Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Istentisztelet 2021. november 14-én

 

(Dr. Kereskényi Sándor)

 

Lekció: Rm 9,14-21

Textus: Péld 27,17

 

Szeretett Testvérek!

 

Mindig kapható vagyok Mozart Requiemjére. Egészen mélyen megérint ez a csodálatos kompozíció. Alkalomadtán a könnyeimmel küszködöm, amikor hallgatom. Láttam már több televíziós felvételen, megvan két CD-n, az interneten követhetetlenül sok helyről lejátszható, de a legszebben arról a bakelit lemezről szól, amit 19 éves koromban vásároltam. Az élő előadást azonban még az a fekete korong sem múlja felül, amit negyven évvel ezelőtt, sok mozijegyről lemondva a zsebpénzemből facsartam ki. Legutóbb az Alsóvárosi Templomban éltem át Mozart lelket formáló csodáját. Fél órával az előadás megkezdése előtt már csak az utolsó padsorok mögé tudtam beállni. De megérte! Élőben találkoztam azokkal, akik, amivel formáltak.

Mindig kapható vagyok arra, hogy szakemberek munkáját figyeljem. Láttam már filmeket porcelánfestőkről, de egyik sem volt ahhoz hasonlítható, amit a herendi porcelángyárban „élőben", közvetlen közelről figyelhettem meg, hogyan visznek fel pici, ecsethegynyi mintát a tányérra, csészére, szoborra. Láttam asztalosokról készült filmeket, de a közelébe sem értek azoknak az élményeknek, amit a szegedi asztalos műhelyében, a forgáccsal befűtött kályha mellett üldögélve lestem, bámultam. Láttam kovácsokról készült dokumentumfilmeket, de semmi nem tudta visszaadni azt a hangulatot, amit az ismerősünk kovácsműhelyében hallott ütemes kalapács-hang, a fújtató lihegése, az arcomra vetült forróság, és az izzó vas látványa, a megpuhult fém illata nyújtott.

Igen-igen más dolog átnézni, átvenni, áthallani valamit, mint átélni a valóságot.

Vassal formálják a vasat, és egyik ember formálja a másikat." - jegyezték fel Salamon király bölcsességét a Bibliába. A gönci parókián szent Bibliát fordító, magyar nyelvet csiszoló Károli Gáspár tudós református esperes így szedette ki a vizsolyi nyomdában a zsidó király élettapasztalatát: „Miképpen egyik vassal a másikat élesítik, akképpen az ember élesíti az ő barátjának orcáját."

Nem tudom, hány éves lehetett Salamon király, amikor leíratta ezt a mondatot. A Bibliából elkezdhetnénk kiszámolni, hány emberrel találkozhatott addig, de az még mindig messze lenne a teljességtől. Csak sejthetjük kik formálhatták „élőben" az ő viselkedését, gondolatait, arcát, és(!) kiket alakított ő; ő, Salamon kikre gyakorolta a legnagyobb hatást. Kikről hallott, és kikkel állt szemtől szemben.

Ti össze tudnátok szedni? Mitől, pontosabban: kitől vagytok olyanok, amilyenek? Mit és mennyit vettetek át szüleitek, testvéreitek, osztálytársaitok, barátaitok, oktatóitok, ellenfeleitek, sorstársaitok, és kortársaitok, szókincséből, példaszerű és meggondolatlan tetteiből? Kik formáltak téged? Kik élesítették be, kik élesítették meg azt a személyt, akivé lettél?

Vassal formálják a vasat, és egyik ember formálja a másikat." A másikat. Ebből adódik a visszakérdezés: Téged is, rajtad is alakítottak, no de te kit formáltál, kit alakítottál, kit élesítettél életedben? Mennyiben kell büszkén vállalnod, vagy néha sóhajtozva viselned a felelősséget azért, hogy az, akikre most gondolsz, olyanok lettek, amilyenek?

Miképpen egyik vassal a másikat élesítik, akképpen az ember élesíti az ő barátjának orcáját." Küllemét. Magatartását. Világlátását. Hangulatát. Jövőjét.

