Várady József legújabb könyvei: a Tiszáninnen református templomai színesben és a Lelkészek neve és sírjaik mély benyomást tettek rám. Két levélben sem lehet kifejezésre juttatni azt a meghatódással teljes benyomást, amit a két könyv kivált az olvasóból, jelen esetben az én szívemből.
Először a templomos könyvről szólok, aminek lenyűgöző a belső tartalma és kivitelezése.
Kimondhatatlan hála van szívemben, mert Mindenható Istenünk önmagához hűen, épségben tartotta meg népét és templomait annak ellenére, hogy a mi generációnk idején zord, atheista időben a "nagyokat szóló száj- azt harsogta, hogy: "40 év múlva kihal az egyház!-
A könyv bizonyságtétel! Hitben, időben, áldozatkészségben, harcvállalásban előttünk járó őseink, Isten dicsőségére emelt, különböző stílusban épült, remekbe szabott templomairól készült könyvön keresztül bizonyságtétel született: "Velünk van Isten- és ezért "A Sionnak hegyén Úr Isten, tied a dicséret!- Ahogy őseink hitből, kétkezi munkával emelték e templomokat, úgy a mi történeti időnkben prófétai látással felismert, hitből eredő cselekvésre volt szükség ahhoz, hogy e "bizonyság- kitűnjék. Azt a felismerést, hogy a reformáció népének ezen értékeit láthatóvá kell tenni mindenki számára, szükséges volt a hit engedelmessége, alázata, valósággal szerzetesi zarándoklásnak vállalása. Mily sok töredelemmel, fáradozással, utazással lehetett a képeket összegyűjteni, számon tartani a könyv megvalósulásáig. Várady József lelkipásztor ezt töretlen kitartással tette, bevetve Istentől kapott talentumait, szakmai felkészültségét, olykor bizonyára saját forintjait. (Azért írhatom ezeket, mert kezdettől ismeretes volt előttem e hűséggel végzett tevékenység.)
A templomok harmonikusan betett külső-belső képei mozgalmassá teszik az oldalakat, amik látványmarasztalók! Az éles felvételek kitűnő fotótechnikáról tanúskodnak! A pontosan látható motívumok a maguk változatosságával (pelikános, szőlőmotívumos szószékkoronák, díszes szószékek, kazettás mennyezetek) adnak hírt a magyar református népi művészet esztétikumáról. A jól olvasható emléktáblák, feliratok, szellemet-lelket aktiválnak. Mindezek egyszerre, összhatásban érik az olvasót. Különösen, ha egyik-másik vagy talán több templom már ismerős.
Egyházzenei vonatkozású téma is rejlik a könyvben: a templomok változatos orgonáinak szép látványa. Lenyűgöző fotókat láthatunk harangról, haranglábakról, emléktáblákról, kulcsról, és még sok, nem említett műemlékvédelmet érdemlő egyházi értékről. A meglepetések tárháza a könyv.
Végül a ma élő egyházak népének életéből jelenít meg jeles alkalmakat, csupán néhányat említve: püspökbeiktatás, kettős lelkészszentelés, lelkészgyermek keresztelése, vagy istentiszteleten résztvevő templomi gyülekezet, ifjúsági konferencia gyermekserege, lelkipásztorok presbitériumaikkal, nőszövetségi tagok csoportképei. A meglepetések sorában megható felismerni a hűséges szolgálat után nyugalomba vonult lelkészházaspárok derűs arcképeit. Ezért "emlékkönyv- is, mert megannyi emléket idéz. A képek alatt olvasható igék méltósága emeli az Úr dicsőségére készített emberi alkotások értékeit. Az adatokkal gondosan ellátott, reprezentatív kivitelű könyv, a reformációtól napjainkig tartó időegységben, az Észak-magyarországi református élet jelenlegi tükre. Bizonysága annak is: "kinek a követségében jár e nyáj,- "szent nemzet, megtartásra való nép vagytok!-
Másodszor a síros könyvről írok, mert ahogy átvettem, le sem ültem, és először ezt lapoztam át. De valósággal földbe gyökerezett a lábam a benne látottakon. Egy óra telt el így, csak az elfáradás figyelmeztetett. A sírköveken olvasható nevek nyomán ezernyi emlék kelt életre bennem, hajdanán szólt mondás elevenedett fel a maga hangszínével, kedves arcok, parókiák, temetések, amiken részt vettünk. A sok között Dévay Kálmán tanító és felesége, Sárika néni síremléke Hejcén. Velük - hajdanán - naponta találkoztunk. Kálmán bácsit néhai férjem, Árpádom temette. Emlékezetes számomra a sírásók kemény munkája a sziklák között, a köves talajban. Rátaláltam Újszászy Kálmán professzor síremlékére, amit nem láthattam volna e könyv megjelenése nélkül, és még sok másról szólhatnék.
A könyvnek nagy érdeme a reformációig való visszatekintés. Jeles professzorok, theológiai és gimnáziumi tanárok, lelkészek, papnék, tanítók emlékkövei hirdetik az utókornak: a reformáció népének kellett a szellemi fény, az evangélium, és ezért tiszteletük volt azoknak, akik az Úrnak szolgáltak.
Meghatóan szívmelengető a sok oldal fejlécén olvasható: "Lelkészeink sírjai- felirat. Úgy érint engem, mintha az egyház élő szíve magához ölelné a halálban is élő tagjait. Úgy veszem, mint a Tiszáninneni egyházkerület utolsó ölelése Árpádom számára. Úgy vélem, napjainkban a hagyományostól eltérő temetkezési kultúra van kibontakozóban. Talán az utolsó, még lehetséges időben jött létre az előttünk járó nemzedékeket becsülő, síremlékeiket a jelen kor számára bemutató könyv.
Gratulációmat fejezem ki a gondos képrendezésben, igényes szerkesztésben, reprezentatív kivitelben megjelent könyvhöz, ami a templomos könyvek 5-ös számú pótfüzete. Köszönetemet fejezem ki a gondolatért, a laikus számára alig elképzelhető, fizikailag igen töredelmes, áldozatos fáradozásért, amivel ez a könyv létre jöhetett. Ilyen nincs máshol a világon, mert magyar református temetkezési kultúránk európai szinten dokumentált "hungarikuma!-
Várady Józsefnek, lelkipásztor-fiainak, minden munkatársának hálás köszönetemet fejezem ki a kincsesbánya, lexikon értékű könyv létrehozásáért, amit az olvasó kezébe adtak!
Harkány, 2007. április 18.
Tóth Árpádné ny. lelkipásztor