Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Istentisztelet 2019. szeptember 1-jén

Hang: kattints a képre!

 

(Dr. Kereskényi Sándor)

 

Istentisztelet 2019. szeptember 1-jén

Lekció: ApCsel 15,6-11

Textus: ApCsel 15,12-20

 

Szeretett Testvérek!

A keresztyénség ki tudja hány részre szakadásának fő oka mindig az volt, és az is lesz, hogy képtelenek vagyunk egyformán értelmezni azt, amit Jézus Krisztus ránk hagyott.

Elég korán elkezdődött a vita. Már az első apostolok életében. Összegyűltek Jeruzsálemben, ahol egyetlen napirendi pontjuk volt. A körülmetélkedés kérdése. A farizeusokból lett keresztyének ugyanis ragaszkodtak ehhez a fiú-csecsemőn 8 napos korban elvégzendő beavatkozáshoz. Úgy gondolták, hogy a keresztyénné lett pogányok (férfiak) csak akkor üdvözülhetnek, ha elvégeztetik magukon ezt a „mózesi szokás" szerinti sebészeti beavatkozást. A vita kezdett eldurvulni, amikor Péter apostol felállt. Egészen röviden elmagyarázta a jelenlévő véneknek, és apostoltársainak, hogy a szíveket ismerő Isten egyenlővé tette a pogányokat a zsidókkal. Megadta nekik a Szentlelket. Márpedig, ha a zsidóban és a pogányban is ugyanaz az isteni Szentlélek él, akkor felesleges vitatkozni. A lényeg innentől kezdve nem a ceremóniákon múlik, hanem azon, hogy az Úr Jézus kegyelme, isteni ítélettől megmentő szeretete azé, akinek Ő adja. És persze azé, aki azt elfogadja. Nem kell körülmetélkedni. Adott Ő, Jézus ennél fontosabb kihívásokat is, amiknek a teljesítéséről könnyen felismerhető, hogy valaki beállt-e mögé, vagy sem.

Mindig voltak, és mindig lesznek olyan keresztyének, akik kizárják azokat az üdvösségből (mintha ki tudnák zárni...), akik nem úgy hiszik, követik Jézust, ahogy ők. A mózesi, vagy akármilyen szokásokat, hagyományokat fogcsikorgatva előíró farizeus-keresztyén lelkület ma is képes elrontani a megtértek szája ízét.    Annál is inkább, mert maguk az „előírók" sem képesek arra, hogy saját kicsinyességüknek megfeleljenek. Péter érvel ezzel így, okosan és alázatosan. Odafordul az első fundamentalista farizeus-keresztyénekhez, és takarosan kiosztja őket: „... miért kísértitek azzal Istent, hogy olyan igát akartok a tanítványok nyakába tenni, amelyet sem atyáink, sem mi nem tudtunk elhordozni?"

Iga lenne a körülmetélkedés? Nem erről van szó. Többről. Péter túllát és túllép a körülmetélkedés kérdésén. Tudja, hogy akik az újszülött egyházban szeretnék bevezetni a körülmetélkedést, azok nem fognak itt megállni. Szépen lassan becsempészik majd az évszázadok alatt tízből 613-ra alakított parancsolatot, ami teljesíthetetlen feltételek elé állítja a zsidó szokásokat nem ismerő (addig) lelkes, pogányból lett keresztyéneket. Azt a szabályrendszert akarják bevezetni, amit egyébiránt ők, az akkor élő zsidók, de még az előző nemzedék sem tudott megtartani.      Péter ezt magától találta ki? Dehogy! Visszaemlékezett arra, amikor Jézus a farizeusokról és az írástudó törvénykezőkről ezt mondta: „Súlyos és elhordozhatatlan terheket kötöznek egybe, és az emberek vállára rakják, de maguk egy ujjal sem akarják azokat megmozdítani." (Mt 23,4)

Akkor mi legyen? El tudom képzelni, milyen tanácstalanul néztek egymásra a jelenlévők. Nem kellett sokat várniuk. Jakab emelkedett szólásra. Ő volt a jeruzsálemi gyülekezet vezetője. Megoszlanak a vélemények arról, hogy ki volt ez a Jakab. Egyesek szerint a tizenkét apostol egyike. Mások úgy tartják, hogy Jézus testvére, aki Máriától és Józseftől született. Történetünk szempontjából mindegy. Azt hallgassuk inkább, mit mondott! Egyetért Péterrel! Azt mondja: „én úgy gondolom: ne terheljük meg azokat a pogányokat, akik megtérnek Istenhez, hanem rendeljük el nekik, hogy tartózkodjanak a bálvány okozta tisztátalanságtól, a paráznaságtól, a megfulladt állattól és a vértől."

