Régebbi és friss TALITHA KÚMI dalszövegek

Rovatunk "első fecskéje", a legfrissebb dalaink közül való, cd-nken még nem szerepel, de koncertjeinken már hallható! Azt hiszem, ez az egyetlen dalunk, ami nem zárul megoldással, csupán egy kérdést hagy maga után.

ÁLOM

Aszfalttengeren egy cipő lépked.
Szemed fények börtönében cikáz.
Arcod nem tudod már megtapintani.
Tested működik, de nem szereted.

Álom, és mégis valóság.
Álom, mely te vagy, s nem te vagy.
Álom, mely dallamba ringat...

Szürke házak, de színes képregény–
plakátangyalok és tévéistenek
közt ébredsz fel és alszol,
és alszol, és alszol el.
Álom...(refr.)
virtuális vízió, audió, mono, sztereo
–sötét szobában fény remeg,
szemed tükrében zöld monitorvillogás,
száraz arcodon egy
könnycsepp gördül le, egy könnycsepp gördül le, egy könnycsepp gördül le.
Álom...(refr.)
Álmodnak mikor lesz vége?
Mondd, mikor lesz vége álmodnak?
2001-2002 (zene-szöveg: Szabó András)

A következő dal viszont együttesünk születésével együtt "jött a világra", mégis ez az a dal, amit szinte sosem hagytunk ki műsorunk repertoárjából, talán, mert annyira kötődünk hozzá...

KERESTEM SZÜNTELEN AZ EGET...

Kerestem szüntelen az eget,
Kerestem fáradhatatlanul,
Kutattam vágyódva a napot,
S futottam céltalanul.

Bolyongtam emberek közt némán,
És nem talált senki énrám.
Feléjük tártam ki a szivem,
S becsaptak éveken át.

Csak Téged nem találtalak,
ki utat, célt és igazságot adsz,
csak Téged felejtettelek el,
míg végre utánam nyúltál.

Azóta hallom, azóta értem,
azóta érzem, és azóta tudom, hogy

Aki Uram, Benned bízik, nem lankad el,
Aki, Uram Téged keres, nem fárad el,
De száll, mint a sas, megújul nap mint nap,
De száll, mint a sas, megújul nap mint nap.

Becsapták, s célt vesztett a szivem.
Szeretet nem volt már bennem.
Csalódtam, s tőrnek láttam mindent,
S csak gonosz volt a világ.
Kerestem szüntelen...
Csak Téged nem találtalak...
2000, (szöveg: László Lilla, zene: Szabó András)

És mégegy ős-régi, rengetegszer játszott, dúdolt, nanázott ének, ami szintén a legnépszerűbbek közül való. Nem véletlen, hogy ez a dal lett albumunk címadója:

GYERE, KELJ HÁT FEL!

Felragyog most egeden a nap,
Elszáll a sötét, szürke éj,
Válladon nyugszik egy erős kéz,
Többé már ne félj!

Válladon nyugszik egy erős kéz,
De Te nem tudod még, hogy merre lépj,
-Erre gyere!-hív a mester,
-Itt az igaz ösvény!

Gyere, kelj hát fel, és indulj el,
Az Út tele most Örömhírrel,
Gyere, add a kezed, és szóljon a dal, hogy
Alle-alleluja!

-Erre gyere- hív a mester,
Itt van a kincs, mit keresel,
Induljunk hát együtt el,
Együtt a mesterrel !
Gyere, kel hát fel...

Induljunk hát együtt el,
mert boldog, ki Vele útra kel,
Kar karba fonódik, indul a tánc,
Zengjük az Ő dalát!
Gyere, kelj hát fel...
2000, (Zene-szöveg: Szabó András)

Ígéretünknek megfelelően, új számainkból is mazsolázva, íme, egy még ki nem adott dal szövege, amely sokunknak talán a legkedvesebb dala. Népies hangvétel, ősi szimbólumok, halálból életre emelés, kegyelem és hála sűrüsödik a dalban.

CSILLAG A SZÍVEM

Nehéz a léptem, sűrű a könnyem.
Árban a sodrás – édes a mélyben.
Árban a sodrás – édes a mélyben.
Elhagy a léptem, elfogy a léptem.