A jövőjét is? Bizony ám! Legalább annyi része van mások, reánk gyakorolt szerepének a jövőnk formálásában, mint amennyi szerep nekünk jut mások formálásában. Ismeritek a történetet? A (meg nem nevezett) város polgármestere meghívta a feleségét vacsorázni. Az elegáns étterem pincére ott termett az asztalnál, és a polgármester nem kis meglepetésére ráköszönt a feleségére: Szervusz! De régen láttalak! A feleség nem kevésbé barátságosan viszonozta a köszöntést. A pincér felvette a rendelést, majd elsietett a konyha felé. A polgármester azonnal rákérdezett a feleségére: Ki volt ez? Az első szerelmem. Még a gimnáziumból. A polgármester hátradőlt: Képzeld, mi lett volna belőled, ha hozzá mész feleségül! Mire az asszony: Azt nem tudom, belőlem mi lett volna, de azt igen, hogy ő lett volna a polgármester! (Jut eszembe: Mi lett volna belőlem, ha nem veszem feleségül Líviát?... J)

Igen: „Vassal formálják a vasat, és egyik ember formálja a másikat", de ehhez kell az, aki a kezében tartja a vasat. A vasakat. Az egyikkel vassal üti a másik, meglágyított vasat.

Az egyik ember formálja, alakítja, élesíti a másikat, de ki az, aki a kezében tartja őket? Ki az, aki az egyiket meglágyítja ahhoz, hogy a másik változtathasson rajta? Ki az, aki megismerteti, majd így vagy úgy, összeilleszti őket, hogy egymást élesítsék?

A kérdés költői volt... Mi a jó válasz? ... Isten! Hát persze, hogy Ő.

Több milliárd ember útját irányítja, egyengeti azért, hogy találkozásuk során évtizedekig, vagy akár csak másodpercekig élesítsék egymást. Hassanak egymásra. Ne indulhassanak tovább a másik, reájuk gyakorolt hatása nélkül. A másik, aki valójában: Isten, éppen „kézbe vett" szerszáma. Eszköze. Simítója, vésője, ollója, gereblyéje, seprűje, iránytűje, és... folytasd a sort!

Formáló, élesítő eszközök, de gyors váltással, néhány pillanat múlva, vagy éppen ugyanannak a találkozásnak az idején fordul a kocka, mert valahogy kitudódik, hogy mindnyájan formálásra, élesítésre szoruló emberek vagyunk.

Az a helyzet, hogy szükségünk van egymásra! Isten elénk, mellénk, mögénk rendeli azokat, akik a felhőtlen, és a nehéz időkben kordában tartják a békességünket. Nem engedi, hogy fáradtságunk, kiborulásunk, fájdalmunk meghaladja az egészségünket komolyan veszélyeztető mértéket. Reánk vigyázó ügyeletben tartja a társunkat. Ha ő már, vagy még nincs mellettünk, ad helyette valaki mást. Sokszor egészen egyszerű beavatkozással. A postás köszönése, az eladó mosolya, a szomszéd érdeklődése, egy kisgyermek kacagása, a szószékről hangzó igemagyarázat, a templom padjaiban éneklők reménysége, mind-mind visszabillentheti az ember egyensúlyát a megengedhető értékhatárok közé. Nem igazán jó, nem teljesen gyógyult még a lélek, de újra elviselhető lesz a nap folytatása, az este, az éjszaka, a hajnali ébredés. Szükségünk van egymásra! Mert „Vassal formálják a vasat, és egyik ember formálja a másikat." Akár a másik hitét, a másik reménységét, a másik szeretetét, önbizalmát, erejét, türelmét is.

Emlékeztek? Az igehirdetés elején megpróbáltam érzékeltetni, mennyivel többet jelent számomra az élő koncert-élmény, mint a bármilyen tökéletes eszközről közvetített, de személyes jelenlétet nélkülöző előadás. Az utóbbi másfél évben már két periódusban tapasztalhattuk, mit jelent igehirdetést látni, hallgatni képernyőn keresztül. Úgy tűnik, ugyanazt halljuk, nézzük, mintha itt lennénk a templomban, de... jól tudjátok: mégsem azt éljük át.

Isten persze teljes mértékben elvégezheti azt, amit szeretne velünk, bennünk elvégezni, de... Várjatok csak! Gondoltatok már arra, hogy Isten azért mutatja meg, milyen templom nélkül, testvéri közösség nélkül Igét hallgatni, énekelni, imádkozni, hogy értékeljük, még jobban megbecsüljük azt, hogy minden vasárnap és sok hétközi órában is lehetőséget teremt az együttlétünkre?

A felmérések szerint a magukat keresztyénnek valló, viszonylag egészséges, járni, közlekedni képes, halló, beszédet felfogó, vasárnap szabadidővel rendelkező híveknek mindössze 5%-a indul el a templomba. Akiket én ismerek a másik 95%-bó, váltig hangoztatják, hogy „lélekben" itt vannak ők.