Hallgatják a jelenlévők, és hallgatjuk mi. Pogányságukból megtért magyar keresztyének. Hallgatjuk a jeruzsálemi döntést, és elfogadjuk. Jakab nem a Tízparancsolatot sorolta fel, hanem kiemelt négyet a zsidóknak előírt 613 parancsolatból. Nyilvánvaló, hogy ránk is érvényesek. Hogy értsük őket? Tartózkodjunk a bálvány okozta tisztátalanságtól. A gyűlésen jelenlévő Pál apostol, újra elindulva a pogányok közé, már azzal a szöveggel viszi magával a levelet, hogy: „tartózkodjatok a bálványáldozati hústól". Akkor, most a bálvány okozta tisztátalanságról, vagy a bálványáldozati húsról van szó? Akkor, ott mindenki tudta, hogy ugyanarról van szó. A főként római, görög, perzsa mintákat és istenségeket követő vallási összejöveteleken nagyban ment a sütés-főzés! És ahol sok hús fő, forognak a nyársak, sercegnek a serpenyők, ott a legszegényebbnek is jut valami. Valami imát ugyan el kell mormogni azért a lekanyarított combfalatért, de az megéri a jól megfűszerezett hús élvezetéért, és a már elkezdődött mulatságért, aminek a lényege az istenszobor körüli pörgés-forgás, hálaadás, orgia.

Mi közünk van ehhez? Mi nem járunk bálvány-imádásra, bennünket nem vonz a mulatság, mi megválasztjuk, ki előtt hajbókolunk. Tényleg? Ha ti mondjátok, elhiszem. De végtelenül sajnálom azokat, akik feloldódnak az üres kínálatokban. Akik megfeledkeznek arról, hogy elkötelezett emberek. Saját akaratukból. Jézusra és arra az életformára tették a voksukat, amikor hallható szóval kimondták, kiben hisznek, látható mozgással vették a szent kenyeret és bort. Aztán vált a kép, és megdöbbentő, ahogy ugyanazok a testvérek együtt ordítanak, menetelnek, boroznak azokkal, akik egész más felszólításoknak, hirdetményeknek, közhangulatnak engedve csalják maguk közé Jézus Krisztus tanítványait. Bálványozott politikusok, klubok, hagyományok, értelmüket vesztett szokások imádatára.

A keresztyénekre nem érvényes a zsidók 613 parancsolata, de az igen, hogy: „tartózkodjanak a bálvány okozta tisztátalanságtól". Fertőzéstől. Szennytől. A természetjárásból visszatérve ellenőrizzük magunkon, hogy nincs-e bennünk kullancs. Nem fertőzött-e meg. A munkában, hőségben piszkos testünk szennyét alaposan lemossuk. Mikor vizsgáltad meg utoljára a gondolataidat, a berögzött szokásaidat, a szádon kicsurranó szavakat, a szabad idődet, olvasmányaidat, mi kerül a szemedbe, mi jut a füledbe? Nem ért fertőzés? Nem lettél szennyes? Nem hígultál bele a tömegek véleményébe; a többség akaratába? Ez most a kimosakodás alkalma. Isten hirdetett Igéjének a közelében mosodába kerülsz. Kérsz-e vegytisztítást? A jézustalan sokaságba vegyülve, abban meghemperedve, rád ragadt fertőzést és szennyet eldobhatod. Itt hagyhatod. És elhatározhatod magadban: tartózkodni fogok a bálványozott dolgok tisztátalanságától. Tudni fogod, mik azok!

Péter és Jakab mindketten úgy gondolják, hogy az üres vallásosságukból kigyógyultak, Jézust követve „tartózkodjanak... a paráznaságtól.". Az erkölcstelenségtől. A szexuális szabadosságtól. A házasságtöréstől. Attól, hogy odaadják magukat. A testüket és az érzéseiket. Annak, akivel nem kötöttek szövetséget. Azoknak, akik a test vágyait követve eladják magukat. Rövid örömért, pénzért. Számításból, kéjelgésből, átlépve életeken, semmibe véve ígéreteket. Házasság előtt, házasságban, és házasság után.

Hallgatjuk Jakabot, és... és értjük. Ezt megértjük. Ebből nem engedhet. Van még hatszáz és egynéhány parancsolat, de sem a bálványimádásból, sem a paráznaságból nem engedhet.

Higgyétek el, nem erőltetem a magyarázatot, amikor azt mondom: aki elfordul a bálványoktól, a többség ízlésétől, a szokások babonájától, valamint visszafogja a vágyait, nem adja oda magát a kínálatnak, a kényeztetésnek és a csábításnak, az a Tízparancsolat többi részét is természetes iránytűjének fogadja el. Vigyáz arra, amit kimond. Nem játszik Isten nevével. Gyakorolja, vagy újra megtanulja a szülei iránti tiszteletet. Nem bántja felebarátját, és nincs oka meglopni őt, de nem is kívánja a javait. Hamis tanúként sem csorbítja meg becsületét. Mert nem áll be a bálványok által készített keretbe, és nem engedi, hogy játszanak az érzelmeivel. Tartózkodik a tisztátalanságtól és a paráznaságtól.