Fekete éjben fekete könnyem.
Fekete szívem el hová rejtsem?
Elfogyott léptem, elhagy a szóm is,
Nem mozdul kéz, és béna a láb is.
El hová rejtsem fekete szívem?
Hol a reményem?
–Csillag az éjben.

Szóljon az Úrnak, szóljon az ének,
Csillagot hoztál fekete éjnek.
Ágon levelet ha kihajtottál,
Az én szivemnek csillagot hoztál,
Sötét szivemnek csillagot hoztál.

Csillag a szívem, ének az ajkam,
Öröm a könnyem, életet kaptam.
Indul a lábam, mozdul a kéz már,
Biztos a lépés, ölel a kéz már.
Ölel a kéz már, életet kaptál.

Almafa ágon arany az alma,
Gyümölcse édes, termő a magja.
Eső megmossa, szél leszakajtja,
Magját a jó föld maj’ betakarja.
Magját a jó föld maj’ betakarja.
2002 (zene-szöveg: Szabó András)

És talán az első igazán zúzos, progresszívebb, egyesek szerint "altis" számunk, a "Kiléptél" szövege. Bátran asszociálj mindenfélére, de tudnod kell, hogy a szöveg nem véletlenül íródott egyes szám második személyben!

KILÉPTÉL

Szürke avar zörög zárt szemhéjad fölött,
Kőbe vésett neved alatt fekszel.
Összehúzod magad kemény faburkodban,
Pók szőtte álmok hálója ágyad.
Szögletes házad kocka-magányában
Süllyedsz tovább puha, langyos lápban.

Felriadsz egyszer - sötétre ébredés,
Magad ácsolt koporsóban fekszik tested.
Fekete négyzet, aranycsík kerettel,
Zaklatott csendben szoruló hurok.
Doboz fala koppan, rést üt a kemény falban,
Fekete négyzet - fehér csillag.

Ismerős kéz, amely áttöri páncélod -
Végtagjaidba az erő visszatér.
Szemhéjad résén át Világ fénye zúg át
- kinyújtott gyönge kezed erősen fogja meg.
Elsöpört avarból, kidöntött kő alól
Reccsenve nyílik a koporsófedél.
Kitáruló Egek, átszegezett kezek -
Kiléptél sírodból - átölelnek.
2001 (zene-szöveg:Szabó András)

A következő dal egy hatalmas ígéretről szól: az életünkben akármi történhet, jöhet bármi vagy bárki, süllyedhetünk olyan mélységbe, amit nem is gondolnánk, de Isten szeretete mindig velünk marad: nincs okunk félni. A dal a római levél 8.31-39 versei nyomán íródott.

NEM SZAKÍTHAT EL

Gazdag lakomák után szűk esztendők jönnek.
Mezítelen járhatsz, mert ruhára nem telik.
Kifogy már a kamra, elfogy a kenyér,
De semmilyen éhínség,
semmilyen nyomorúság
Nem szakíthat el minket Isten szerelmétől.

Életednek ajtóján veszedelem tör be.
Szívedet a félelem hálója fogja be.
Szélvihar tombolhat, tűzvész pusztíthat,
De semmilyen félelem,
semmilyen veszedelem
Nem szakíthat el minket Isten szerelmétől.

Szörnyű háború tör ki, falak omlanak le.
Mindhiába csordul ki szeretteink vére.
Elfogyhat reményünk, kifogyhat erőnk,
De semmilyen fegyverzet,
semmilyen háborúság
Nem szakíthat el minket Isten szerelmétől.

Új hatalmak jönnek, új börtönök épülnek.
Láthatatlan téglából falát Te építed.
Rájössz, ez a fal saját cellád fala,
De semmilyen zsarnokság,
semmi földi hatalom
Nem szakíthat el minket Isten szerelmétől.

Mert ha veled az Isten, kicsoda ellened?
Nem tesz tönkre a nyomor,
nem árt veszedelem,
Nem sebez fegyver,
nem zár be börtönrács,
Mert semmi nem szakíthat el Isten szerelmétől,
Nem szakíthat el minket az Ő szerelmétől.
2002 (Zene-szöveg: Szabó András)