Nagyon nehéz meghatározni a bölcsesség fogalmát. Talán éppen azért, mert nem csupán a fogalom szintjén szeretném bírni, hanem kívánva kívánom a "legjobb tudásom szerint- a változatos életfordulatokban magam mellett tudni, és általa életképes és bölcs döntéseket hozni. Tapasztalatom szerint azonban az élet labirintusában való tájékozódáshoz mintha nem csupán észre (ratio) lenne szükség! Sőt, amikor kizárólag a józan észre hagyatkozva és hivatkozva léptem, őrültségek sokaságát követtem el. Hasonlóan jártam, mint Chesterton őrültje, aki mindenét elvesztette, kivéve az eszét. E híres definíció szerint tudniillik "őrült az, aki eszét kivéve mindenét elvesztette-, vagyis aki csak az eszével gondolkodik.

"Én, a bölcsesség együtt lakom az okossággal, és nálam van a megfontolt tudás ... színe előtt játszadozva mindenkor, játszadoztam földje kerekségén- - (Péld 8,12; 8,30)

Isten Igéjében meglepő módon a bölcsesség mint személy mutatkozik be, és egy teljesen szokatlan képben azt mondja magáról, hogy minden időknek előtte a Teremtő, a Gondviselő, a Megváltó Isten orcája előtt van, mint aki játszik.

A Szentírás értelmezésében a bölcsesség életbölcsességet jelent, vagyis olyan ismeretet, értékrendet, beállítottságot, melynek birtokában jól és értelmesen éli az ember napjait, és nemcsak a kellemeseket, hanem az értelmetlenül fárasztókat, az üres napokat is. Az élethez értés bölcsessége ez, mely folyamatosan az élő Istenbe vetett hitből táplálkozik. Nem hasonlítható még csak ahhoz az ismerethez sem, mely által esetleg az ember birtokolhatná a halál utáni titkokat, vagy éppen a jövendőmondás készségét, vagy minden tudomány ismeretét. Mindez inkább a felfuvalkodást eredményezi, semmint az élethez való értést!

Isten Igéje tehát, amikor a bölcsességről tudósít, nem csupán a tanulásról, a tudományos kutatásról mint verejtékes úton megszerezhető ismeretről szól, melynek célja a világ és benne az ember megismerése, hanem arról az életbölcsességről, mely emberi erőlködés útján ugyan el nem sajátítható, azonban elfogadható mint felbecsülhetetlen értékű ajándék.

Kedves Olvasó, ebben a böjti időszakban - mely semmiképpen sem lehet a "komor ábrázat- felöltésének színjátéka - egy igen jó hírt szeretnék továbbítani: mindenki rendelkezhet az életbölcsesség Biblia alapján kijelentett valóságával, függetlenül iskolázottságának mértékétől, vagy a társadalmi ranglétrán elfoglalt pozíciójától. Egyszerűen óhajtani kell, imádságban állhatatosan kérni a "felülről való bölcsességet-, a tisztát, a békeszeretőt, a méltányost és az engedelmességet tanúsítót, az irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljest, a nem kételkedőt és a nem képmutatót (Jak 3,17).

Meglepő, hogy az ajándékba kapott életbölcsesség megnyilatkozása a játékosságban fejeződik ki: "... játszva ő előtte minden időben.- (30. v.) Mit is jelenthet ez?

Mindennapjainkban motiváló erővel bírnak a következő meggondolások: különböző megvalósításaink által mennyire jutunk az életben, hogy megfelelő pozíciók megszerzése révén elismerést és befolyást vívjunk ki, vagy éppen valamilyen szellemi és anyagi tőke felhalmozása által hatalmat gyakoroljunk (természetesen, a gyülekezetben is tetten érhető machinációkról szólok) ... megannyi halálos komolysággal vett igyekezet, fontoskodás. Egy-egy kisebb-nagyobb ügyről azt gondoljuk: itt dől el a lét és a nemlét nagy kérdése! Bizony, mondogatjuk egymásnak gyakran, az élet halálosan kemény küzdelem!

A hit által ajándékba kapott életbölcsesség szerint azonban nem ilyen szinten dőlnek el az emberi élet nagy harcai.
Pál apostol, az élethez való értés nagy mestere, azt mondja: "... akik sírnak, mintha nem sírnának; akik vígadnak, mintha nem vígadnának; akik vesznek [vásárolnak], mintha semmijük nem volna; akik élnek e világgal [javaival], mintha nem élnének: mert elmúlik e világnak ábrázatja-, valamennyien az idő szorításában vagyunk! (1Kor 7,30-31)

Az Istenbe vetett bizalom nem blazírtságra, hűvös szenvedélymentességre, hanem arra a bölcsességre tanít, melynek alapján nyugodt és békés szívvel azt mondhatjuk: nem ezek az élet lényeges dolgai! Végy részt ugyan bennük, teljes intenzitással örülj, sírj, kereskedj, stb. de ne tulajdoníts ezeknek végső jelentőséget, merészeld olykor kinevetni önmagad. (Ez a túlzott komolyságtól görcsberándult arcizmok ellazításának egyik módja, igazi terápia.)

A "mintha- játékossága és könnyedsége nem a könnyelműségre tanít, hanem a szív szabadságára, a felszabadult örömre, arra a gyermeki bizalomra, mely szüntelenül abból táplálkozik, hogy gondviselő kezekben lehetünk.

Az újonnan megalakult presbitérium tagjainak és az általuk megválasztott gondnokoknak szívünkből kívánjuk, hogy az Istentől vett megbízatásukból eredően döntéseikkel, kormányzásukkal folyamatosan és következetesen utalhassanak a testet öltött életbölcsességre, Jézus Krisztus követésére, és mindezt mintegy "játszva Ő előtte-.

Visky Péter, lelkipásztor