Kis túlzással olyan ez, mint az egyszeri professzor esete. Az előadása előtt benézett a könyvtárba. A hallgatók kivárták az előírt negyedórát, amíg az egyetem szabályzata szerint várakozniuk kell az előadóra. A professzor úr nem jött. Összeszedték hát a holmijukat, és kivonultak az előadóteremből. Öt perc múlva megérkezett a tanár úr, de senkit nem talált ott. A következő héten időben érkezett, és kiosztotta a diákjait: Jól figyeljenek! Ha én leteszem a kalapomat ide, az asztalra, az azt jelenti, hogy lélekben itt vagyok. Megértették? Amikor itt látják a kalapot, maguknak kötelességük itt maradni, jelen lenni. Eltelt egy hét. A professzor jóval az előadás előtt az ajtóból bedobta a kalapját az asztalára, aztán megint elment a könyvtárba. A meghirdetett idő után húsz perccel visszasétált az előadóterembe, és mit látott? A saját kalapját az asztalon, és ötven sapkát a diákok padjain.

Vassal formálják a vasat, és egyik ember formálja a másikat." Ebben a történetben a diákok átvették, és kipróbálták, hogy működik a professzor gondolkodása. Elsajátították az iróniát. És, vajon mit tanult belőle, hogyan formálta ez az eset a professzort? Ki tudja? De biztosan nem maradt benne nyomtalanul a „megnevelt" hallgatók, kalap-módszertant alaposan elsajátított válasza. Egymást formálták.

Nekimegyünk egy hétnek. A Szentlélek Isten kézbe vesz minket. Nincs kivétel: mindegyikünket. Kalapácsai leszünk akkor és ott, amikor és ahol velünk kíván formálni valakit. De ne feledjük! Kétségtelen, hogy mi is odakerülünk a mennyei üllőre, amin, ahol rajtunk is csattannak majd Isten valaki kezébe, szájába, írásába illesztett pörölyei.

Ne feledd, amikor a jellemedet, lelkedet formázó ütéseket állod: a „kalapács" - legyen az akárki - azért teheti, amit tesz, mert Istentől kapott rá hatalmat. Aki téged formál, annyit tehet, és addig teheti, ameddig Isten felhatalmazza, hogy elvégezze az Ő munkáját. Ne feledd! Amikor te vagy az alakító vas, csak olyan erővel, és annyiszor sújthatsz le, amilyen szelídséggel, vagy határozottsággal, és amennyi ideig Isten kíván használni. Isten áldjon meg minket ebben a „vasas" klubban, az Ő egymást formáló lélek-kovácsainak gyülekezetében! Ámen

 

 

 

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 577, összesen: 1811934

  • 2022. január 15., szombat

    Bibliai gondolatok és imádságok az Imahét napjaira – vasárnap
  • 2022. január 12., szerda

    "Láttuk az ő csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy imádjuk őt." (Mt 2,2)
  • 2022. január 12., szerda

    A PedKaszt nevű podcastsorozat nemcsak ismeretterjesztést, de közösség- és lélekformáló tartalmakat is közvetít mindenkinek. Készítői arról meséltek n...
  • 2022. január 11., kedd

    Bereczky Ildikó korábbi harkányi lelkipásztor lett a Baranyai Programtanács koordinátora. A régiót jól ismerő lelkész szerint a Baranya-program radiká...
  • 2022. január 09., vasárnap

    Minden szülő nyugodtabban alszik, ha tudja, hogy mindent megtett a gyermeke egészségéért. Kollák Zitával, a Bethesda Gyermekkórház oltóparancsnokával ...
  • 2022. január 07., péntek

    „Hétvári Andrea vagyok. Meseországban hét mesebeli váram van, és mindegyikben lakik valaki” – sokáig így mutatkozott be a gyerekeknek az első magyar n...
  • 2022. január 06., csütörtök

    Trócsányi Lászlót javasolja a Károli Gáspár Református Egyetem rektorának a Magyarországi Református Egyház vezetése – közölte a felsőoktatási i...
  • 2022. január 05., szerda

    Egy családon belüli szexuális zaklatások sorozatán átesett nő hitvallása, aki hosszú utat tett meg a gyermekkori traumáktól a szégyentől való szabadul...
  • 2022. január 04., kedd

    Még egy hétig pályázathatnak digitális oktatási eszközökre és képzésre hátrányos helyzetű települések iskolái.
  • 2022. január 04., kedd

    A hittanoktatásról, a lelkészi életpályamodellről, a lelkészkörök újjáéledéséről, valamint a budapesti ifjúsági misszió fellendüléséről is szó esett a...