Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Istentisztelet 2021. szeptember 19-én

 

(Dr. Kereskényi Sándor)

 

Lekció: Gal 3,26-29

Textus: Gal 3,28

 

Szeretett Testvérek!

 

Pál apostol egy keresztyén frakció álláspontja ellen érvel. Kénytelen, mert a kezdeti időkben elég erős hangot képviseltek azok a zsidókból lett keresztyének, akik nehezen tudták elfogadni, hogy Krisztus követése nem kötelezi  híveit a zsidó törvények megtartására. A judaista frakció tagjai azt kívánták, hogy ha keresztyén akarsz lenni, légy előbb zsidó! Tartsd meg Mózes törvényeit, tegyél eleget az ősi hagyományok előírásainak, és akkor befogadunk magunk közé. Mintha ma azt tanítanák, hogy akkor vagy keresztyén, ha a református egyház előírásainak eleget téve konfirmáltál. Akkor vagy keresztyén, ha voltál első áldozó, és bérmálkoztál a katolikus egyházban. Akkor vagy keresztyén, ha nem gyermekkorodban, hanem már felnőttként, nem a fejedre öntötték a vizet, hanem alámerítkeztél, ha a baptista előírásoknak megfelelően az egész tested belemerült a keresztelő medencébe,. Tudjuk, hogy Jézus írná elő követőinek ezeket a feltételeket. Sem a baptistát, sem a katolikust, de még a reformátust sem.

Pál apostol elég bölcs volt ahhoz, hogy felismerje: a pogányok nem lesznek zsidóvá azért, hogy Krisztus követőivé váljanak. Érthetően megírja hát a túlbuzgó, ön-törvényeket gyártó galáciai csapatnak: „Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra." Vagyis: ti Krisztusba merültetek bele a keresztség alkalmával. Egy közeg lettetek vele. Ti Krisztust vettétek fel magatokra. Magatokon hordjátok Krisztus képét, jellemét, szeretetét, magatartását, személyét. Ti is, kedves zsidó testvéreim, de ők is, a nem zsidókból lett keresztyének, akik nem tudják, nem hallották, nem tartották meg a mi zsidó törvényeinket, amikre immár nincs is szükségük! Krisztusban vannak, mint ti! Krisztust öltözték fel, Krisztust hordják magukon, úgy, mint ti! Ne vizsgáztassátok őket a zsidó tananyagból!

Írja mindezt az a Pál apostol, aki farizeus volt. Abba a zsidóknál is zsidóbb vallási közösségbe tartozott, amely kínosan ügyelt arra, hogy minden lépésével, pihenésével, ételének, italának megválasztásával, tisztálkodási szokásaival, imaórái betartásával eleget tegyen a Tízparancsolat, és az azt magyarázó Misna és Talmud szigorú szabályozási és végrehajtási rendeletébe vésett előírásoknak.

Ő, Pál írta a galatáknak, és a Bibliába válogatott levelének betűin keresztül Isten Lelke hirdeti azóta nem csak a kisázsiai, de az európai, amerikai, afrikai, és bárhol törvénykezni vágyó, tudálékos keresztyéneknek: „Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézusban."

Aki hiszi, és azt vallja magáról, hogy keresztyén, Krisztushoz tartozó, Krisztusba belemerült, Krisztust hordozó ember, azt értse meg, hogy bizonyos válaszfalak véglegesen leomlottak! Ugyanabban a hit, szellemi, és lelki közegben élnek, gondolkodnak, vétkeznek, és tartanak bűnbánatot ahol, amiben ő, mi, te, én. Azok között, akik Krisztusban vannak, nincs helye a farizeuskodásnak. Az elkülönülés gőgjének. Aki mégis gyakorolja, az nem ugyanabban a krisztusi közegben él, csak azt hiszi magáról, hogy ott van.

A farizeuskodó (azt jelenti: elkülönülő) keresztyén tiszteli a törvényeket, az abból magyarázott szabályokat, és a törvényesített hagyományokat. Tiszteletre méltó hívő, de nem Jézus nyomába lép, hanem ő tapos ki egy utat, amire rákényszeríti a saját követőit.

