Istentisztelet 2020. szeptember 13-án
(Dr. Kereskényi Sándor)
Lekció: Rm16,17-20 és 1Kor 1,10
Textus: Rm 16,19/c
Szeretett Testvérek!
A szabadság áldás és átok. Ez mindjárt a Teremtés után kiderült. Áldás volt, mert Isten nem korlátozta a szólás és cselekvés szabadságát. Átok lett belőle, mert Éva, majd Ádám úgy döntött, hogy élnek a szabadságukkal, és kipróbálják, milyen ellentmondani Istennek.
Szabadság. Átok és áldás. Az ember kiűzetett a Paradicsomból, de születtek utódai. Egyikőjük, Káin élt azzal a szabadságával, hogy megölheti a testvérét. Megtette. Azóta, a szabadság mámorában egymást ölik az emberek.
Miért? (1) Mert erősebbek a többieknél. (2) Mert elhitetik magukkal, hogy ők az igazság egyedüli birtokosai. (3) Mert egyszerűen gyűlölik a többieket, akik az útjukba állnak. (4) Mert megvédik azt, amit már elértek. Ha kell, oly módon is, hogy ellehetetlenítik, így lassan vagy gyorsabban elveszik azok életét, akik az „övéik körén" kívül vannak.
Az ember ebben az idők kezdete óta tartó „szabadság"-harcban ápolja magában azt az illúziót, hogy meg lehet teremteni a szabadság tökéletes szigeteit. Azokat a helyeket, és ott azokat a csoportokat, melyekben a békesség, a szeretet és az egyetértés honol.
A szabadság, a szeretet, a békesség, az egyetértés jegyében indul minden házasság. Ezzel a céllal kezdődnek a barátságok. Ezekkel az elhatározásokkal alapítanak politikai, katonai és gazdasági véd- és dacszövetségeket. És ilyen: szabadság-szeretet-békesség-egyetértés közösségként indult az Egyház is. Azon belül a korinthusi és a római gyülekezet. A talán néhány tíz, esetleg száz főt számláló keresztyén csoportokon, kisázsiai és görög településeken kívül, a misszió, a hit terjesztésének két kulcsfontosságú városában. A nagy kereskedelmi központban: Korinthusban, és a fővárosban: Rómában.
Az okos, tanult és bölcs zsidó Pál apostol kétségbeesetten figyel a nagy veszélyre. Minden közösség, csoportosulás szétbomlásának első fázisára: a széthúzásra, a pártoskodásra. Ennek nem lesz jó vége! Szomorúan gondolhatott saját népére. Vezetőikre, akik nem tudnak egyetérteni. Pedig mindegyikük szabadságra vágyott. Mikor lesznek szabadok? Ha együttműködnek a rómaiakkal! - javasolták a szadduceusok. Ha kegyességüket híven gyakorolva kivárják a megfelelő időt! - gondolták a farizeusok. Ha behódolnak, és így boldogulnak! - fontolgatta Heródes király és udvartartása. Nem! - állították a forradalmárok, a zélóták -: a szabadság megszerzésének egyetlen útja a fegyveres harc! A megvalósítás módjának különbsége ellenére mindegyikük önös, vagy köz-érdeke volt a békesség megteremtése.
De egyiküknek sem sikerült! - sóhajthatott fel szegény Pál apostol. És ha a Krisztus-követők első nemzedéke nem lesz úrrá a szakadást okozó pártoskodás kísértésein, akkor ugyanabba a csapdába esnek. Álom marad az egyetértés, a szeretet és a békesség.
Mit lehet tenni? Pál apostol, ha nem is olyan szisztematikusan, mint a modern csoport-terapeuták, gazdasági kutatók, vagy szociológusok, de felvázolta a megoldást. A keresztyén Egyház egyben tartásának stratégiáját. Korinthusban és Rómában. Szegeden és Moszkvában. A Magyarországi Református Egyházban és a Vatikánban.
E stratégia főbb pontjai:
A veszély megfogalmazása: széthúzás, pártoskodás, szakadás, botránkozás.
A baj kiváltó okai: szép, szó, ékesszólás, megtévesztés, jóhiszeműség.
A kialakult helyzet rendezéséhez szükséges utasítás: „tartsátok szemmel", „jussatok egyetértésre", „mindnyájan egyféleképpen szóljatok"!
A cél eléréséhez szükséges magatartás meghatározása: „De szeretném, ha bölcsek lennétek a jóra, és képtelenek a rosszra."
Az elengedhetetlen, reményteljes, hitet felizzító buzdítás: „A békesség Istene pedig összezúzza a Sátánt lábatok alatt hamarosan."
Végül pedig az ima és az áldás: „A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek!"
Nos? Készen álltok rá? Mire? Arra, hogy ne csak papíron, de valóságosan is egyben tartsuk kapcsolatainkat, közösségeinket?
Vagy..., bocsánat meg sem kérdeztem: Ti ideális közösségekben éltek? Nektek nincs szükségetek arra, hogy kisebb-nagyobb harcokat vívjatok a véleménykülönbségek, a nézeteltérések, az ellentétek rendezésének érdekében? Azért, hogy jól, hathatósan működjön az a kapcsolat, az a szekció, az a klub, az az egyesület, az a társaság, az a házasság, ez a gyülekezet, a szeretett egyházunk, és az országunk?
