Istentisztelet 2019. május 12-én

Hang: kattints a képre!

 

(Dr. Kereskényi Sándor)

 

Lekció: Mk 1,1-8

Textus: Mk 1,7

 

Szeretett Testvérek!

 

Április elején egy református lelki gyakorlaton vettünk részt a számomra legszebb magyar hegyek között: a Zemplénben. A kiadós napi zarándokút második estjén, vacsora után református tábori lelkész tartott nekünk beszámolót. Az egyik kép kivetítésekor önkéntelenül felszisszentünk. Az arányok miatt. A Közel-Keleten élő sáska mellé tette a cipőjét, és így kapta lencsevégre az óriási rovart. Első becslésre, a teste olyan 20 centi hosszúságú lehetett. Mézzel ízesítve, bizonyára tűzön pirítva, ez lehetett Keresztelő János reggelije, ebédje, vagy vacsorája.

Ne sajnáljuk a derék prófétát! A sáska testének 60%-a fehérje. Protein. Az elnevezés a görög szóból ered: proteiosz. Azt jelenti: elsődleges. A sáska elsődleges tápanyag. Van még benne 6% zsír is. A mézben található: szőlőcukor és gyümölcscukor, sok egyéb nyomelem mellett: kalcium, magnézium, vas, és a szervezet egészséges működéséhez szükséges enzimek, ráadásul B és C vitaminok. Mindez forrásvízzel, vagy az akkor még tiszta, Hermón hegyről eredő Jordán folyó vizével leöblítve olyan tökéletes étkezést biztosított Keresztelő Jánosnak, ami a mai fitnesz éttermek étlapján is ott található, sőt házi elkészítésre is javasolt: olajban sült szöcske mézzel, zöldségágyon. Aki biblikusan akar étkezni, állatkereskedésben talál szöcskét. Ha elkészítik, és jónak találják, szívesen veszek kóstolót...

Kanyarodjunk vissza Keresztelő Jánoshoz! Legutóbbi mézes-sáskás étkezése után eleget tesz a zsidók tisztálkodási szertartásának, utána felveszi teveszőr ruháját. Mint ma is, a ruha akkor is azt jelezte, hogy az illető mit engedhet meg magának, illetve: minek tartja magát. Mindkét kategória híven visszaadja az illető egzisztenciális és lelki képét. „Mit engedhetek meg magamnak", és „kinek tartom magamat" egyenlő azzal: „így állok anyagilag", és: „közéjük tartozónak érzem magamat".

Keresztelő János teveszőr ruhát viselt, amit napközben bőr övvel erősített a dereka köré. Éjszaka levette az övet, és akkor a teveszőr ruha pizsama lett. Többet is megengedhetett volna magának, hiszen papi családba született. A zsidó társadalom jóléti köreibe. Ő azonban kivonult a pusztába. Nem tudjuk, mit csinált addig. A szülei, Zakariás és Erzsébet időskorúak voltak a születésekor. Valószínűleg nem éltek már akkor, amikor 30 évesen szakított az elvárásokkal. Nem követte az apja nyomdokait. Nem lett pap, hanem Isten akaratát megértve a Messiás, Jézus Krisztus útkészítőjévé vált.

Hálátlan munkakört vállalt. Bűnbánatra hívta az embereket. Ezért általában megutálják Isten küldötteit. A közvélemény szerint a papoknak, igehirdetőknek az a dolguk, hogy vigasztalják, erősítsék, megnyugtassák azokat, akik hajlandóak meghallgatni őket. Akik hajlandóak valami szabadidőfoszlányt odadobni Istennek. Örüljön neki, hogy ennyire kíváncsiak rá. Ha nem tetszik neki, vannak más vallások, filozófiák, bölcselkedők. Ha Jézus Krisztus Atyja és Szentlelke túlságosan felkavarja őket, választanak valami más szellemi, vallási elfoglaltságot.

Keresztelő János teljes mértékben odaadta magát elsődleges és kizárólagos munkaadójának: népe és a nemzetek egyetlen Istenének. A Jézus Krisztusban emberek közé született Istennek. Neki, akiről tudta, hogy nem hasonlítható magához. Az Istenről beszélő ember nem Isten. Az Isten beavatkozására előkészítő ember nem Isten. A magát istenítő ember pedig az, aki a legtávolabb áll Istentől.

Keresztelő János bűnöket hirdető, meg nem válogatott, vagyis: Isten Lelkétől jött szavaira sokan engedtek. Megfordultak. Az ismertebb szóval: megtértek. Visszafordultak onnan, ahol csak a hivatalos, áldozatokkal kifizethető és lefizethető Istent ismerték. Lementek a Jordán vizébe a sáskát, mézet evő, néha a folyóba kortyoló, divatosnak nem nevezhető durva teveszőr göncbe öltözött prófétához. Engedték, hogy egész testüket bemerítse a folyóba (mert ezt jelenti a: „keresztelni").

Talán azt hitték, ezzel mindent megtettek. Mint ahogyan ma hiszik a jó keresztyének, hogy ha megkereszteltették a gyereküket, ráadásul még elzavarták a konfirmációs oktatásra is, akkor minden rendben van.

Igazuk lenne, ha ez a kemény, akaratos Keresztelő János nem folytatná tovább: „Utánam jön az, aki erősebb nálam". Micsoda? Hát nem volt elég megalázkodni, bűnt vallani és megkeresztelkedni? Nem elég konfirmálni, templomba járni, ott belecsúsztatni valami felesleget a perselybe, a borítékba és megkönnyebbülten hazamenni?