Évekkel ezelőtt volt szerencsém hosszasabban beszélgetni egy jezsuita pappal. Nyolcvanadik éve felé közeledett. Harmincévesen szentelték szerzetes-pappá. Pályája kezdetén, nyelvérzékét figyelembe véve külmissziós szolgálatra rendelték. Tizennyolc évet inuitok (eszkimók) között szolgált. Utána szó szerint: melegebb vidékre küldték. Huszonkilenc évet töltött Kelet-Afrikában. Mélyen megragadott az, amikor munkájáról, tanítása módszereiről beszélt. Azt kérdezte: Mit gondolsz, hány lelket nyertem volna meg Jézusnak, ha katolikusnak, vagy jezsuitáknak akartam volna őket megtéríteni? Egyet sem. Jézusról meséltem és hozzá „küldtem" őket. Alaszkában, Kanadában, és a Nyasza tó partjáról Malawiban, Tanzániában, Mozambikban. Fehéreket és feketéket, teherhordókat és hivatalnokokat, nőket és férfiakat. Nem lettek katolikusok. Nem lettek jezsuiták. Keresztyénekké váltak.

Mintha Pál apostolt hallgattam volna. „Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézusban." Nekünk az a feladatunk, Jézus Krisztustól kapott küldetésünk (ma délelőtt is hallottátok a keresztelő előtt) hogy (ha mi már benne vagyunk!), ebbe az egységbe, ebbe a közegbe hívjunk lelkeket. A Krisztusba merített társaságba.

Ennek pedig csak úgy tudunk eleget tenni, ha nem a saját elképzeléseinket, nem a saját hitvallásainkat tekintjük a keresztyénség kizárólagos alapszabályainak, hanem azt, amit Jézus, a munkáltatónk tart annak. Az Ő alaptörvénye, alkotmányának kiindulópontja pedig: a szeretet. Az elfogadó szeretet. A korlátlan, a választóvonaltalan, térelválasztó és kerítés nélküli, határ-talan szeretet.

Ugye, értitek, mennyit jelent magunkról azt tartani; ugye érted mit jelent magadról azt állítani, hogy keresztyén, Krisztust követő ember vagy?

Mit jelent? Először: hogy elkerülöd azt, amivel Jézust megismerve nem vállalhatsz közösséget. Másodszor: nem kerülöd meg a feladatot, amit Jézustól kaptál, akár egy olyan közegben sem, ahol nem őt tartják életük Urának.

Határ-ozottan ellentmondunk annak, aminek követésétől Isten meg akar óvni minket és a világot, de minden akadályt lebontunk, amit a lélekmentő, örök életre mentő szolgálatunk elé emelnek.

A világban, az élet területein, az élettereinken ott vannak viszályok, háborúk, ellenségeskedések, szembenállások, figyelő és tüzelőállások, ahol határokat építettünk. Az államhatárt nem lehet büntetlenül átlépni. Az ország határain belül viszont szabadon, félelem nélkül mozoghatunk. A szomszéd kerítésén nem érdemes átmászni, de ha a szomszédom a családom tagja, felesleges felhúzni a kerítést.

Vannak házasságon belüli válaszfalak. Ez a te számlád, ez meg az enyém. Ez a te szobád, az meg az enyém. Ez az én szabadidőm, az meg a tiéd. Ez az én feladatom, az meg a tiéd. Ahol nem rendelkeznek közösen az anyagi javak fölött, ahol külön, kulcsra zárható kuckója van a férjnek és a feleségnek, ahol a szabad idejüket nem egyeztetik, mert nem egymással akarják eltölteni, ahol ki van osztva a munka és a másik nem segít annak, aki lemaradt, abban a házasságban, abban a családban előbb utóbb háború lesz. Lehet, hogy „csak" hidegháború, de az egy fikarcnyit sem jobb, mint amikor már szavakkal, esetleg tányérokkal lőnek egymásra.

Az az egyház nem Egyház¸ az a felekezet nem nevezheti magát keresztyénnek, az a gyülekezet csak papíron és kijelölt padsorokban létezik, amelyikben választóvonalakat húznak egymás között azok, akik egyébként - hogy írta Pál apostol? -: „mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által... ti mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézusban."

Ne értsétek, és ne magyarázzátok félre! Nem arról van szó, hogy - ha már sajnálatosan így alakult - egyik napról a másikra meg kellene szüntetnünk az evangélikus, metodista, katolikus, ortodox, református, baptista, és a többi, ezernyi, nem Jézus, hanem emberek kezével, eszével festett egyházi cégtáblát. Nem! Élhetünk e címek alatt, de nem tarthatjuk magunkat különbeknek a többieknél, különben az Egyház meghasonlik önmagával. Feltehetően milliók és milliók azért tartózkodnak attól, hogy bármelyik felekezethez csatlakozva is megismerjék és kövessék Jézust, mert mi, az egyébként Krisztusba kereszteltek, és Krisztust felöltözött, magukra öltött egyháztagok többet foglalkozunk azzal, hogy megkülönböztessük magunkat egymástól, mint azzal, hogy egyek legyünk. Ahogy Jézus kérte. Inkább a Kísértőnek engedve húzgáljuk a határvonalainkat, és írogatjuk vitairatainkat.