Emberi természetünk, és az azzal megfertőzött működési, megélhetési területeink, életünk magán és közösségi színterei többé-kevésbé szűkében vannak a szeretetnek, az egyetértésnek, és a békességnek.
Jó ez így? Dehogy! Még azok sem érzik jól magukat a házasságban, a társadalmi szekciókban, az egyházban, és az ilyen-olyan csoportosulások vezetőségében, akik erősek, akik tévedhetetlennek hiszik magukat, akik gyűlölettel állítják maguk mögé a követőket. De még azok sem alszanak jól, akik berendezkednek az állandó védekezésre.
Nos, ha ők, a biztosabbnak tűnő pozíciókból rendelkezők is gondokkal küszködnek, hogy érezhetik magukat azok, akik kénytelenek nyelni, engedni, hallgatni?
Pál apostol stratégiája a miénk. A tiétek és az enyém. Azoké a Jézus mögé felsorakozott keresztyéneké, akik nem nyugszanak bele a romlásba. Nem érzik jól magukat a lejtőn. De még a sík, az elviselhető állapotokat fenntartó, konzerváló területeken sem. Mert Jézus keskeny, de felfelé vezető útra indította azokat, akik Őt követik, és nem a változtatástól félő, lapályos vidéken sátorozókat.
Erről szól Pál stratégiája. Ez a te haditerved. Jézus receptje szerint: szelíd, mint a galambé, és okos, mint a kígyóé. (Mt 10,16)
Ha jobbítani kívánsz életed imént felsorolt, és száz, másik területén, akkor, elsőként fogalmazd meg a veszélyt: széthúzás, botránkozás, szakadás. Az Újszövetség nyelvén ezek a szavak azt jelentik: egyenetlenség (διχοστασία). Egyenetlenség, ami repedést, (σχίσμα) okoz az egységes felületen. Akadályt, gátat emel, csapdát (σκάνδαλον) helyez a haladás útjába.
Ilyenre találtál otthon, vagy másutt? Nevezd nevén!
Második lépés: Mi váltotta ki a szakadást? Mi állított csapdát? Rómában, Korinthusban, de Galáciában is (Gal 5,20) a hízelgő, nyájas szó. Görögül így hangzik: χρηστολογία (ejtsd: chrésztología). A csábítás mesterműve! Egyetlen betű választja el a krisztológiától, a Krisztusról szóló beszédtől. A hitet altató kedveskedéshez járul még az ékesszólás, amivel „megcsalják a jóhiszeműek szívét." Kihasználták már az egyszerű jó szándékodat? Nos: csapda volt! A te közösségeidben éppen úgy, mint Rómában és Korinthusban.
A javítás; ha lehet, a megelőzés stratégiája következik: „tartsátok szemmel azokat, akik szakadásokat és botránkozásokat okoznak". Mi az, hogy „tartsátok szemmel"? Vigyázatok! Legyetek éberek! Figyeljetek, a következő alkalommal milyen csapda bújik meg a szép szavak mögött! Mire akar rávenni a hízelgő magatartás? Szelíd légy, ne naiv!
Van még teendő?
De van ám! Stabilizáld az elért eredményeket! Figyelj az apostol tollába adott következő isteni utasításra: „jussatok egyetértésre", „mindnyájan egyféleképpen szóljatok" „gondolkodásotokban és meggyőződésetekben jussatok egyetértésre! Tudjátok, milyen egyszerűen szép ez a kifejezés: „egyetértés"? Én akkor értettem meg, amikor az evangéliumban megkerestem, mit fejezett ki így Márk evangélista. Jézus „Amikor egy kissé továbbment, meglátta Jakabot, Zebedeus fiát és Jánost, a testvérét, amint a hálóikat rendezgették a hajóban" (Mk 1,19). „Egyetértésre jutni" ugyanazt jelenti, mint „rendezgetni" (καταρτίζω). Összegabalyodott hálóval nem lehet halászni. Összekuszálódott közösségben nem lehet normális életet élni. De! Abban a közösségben, amelyre percek óta gondolsz, az apostoli stratégiával rendeződhet a helyzet, és megelőzhetitek, hogy újból kialakuljon a kapcsolatotokra, a közösségetekre veszélyes fenyegetettség.
És ha ez sikerül? Döntsétek el, hogy mindent megtesztek a széthúzást eredményező állapot kialakulásának megelőzésére! Pál apostol belekönnyezte a római levélbe: „szeretném, ha bölcsek lennétek a jóra, és képtelenek a rosszra."
Ezzel magyarázható a Reformáció. Kétségtelen, hogy szakadást okozott az egyetlen Egyház testében, de úgy, hogy a reformátorok, az esélyek felmérésével bölccsé váltak a jóra, és képtelenekké a rosszra. Jót akartak a lelkeknek és mindent megtettek annak érdekében, hogy megelőzzék a még rosszabbat.
Így vidd végbe a kapcsolataid gyógyítását! Légy bölcs a jóra, és képtelen a rosszra!
Ha ezzel a lelkülettel veted magad a munkába, a békességszerzés szolgálatába, tiéd a stratégiát záró ígéret: „A békesség Istene pedig összezúzza a Sátánt lábatok alatt hamarosan."
Mi jöhet még?
Az elbocsátó jókívánság, az áldás: „A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek!" Ámen
Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.
Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél
Látogatók ma: 1069, összesen: 2217370