Nem. Ez a különc, forradalmár, vallásos rendszerbe nem illeszkedő Keresztelő János azt mondja: most jön a java! Azt hiszitek, hogy ennél többet nem hallotok? Hát tudjátok meg, hogy én egy senki vagyok! A bűnbánat és megtérés csak bevezető, felkészítés, lelketek tréningje arra, hogy készek legyetek felismerni és befogadni azt, akiről beszélek! Mert - figyeljetek: „Utánam jön az, aki erősebb nálam, és én arra sem vagyok méltó, hogy lehajolva saruja szíját megoldjam."

Miféle erőről beszél? Emberfeletti erőről. Olyan erőről, amit az ember nem képes felügyelni. Hadd mondjak néhány bibliai példát arra, amikor ugyanerről a hatalomról, ugyanezt a szót (ἰσχυρός ejtsd: iszkhürosz) használva szól a Biblia.

Emlékeztek arra a jelenetre, amikor a tanítványok a viharban próbálnak felszínen maradni a csónakjukkal, és meglátják a vízen járó Jézust? Péter, a Mester biztatására kilép a bárkából, és elindul felé. Megy is egy darabig, de „Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: Uram, ments meg!" (Mt 14,30) A víztől nem félt, de az erős (ἰσχυρός) széltől megijedt. Azzal nem tudott mit kezdeni.

El se hinnétek, honnan veszem a másik jelenetet! A tékozló fiúról beszélek. Kikérte az örökségét az apjától Elment élni az életét, de „Miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett." (Lk 15,14) Egy ember nem tud mit kezdeni a „nagy" (ἰσχυρός) éhínséggel! Amikor mindenki éhezik, annak ő is részese lesz.

Fokozzuk még? Az újszövetségi Zsidókhoz (héberekhez) írt levél írója így hivatkozik Jézus lelki tusakodására a Gecsemáné kertjében: „testi élete idején könyörgésekkel és esedezésekkel, hangos kiáltással és könnyek között járult az elé, akinek hatalma van arra, hogy kiszabadítsa őt a halálból." Milyen lehetett ez a „hangos" (ἰσχυρός), emberfeletti kiáltás? Nem a hangerőről van szó, hanem a kiáltás módjának besorolásáról. Jézus emberfeletti módon, szinte vért izzadva kiáltott, könyörgött: „Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied." (Lk 22,42) A kínhalálát előre látó, emberré lett Istenből, Jézusból kiszakadt az emberfeletti, isteni természet imája, más szóval le nem írható „hangossága", ereje.

Ott a Jordán partján miért mondta Keresztelő János, hogy „Utánam jön az, aki erősebb nálam..."? Mert az ő feladata, az ő ereje odáig tartott, hogy bűnbánatra és az abból kicsírázó bűnbánatig vezesse a hozzá, vízbe ereszkedőket. Ez sem mindennapi teljesítmény! Vétkeiktől terhelt, de büszkeségüket az utolsó pillanatig, az összeroppanásig tartogató embereket rávenni arra, hogy szabaduljanak meg a lelküket, gondolatukat, jótetteiket gúzsba kötöző nyomástól. Ismerjék fel, aztán vallják meg, mit tettek! Ennek kivitelezéséhez is erőre van szükség. Keresztelő Jánosnak volt ilyen, ekkora ereje. Mégis hozzáteszi: „Utánam jön az, aki erősebb nálam..."!

Mivel volt erősebb Jézus? Mivel kínált többet? Mit tudott még hozzátenni János keresztségéhez? A másikat. A másik bemerítést. Hogy folytatta? „Én vízzel kereszteltelek meg titeket, ő pedig Szentlélekkel fog megkeresztelni."

A vízzel való keresztség az eljegyzés. A Szentlélek keresztsége a házasság.

A vízzel való keresztség a belépés a bíróságra. A Szentlélek keresztsége a felmentő határozat elfogadása: Nem bűnös!

A vízzel való keresztség Jézus ajánlatának elfogadása. A Szentlélek keresztsége az ajánlatban, a szerződésben foglaltak elfogadása és teljesítése.

A víz a jel, a Szentlélek a bizonyíték.

A vízkeresztség a vallásos élet öröme, a Szentlélek keresztsége az Istenbe vetett bizalom és önfeledt, önátadó élet boldogsága.

Isten emberei a nagyobbra, a többre vágynak; ez az életük alapja, ez határoz meg mindent, ami velük történik.

Tudod, hogy a hatalmasabb, az erősebb jön utánad? Végzed a teendőidet. Élsz, ahogyan élsz. Fáj, ahogyan - úgy érzed -: senkinek nem fájt még. Elviseled, amit el kell viselni. De: Hiszed-e, hogy jön valaki, aki erősebb nálad? Azt is másképp láttatja veled, amit elértél, ami fáj, ami kilátástalan, ami teljesnek, fokozhatatlannak tűnik?

Hiszed-e, hogy nála, Jézusnál van/lesz a válasz, a megoldás, a megváltozott, és újratervezett, megújult életed menedéke, vezetése? Nála, aki szívesen ad saját erejéből, hatalmából: Szentlelkéből!

Ma azt kéri tőled, tőlem: fogadjuk el!

Mentőkötelet dob nekünk.

Arra használhatod, - mert arra adja -, amire szükséged van!

Ne feledd, erősebb nálad!

Vele: sikerül! Ámen