Nem Jézus találta ki az „-izmusokat", és azok szervezeti egységeit, hanem azok, akik lusták arra, hogy önállón és bátran beálljanak Krisztus mögé. Akik identitászavarral küszködnek (Jaj, elég jó református, katolikus, ortodox vagyok?), azok nem Krisztusba kereszteltettek bele, nem Krisztust öltötték magukra, hanem azt, amit rájuk és magukra erőltettek. Ők a szervezet, a felekezet, a hivatal, a dogmagyárak kiválóságai. De vajon Jézus mit szól hozzájuk?

Ennek megítélése Jézus hatásköre. Nekünk a saját, tőle kapott, megértett feladatunk kivitelezésével kell foglalkoznunk. Azzal, hogy tanítvánnyá tegyük a népeket, és egyek legyünk - Őbenne. A szétszakadt egyház semmiben nem különbözik a világtól. A világtól, amelyből nem kivenni akar Jézus, hanem megőrizni benne. Tehát minden, és mindenki, ami, és aki az Egyház egysége ellen szól, cselekszik, az Jézusnak mond nemet.

Amíg meghatározzuk majd jó vastagon magunk köré is rajzoljuk saját kis mezsgye-határainkat otthon, a világban és az egyházban, addig nehéz lesz elhinni nekünk, ki mögé álltunk be. Illetve, azt nem, hogy beálltunk. Azzal lesz baj, hogy elhitessük: haladunk is Jézus mögött. Követjük Őt.

Aki viszont a nap elején bele merítkezik Krisztus jelenlétébe, aki Őt öltözi fel, és benne járja végig teendői sorát, arra az Atya Isten is úgy fog tekinteni. Mint az Ő gyermekére.

Kell-e ennél több? Kívánnátok-e ennél nagyobbat?

Nem? Hát, ha tényleg nem, akkor tudjátok meg: „...mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. ... Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai vagytok, és ígéret szerint örökösök." Az örök élet örökösei! Ámen

 

 

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 2, összesen: 1776600

  • 2021. október 22., péntek

    Hetven éve, hogy kezdetét vette az a koncepciósper-sorozat, ami az 1956 utáni megtorlások idején is mintául szolgált a református személyek elleni, ko...
  • 2021. október 21., csütörtök

    A szigetszentmiklósi regionális REFISZ-napon több mint száz fiatal hallhatta az evangéliumot, és vehetett részt kreatív közösségi programokon.
  • 2021. október 21., csütörtök

    „Legyen áldás az úton, amit ma kezdesz el”!
  • 2021. október 20., szerda

    „A keresztyén ember tudja, az élet nem vele kezdődött és nem is vele ér véget, hálásak vagyunk, hogy a következő nemzedék tanulmányokat, hitet, ...
  • 2021. október 19., kedd

    Lelkészbeiktatás a Cegléd-Felszegi Református Egyházközségben
  • 2021. október 19., kedd

    Százharminc évvel ezelőtt, 1891 októberében született Palló Imre, Kossuth-díjas operaénekes, akit 90 éve kértek fel a pándi református gyülekezet pres...
  • 2021. október 18., hétfő

    Azok is Isten népéhez tartoznak, akikért még imádkozni, munkálkodni kell – hangzott el a Megbékélés Templomában Bartha Attila lelkészi beiktatásán.
  • 2021. október 17., vasárnap

    Gyülekezetük önállóságának 400. évfordulóján ünnepi hálaadó istentiszteletet tartottak a makádi reformátusok október 17-én, vasárnap.
  • 2021. október 15., péntek

    A Magyar Bibliatársulat Alapítvány online bibliaismereti versenyt hirdet A kicsinyek országa címmel, amely a Biblia Projekt Lukács evangéliuma című an...
  • 2021. október 15., péntek

    Idén is szeretettel várják azokat a 18-30 év közötti fiatalokat, akik szeretetszolgálati és oktatási intézményekben, gyülekezetekben és különböző miss...