Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Istentisztelet 2021. október 17-én

 

(Dr. Kereskényi Sándor)

 

Lekció: 1Thessz 4,1-8

Textus: 1Thessz 4,9-12

 

Szeretett Testvérek!

 

Pál apostol megdicsérte a hatalmas görög városban, Thesszalonikában élő keresztyéneket. Nem is akárhogyan. Úgy találta, hogy nincs sok írnivalója a testvéri szeretetről, hiszen arra maga Isten tanította őket. Isten tanítását, amit Ő ír, vés, konzervál az emberbe, azt semmilyen emberi oktatás nem képes túlszárnyalni. Az apostol is csak annyit tesz hozzá, hogy: „kérünk titeket, testvéreim, hogy egyre inkább gyarapodjatok ebben".

„Gyarapodjatok" (περισσεύω ejtsd: perisszeűó) azt jelenti: Fokozzátok még tovább! Gyakoroljátok még gyakrabban egymás és mindenki más irányában. Szeressetek még többet! Még jobban.

Jézus akkor használta ezt a szót, amikor arra intette a tanítványait: „Mert mondom nektek, ha a ti igazságotok nem múlja felül az írástudók és farizeusok igazságát, akkor semmiképpen sem mentek be a mennyek országába." (Mt 5,20) Ismeritek a Törvényt? Remek! Megtartjátok, ahogy tudjátok? Tegyétek meg! A vallási elöljárók is ezen dolgoznak. De ti! Ti, akik engem hallgattok, már többet tudtok náluk! Múljátok hát felül az ő igazságukat!

Akik Jézust hallgatták a hegyen, és közülük is leginkább a tanítványai azért szélesíthették tágasabbra a tudásukat, világlátásukat, mert nem az írott Igéből nyertek ismeretet, hanem magától az Istentől, Jézustól. Akkor ők voltak abban a különös állapotban, mint húsz évvel később a thesszalonikai keresztyének. Ők, akik nem emberektől, hanem magától Istentől tanulták meg, mi a szeretet. Mit jelent Isten szerint szeretni. Nekik mondja Pál apostol: „kérünk titeket, testvéreim, hogy egyre inkább gyarapodjatok ebben"! Múljátok felül önmagatokat! Akarjatok még jobban szeretni! Olyannyira, hogy az elégnél is több legyen.

Nem túlzás ez? Több szeretet annál, mint amennyit szét lehet osztani? Nem. Jézus öt cipóból és két halból megvendégelt ötezer férfit és kísérőiket. Tízezernél is többen lehettek, akik jóllaktak. És mit olvasunk a végén? „Miután valamennyien ettek és jóllaktak, összeszedték a maradék darabokat, tizenkét tele kosárral." (Mt 14,20) Képzeljétek! A „maradék" ugyanaz, mint a „gyarapodni"! Tehát: amikor Pál apostol a szeretet gyarapodására unszolja a thesszalonikai keresztyén közösség tagjait, akkor azt mondja nekik: halmozzatok fel belőle! Mindig legyen maradék a szeretetetekből!

Mennyi mindent begyűjtünk! Telerakjuk a bevásárlókocsikat, hogy legyen otthon elég liszt, cukor, só, tészta. A hús és a zöldség is mehet a hűtőbe, mélyhűtőbe. Van, de legyen még több! Van húsz felsőruhánk. Ha három hétig nem mosunk, akkor is elég. Semmi bajuk, mégis megvesszük a huszonegyediket, és még hármat, mert megunjuk, vagy, hát ugye, „mit szólnak hozzá, már évek óta ezt látják rajtam!" És van felesleges könyvünk, nipp a vitrinben, kacat a fiókban, spájzban, garázsban. Még az időnk is több, mert a munka előtt vagy után jut néhány óra kikapcsolódásra, testmozgásra.

Van-e felesleges szeretetünk? Marad-e még az után is, amikor már mindenki kapott belőle? Amikor már jóllakattuk azokat, akik kértek, kívánták, keresték a szeretetünket?

Azt a tizenkét kosár kenyeret biztosan nem dobták ki. Eltették másnapra, vagy hazavitték azoknak, akik nem voltak ott, amikor Jézus szétosztotta. Vigyük hát magunkkal mi is azt, amit Jézustól kapunk. Itt, a templomban! Gyarapodjunk a szeretetben, halmozzuk fel, hadd kapjanak belőle azok is, akik nem hallgatják azt, amivel Isten oly szívesen „etetné", gyógyítaná őket!

