Nyomtat Elküld Olvasási nézet

ADY ENDRE ÉS SZILÁGYLOMPÉRT

Ady Endréről és szilágysági gyökereiről sokan csak annyit tudnak, hogy Érmindszenten született és Zilahon járt középiskolába. Azt viszont nagyon kevesen tudják, hogy az ősi Ady család Szilágylompérton élt.
A költő nagyszülei Ady Dániel és Visky Julianna itt éltek, a református templommal szembeni Ady kertben állt a házuk, amit a nagyszülők halála után az örökösök lebontattak, és iskolaépítés céljára felajánlották a telket a közösségnek. Ma itt áll a költő nevét viselő Ady Endre Általános Iskola.
Azt is kevesen tudják, hogy mivel a költő édesanyja nagyon beteges volt, a gyermek Bandira (így szólították a költőt a családban) szeretett nagynénje, Ady Julianna (Lilla néni) vigyázott a Séra kuriában hónapokig. Ezt a költő soha nem felejtette el, és már híres költőként is gyakran megfordult Lompérton, hogy a város zaját kipihenhesse. Ilyenkor a Séra kuria mögött álló gesztenyefa alatt ült le a ma is ott álló kőasztalhoz, hogy egy üveg bor társaságában kiírja magából érzéseit.
A nagyszülők lompérti síremléke, a szeretett Lilla néni gondoskodása, az Ady fészek hangulata igazi otthont teremtett a fáradt költő számára. Egyszer egy képet küldött magáról az itt élő rokonainak, s alá ezt írta megjegyzésként: "Lompértra, az én másik hazámba, az én szeretett rokonaimnak küldöm. Ady Endre. Érmindszent 1914 jún.2." Azóta ez a fénykép ösztönöz bennünket arra, hogy a költő emlékét őrizzük, s az utókornak továbbadjuk. Hiszen a nagy költőóriás számára nem Nagyvárad, nem Budapest, nem Csucsa és nem is Párizs jelentett igazi otthont, hanem Érmindszent mellett Szilágylompértot nevezte "másik hazámnak".
Megtekinthető a költő mellszobra, a nagyszülők házhelyén álló Ady Endre Általános Iskola, a nagyszülők síremléke, a Séra-kuria mögött álló élő gesztenyefa és az eredeti kőasztal, ahol a költő alkotott. Érdemes ellátogatni hozzánk, s ezen egyházi- és kultúrkincseket szemügyre venni.



Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

  • 2019. február 14., csütörtök

    Egymás megismerése nem ér véget a házassággal, akkor kezdődik csak igazán. Három házaspár osztotta meg velünk ezzel kapcsolatos tapasztalatait a házas...
  • 2019. február 13., szerda

    Mikor a kedves és én is öregszem. Vajon kizuhanunk az időből? Debreczeni Tibor naplója lyukas félórákból, amikor az íráshoz „éppen szivárgott a kedv”.
  • 2019. február 13., szerda

    „Boldog, aki felolvassa, és boldogok, akik hallgatják ezeket a prófétai igéket." (Jel 1,3)
  • 2019. február 12., kedd

    „Amelyik kapcsolat nem jut el addig a pontig, hogy akár válás is lehetne, az még nem is kezdődött el” – vallja Záborszky Zsófia pszichológus. A kisgye...
  • 2019. február 11., hétfő

    Tizennyolc évig imádkozott alkoholbeteg férje gyógyulásáért, majd egy nap válaszút elé állította: vagy a család, vagy az ital. Egy óra gondolkodás utá...
  • 2019. február 10., vasárnap

    Mitől tud egy házasság tartós lenni, a benne élők pedig nemcsak elviselni egymást, hanem boldogan élni? A házasság hete idei arcai, Gorove László ment...
  • 2019. február 09., szombat

    „Részestársai vagyunk a Krisztusnak, mind a közösen elszenvedett szenvedésekben, mind pedig a szenvedések fölötti győzelemben."
  • 2019. február 07., csütörtök

    Házasságban, családban élni jó, de egyben közös felelősség is. Nem csak a világ változik folyamatosan, de mi is, ezért fontos, hogy párkapcsolatunk ve...
  • 2019. február 06., szerda

    Az ökumenikus esküvő szép. Igazán szép. Ahogyan az ökumenikus házasság is. Megérdemli, hogy többet beszéljünk róla, hogy jobban odafigyeljünk rá.
  • 2019. február 06., szerda

    Krisztus ügyét szolgálni teljes állásban? Fiatalos, lelkes, befogadó csapatunk legbelsőbb, szerves részévé válni? Mindezt nagyon rugalmas időbeosztásb...