy ha így cselekszel ez lesz a vége, ha úgy teszel, akkor meg az lesz az eredménye. Azért mondta meg előre, hogy ne lepődj meg.
Aki megiszik két pohár pálinkát, előre tudja, hogy az milyen hatást gyakorol rá. Számít rá. Az egyetemi hallgató felméri, hogy milyen eredményt várhat a szigorlaton akkor, ha egyszer olvassa el a tételeket, és mivel számolhat, ha addig foglalkozik velük, amíg szinte kívülről fújja őket. Isten akaratát, útmutatását már egy kicsit is ismerve, jól tudod, mi lesz, ha azt a társaságot, csoportot választod, és mi lesz, ha nem vegyülsz közéjük. Sejthető, mi lesz a vége, ha felhívod azt a számot, és mi lesz, ha nem. Tudod mit jelent, ha nem vagy képes nemet mondani, mint ahogy azt is tudod, mi lesz belőle, ha beleegyezel. Mibe? Te tudod. Te - tudod! Mint azt is, hogy mi lesz, ha kihagyod ezt vagy azt, és mi, ha vállalod a következményeket, és azt mondod: ki nem hagynám! Ha megnézed, ha nem; ha aláírod, ha a kézjegyed nélkül marad; ha megjavíttatod, ha hagyod tovább romlani, és... folytasd a sort!
Ezekkel a fenti, százalékosan kiszámítható dolgokkal, ügyekkel, esetekkel szembenézve szívesen mérlegelünk. Istent viszont kiszámíthatatlannak tartjuk. Pedig nem az. Bízhatunk benne. Bízhatunk, hihetünk abban, hogy a legjobbat teszi velünk. Mit? Azt, amit jónak lát. Jónak! A bizalmatlanságunk és félreértésünk, összes Neki-támadásunk abból ered, hogy Ő nem azokban a távlatokban gondolkozik, tervez, amiben mi. Hosszú távú, örökérvényű ígéretei vannak. Azokba viszont nem férnek bele az eredményorientált, kicsinyes, rövid távú, igénytelen, „Add meg Uram, de mindjárt, de úgy, ahogy én akarom!" elképzeléseink.
Úrvacsorára kaptunk meghívást. Jézus ebben az asztalközösségben akar találkozni velünk. Pénteken bűnbánati istentiszteleten készültünk rá. Most, mielőtt a kenyérért nyújtanánk a kezünket, és a szánkhoz emelnénk a poharat, még egyszer megkérdezi. Belátod-e, hogy amikor elmúlt napjaidra, panaszaidra, csalóka örömeidre, véleményeidre, kimondott, elsziszegett ítéleteidre gondolsz: Nem történt más, mint amit előre megmondott, leíratott az Úr. „Úgy bánt velünk..., ahogyan útjaink és tetteink miatt jónak látta."
Ha elfogadod, a szent vacsora során bűnbocsánatban és feloldozásban lesz részed. Ámen
- Igehirdetés - 2018.09.16. ( 34.4 MB )
Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.
Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél
Látogatók ma: 642, összesen: 2216943