Aztán mi van még itt? Mi hiányzik még a szeretettel feltöltekezett, abból bőven elraktározott élethez? Mi illik hozzá?

Az apostol azt írja: „tartsátok becsületbeli dolognak, hogy csendesen éljetek, tegyétek a magatok dolgát".

Hát erre miért volt szükség? Azért, mert a fiatal thesszalonikai gyülekezetben még igen erősen élt a Cabrius-kultusz. Ettől a valamikor az elnyomottakért kiálló forradalmártól (akit két testvére ölt meg) várták azt, hogy majd újra testet ölt, és elhozza a várva várt békességet, igazságosságot és jólétet a városba. A Cabriusra való várakozás tüzét soha nem hagyták kihunyni. A legkisebb szikra is elég volt ahhoz, hogy valakiben meglássák az ő Cabriusuk feltámadását, és zavargásokat keltsenek. A közrendet megszilárdító Augustinus császárt is Cabriusnak hitték, sőt, Jézust is. Ezért csillapítja le őket az apostol, majd mindjárt ezután megírja nekik a feltámadás rendjét; miképpen fog megtörténni Jézus (és nem Cabrius) eljövetele.

Mi azonban maradjunk itt, és fejtsük meg, hogy számunkra mit jelenthet az azóta is eleven tanács: „tartsátok becsületbeli dolognak, hogy csendesen éljetek, tegyétek a magatok dolgát".

Először is, mi az, hogy valamit becsületbeli dolognak tartunk? A levél ezt egyetlen szóval fejezi ki, és azt jelenti, hogy: szeretjük csinálni (φιλοτιμέομαι ejtsd: filotimeomai). Törekszünk rá. Kitűzött célunk a csendes élet megvalósítása.

És az milyen? Milyen az a csendes élet (ἡσυχάζω ejtsd: hészüchadzó)? Milyen az, aki így él? Kerüli a veszekedést, a civakodást. Nem perel, nem keresi a bajt. Visszahúzódik. Ezt tették a ravaszul figyelő törvénytudók és farizeusok, amikor Jézus szombaton gyógyított, és megkérdezte tőlük: „Szabad-e szombaton gyógyítani, vagy nem? De ők hallgattak." (Lk 14,3-4) És ilyen csöndben voltak azok az asszonyok is, akik Nagypénteken kikísérték a temetőbe Jézus holttestét. „visszatértek, illatszereket és drága keneteket készítettek. Szombaton azonban pihentek a parancsolat szerint."

Az ember tehát törekedjen arra, hogy a csendes életet élve hallgasson és pihenjen, amikor annak van ideje.

De van itt még valami: „tegyétek a magatok dolgát"! Mindenki foglalkozzon azzal, ami a saját (ἴδιος ejtsd: idiosz) dolga. Személyes ügye. Neki kiosztott tennivalója. Rá szabott feladata. Számadásra váró megbízása.

Hiszem, hogy így teljes az apostol által ajánlott „csendes élet". Két része van. Amikor bölcsebb csöndben lenni, akkor visszahúzódik és hallgat. De nem feledkezik el a saját dolgaikról! A küldetéséről.

Jézus elvonult imádkozni. Csendben visszahúzódott. Beszámolt az Atyának az elvégzett munkáról, és megkérdezte, hogyan tovább. Csendben, figyelve. Azért pihent, hogy erőt nyerjen a küldetéséhez.

De, például, miután befejezte a magvető öntudatra, hitre ébresztő példázatát, bizony vége volt a csendnek, és „így kiáltott: Akinek van füle a hallásra, hallja!" (Lk 8,8) Jeruzsálemben, a tömegben sem hallgatott. Az ünnep utolsó nagy napján felállt Jézus, és így kiáltott: Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! (Jn 7,37) Nem riadt vissza az ellenfeleitől, hanem kilépett csendjéből, és így szólította meg őket: „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok", vagy éppen: „Kígyók, viperafajzatok! Hogyan menekülhetnétek meg a gyehennával sújtó ítélettől?" (Mt 23) Nem a csendes, hallgatag, visszahúzódó élet jelenete volt az sem, amikor óriási nyilvánosság előtt, a jeruzsálemi Templom udvarán „Kötélből korbácsot csinált, és kiűzte" az árusokat „a templomból a marhákkal és a juhokkal együtt. A pénzváltók pénzét kiszórta, az asztalokat felborította". (Jn 2,15)

No, és Pál apostol? Őreá jellemző volt a hallgatag, csendes, pihenő élet? Cseppet sem. Tette a saját dolgát.