Eddig rendben is lenne, de mi van a vérrel, és a megfulladt állattal? Mert, ugye, az eddigiek mellett azt tanácsolta ez az apostoli nagygyűlés, hogy a pogány keresztyén testvéreik „tartózkodjanak... a megfulladt állattól és a vértől."

A megfulladt, vagyis nem az előírásoknak megfelelően levágott állat vére benne maradt a testében. Az ilyen hús, főleg meleg időben, éghajlaton gyorsan megromlik, ezért az egészség védelme miatt kell tartózkodni a megfulladt állattól. Másodszor, a fulladásos halál: szenvedés. Még az ételül szolgáló állatnak sem szabad indokolatlan fájdalmat okozni. Harmadszor: nem csak az emberi, de az állati vér is Istené. Annak idején az oltárra kellett hinteni, vagy kicsorgatni és betemetni. Miért tartózkodjunk mi a megfulladt állattól? Egyszerű, a fentiek alapján: őrizzük, vigyázzunk testünk és lelkünk egészségére! Az antiókhiaiaknak megírt határozatukat így fejezték be az apostolok: „... tartózkodjatok a bálványáldozati hústól, a vértől, a megfulladt állattól és a paráznaságtól. Ha ezektől őrizkedtek, jól teszitek. Legyetek egészségben!"

És végül: a vér. A hagymás vért és véres hurkát kedvelő magyaroknak rossz hír. Az apostolok azonban nagyon komolyan vették. Annyira, hogy még a pogányból lett keresztyéneket, minket is intenek:

„... tartózkodjatok... a vértől"! Miért? Mert Isten mondta. Nagyon régen, a nép összekovácsolásának idején: „abban légy állhatatos, hogy vért ne egyél, mert a vér lélek. Ne egyél lelket a hússal együtt! Ne edd meg azt, hanem öntsd a földre, mint a vizet. Ne edd meg azt; akkor majd jó dolgod lesz neked és utódaidnak, mert azt tetted, amit jónak és helyesnek lát az Úr." (5Móz 12,23-25) Isten mondta, és ez alól nem adott feloldozást.

Négy utasítás. Csak négy. Mégis: elég. Szellemet és személyiséget épít. Elég, ha ennyit megteszel, és minden más lesz! Elég, ha ennyit kérsz másoktól, és a kapcsolataid is változni fognak. Ne terhelj senkit azzal, amit te nem tudtál megtartani, de ajándékozd meg őket azzal, amit te is ajándékba kaptál Istentől. Ma délelőtt ezt a leegyszerűsített négy parancsot, aminek eszedbe idézésével Isten kedvére, felebarátod és magad javára fogsz élni. Ámen

 

 

Csatolt dokumentumok:

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 56, összesen: 1484552

  • 2019. november 18., hétfő

    Gyakran a túl nagy elvárásokkal kezdődik az egész, majd megindokoljuk magunknak, miért nem gond ez, utána viszont csőstül jön a baj. Nincs azonban oly...
  • 2019. november 17., vasárnap

    Hajlamosak vagyunk a rutinokhoz való ragaszkodásra, még akkor is, ha állandóan panaszkodunk helyzetünk sivárságára. Tomka János és Bőgel György a régi...
  • 2019. november 17., vasárnap

    Vasárnap délután. A tárgyak nem néznek össze, a vizespohár nem csendül magától. Minden áll és néz. Mire vár? Valami azt nyikorogja, változom. Átmenőbe...
  • 2019. november 14., csütörtök

    „Már nem fogok ott ólálkodni körülöttük. Nem fogom várni a lehulló morzsákat. Nem fájdíthatom a szívem azzal, hogy nézem őket és sóvárgok. Belefáradta...
  • 2019. november 14., csütörtök

    A vidékfejlesztés, a felzárkóztatás és a teremtésvédelem elválaszthatatlanok egymástól, és a hátránykompenzáció mellett a kapcsolati hálózatok megújul...
  • 2019. november 12., kedd

    „Fontosnak tartjuk elmondani, hogy ha valaki nem tudja, milyen irányba induljon el, ne jelentkezzen mindenképpen egyetemre. Lazítani kell a dobozokban...
  • 2019. november 12., kedd

    A Budapest-Déli Református Egyházmegye pályázatot ír ki a Budapest-Pestlőrinc-Erzsébet-Bélatelepi Református Egyházközség lelkészi állására.
  • 2019. november 11., hétfő

    A díjnyertes kötet a bibliatanulmányozás teljesen új dimenzióját nyithatja meg sokak előtt.
  • 2019. november 10., vasárnap

    Egy átlag vasárnap minden 180. budapesti lakos vesz részt református istentiszteleten, a teljes fővárosi lakosság kevesebb mint egy százaléka. A Kié a...
  • 2019. november 07., csütörtök

    Kilenc lelkész tett lelkészi esküt és vehette át lelkészi oklevelét a Dunamelléki Református Egyházkerület november 7-i közgyűlésén. Nyolc lelkészt a ...