Mi volt az? Ment, vitte az evangéliumot. Hirdette, mondta, magyarázta alkalmas és alkalmatlan időben. Békességet teremtett vele? Ellenkezőleg. Közösségek, egész városok rendjét felforgatta. És ha ez nem lenne elég, erre biztatta tanítványát is: „hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő". (2Tim 4,2) Mi lett a következménye? Megúszta Pál apostol? Korántsem. Ő maga írta össze csendesnek nem mondható munkájának következményeit: „többször börtönöztek be, igen sok verést szenvedtem el, sokszor forogtam halálos veszedelemben. Zsidóktól ötször kaptam egy híján negyven botütést, háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek..." (2Kr 11,23-25) és a többi. Amikor kihallgatták, nem válogatta meg a szavait. Egy az egybe' a főpap arcába vágta: „Megver téged az Isten, te meszelt fal!" (ApCsel 23,3) Ha kellett, még Péter apostolt sem kímélte. Képmutatónak titulálta, és egy étkező, hívő közösség előtt nyilvánosan megfedte. (Gal 2,11-14)

Csendes élet?

Mi lett volna, ha az apostolok és követőik visszahúzódnak, pihengetve elméláznak Jézus nagyságáról, szavai szépségéről, igazságáról, és nem törődnek az Úr Jézus parancsával, nem tesznek tanítványokká minden népeket?

Mi lett volna, ha Luther Márton, Kálvin János, a templomunk előtti kőlapon idézett John Knox, Apáczai Csere János és a többi reformátor ülve maradt volna azon, amire leült?

Mi lesz, ha Református Egyházunk nem engedi szóhoz jutni azokat, akik változásra, állandó reformálásra (ahogy Kálvin hirdette), megújulásra, készülnek?

Bátor elődeink pihentek, elcsendesedtek, de előtte és utána tették a maguk dolgát. Engedve az apostoli levélnek, engedve a bennük megszólaló isteni szónak. Tették a saját dolgukat. Nem a másét; a magukét. Féltő szeretettel.

Legyünk és maradjunk méltó utódaik! Ámen

 

 

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 1261, összesen: 1786896

  • 2021. november 29., hétfő

    Sütemények, csivitelés, kézimunkakörök – a nőszövetségi munka hallatán bevallom, sokáig a kosztümös filmekből ismert jelenetekre asszociáltam. P...
  • 2021. november 28., vasárnap

    Krisztus nem azt akarja tőlünk, hogy sikeres menedzserek, hanem hogy szentek legyünk – vallja Békési Sándor református teológus és rajzfilmkészítő, ak...
  • 2021. november 27., szombat

    Lila, lila, rózsaszín, lila – adventi sorozatunk első része.
  • 2021. november 27., szombat

    "Az ünnep a lényegre irányít..."
  • 2021. november 25., csütörtök

    A Budapest-Zuglói Református Egyházközség lelkipásztora 45 éves korában tért haza Teremtő Urához.
  • 2021. november 25., csütörtök

    Megalakult az első gyülekezetgondozó központ Szigetváron. A tizennégy környékbeli település reformátusainak pásztorlására önként jelentkezett egy fiat...
  • 2021. november 24., szerda

    Udvardi Erzsébetnek a képei belső elhívását közvetítik számunkra, amelynek gyökere hitéből ered – hangzott el a Bibliamúzeum és a Ferencvárosi Helytör...
  • 2021. november 23., kedd

    Mérföldkőhöz érkezett a Lelki éhség konferenciasorozat, a protestáns kegyesség útján járók spirituális és szakmai műhelye. Az elmúlt három év gyümölcs...
  • 2021. november 23., kedd

    Kora reggelenként az Arany muzsikás kalendáriumra ébredhetünk, vasárnaponként pedig családi koncertekbe és misztériumjátékba kapcsolódhatunk be a Hold...
  • 2021. november 22., hétfő

    Könyvbemutató és konferencia.  A Lelki éhség kötet az eddigi konferenciák témafelvetései és előadásai mentén született írásokat gyűjti egybe...