Ünnepelni jó. Játszani, valaki más bőrébe bújni szintén jó.
Miért ne köthetnénk össze ezt a két nagyon kellemes tevékenységet?



Karácsonyi jelenet


1. Jelenet

(A karácsonyi istentisztelet után a padon ül egy lány, barátnője odajön hozzá)



Anna: (jókedvvel) Szervusz! Ugye milyen gyönyörű volt?



Zsuzsa: Igen, igen. Szép volt az istentisztelet.



Anna: Olyan komoly vagy... Valami baj van?



Zsuzsa: Nem, semmi baj. Csak egy kicsit elgondolkoztam.



Anna: Te, én olyan boldog vagyok! Olyan jó ez a karácsonyi hangulat, olyan szépek a karácsonyi énekek...!



Zsuzsa: Igen, szépek.



Anna: És ebben az évben a karácsonyfa is olyan óriási, és olyan szépen van feldíszítve, és ...



Zsuzsa: (közbevág) Tudod, min gondolkoztam el? Ma különösen érintett a karácsonyi történet.



Anna: Persze! Valahogy az is hozzátartozik. Ez a történet olyan romantikus: a kis Jézuska a jászolban...



Zsuzsa: Lehet, hogy nem is volt az olyan egyszerű...



Anna: Mi ...... nem volt egyszerű?



Zsuzsa: Na, például az istálló. Még egy tiszta ágy sem volt. Máriának nehéz dolga lehetett..... (fejcsóválva) szinte elviselhetetlen.



Anna: Aztán a pásztorok a csillagos éjszakában ...... micsoda szabadság!



Zsuzsa: Szabadság? Talán. ........ De a pásztoroknak nehéz életük volt. ........... És a hírük sem volt a legjobb.



Anna: Ez igaz. De emlékszel? Végül is továbbmondták, hogy megszületett a Messiás. De jó lehetett! Ez emberek biztos tolongtak a jászolnál, hogy megcsodálják a kis Jézuskát.



Zsuzsa: Gondolod?



Anna: Tudod mit? Van egy ötletem: mi lenne, ha egy kicsit elálmodoznánk azon, hogy ma vajon hogyan játszódna le ez a történet?



Zsuzsa: Jó ötlet, gyere, ülj ide egy kicsit!





Jelenet




(József és Mária jön a vasútállomásról két bőrönddel. Késő este van, mindketten nagyon fáradtak. Mária várandós)

Mária: Remélem, hamar találunk szállást! Olyan fáradt vagyok.

József: (elgondolkozva) Egy régi barátom ebben a városban lakik, úgy emlékszem, nem is olyan messze.


Mária: József, de nem tudják, hogy jövünk! Mi lesz, ha nekik épp ma este alkalmatlan ...??


József: Hozzájuk mégis mehetünk. Igazán kedves emberek.


Mária: Ha gondolod...


József: (csönget) Szervusz! Örülök, hogy itthon vagy!


József barátja: József! Micsoda meglepetés!


József: Rég nem találkoztunk..... a feleségem: Mária...


József barátja: Hogy vagytok?


József: Átutazóban vagyunk. Hogy őszinte legyek, Mária nagyon elfáradt, (mutatja Mária nagy hasát) de nagyon örülünk, hogy babánk lesz. Te, megszállhatnánk nálatok?


József barátja: (zavartan) Jaj, de sajnálom, éppen tele vagyunk vendégekkel. Családi találkozó, tudod? (gondolkozik) Van egy ötletem: elkísérlek a lelkészékhez. Nekik van elég vendégszobájuk. Itt laknak a szomszéd utcában.

(beszól a házba, hogy rögtön visszajön)


József barátja: (a lelkészház előtt) József, nekem vissza kell sietnem, megérted ugye? De a lelkész nagyon kedves ember.


(József kopog)


egy fiatal lány: Be vannak jelentkezve? ... hm ...Tulajdonképpen teljes a létszám.


József: Nem, nem, beszélhetnék a lelkész úrral?


lány: Figyeljenek: ez itt egy ifjúsági találkozó. A lelkész éppen bibliaórát tart. Jöjjenek vissza holnap. (becsukja az ajtót)


lány: (újra ajtót nyit egy résre és egy prospektust nyom József kezébe) Itt van egy egyházi hírlap, benne van a telefonszám is. Az lenne a legjobb, ha előbb felhívná a lelkészt.


Mária: (csalódva, fáradtan, erőltetett udvariassággal) Nagyon kedves.


(továbbmennek)
József: Nézd ott van egy pad, először is le kell ülnöd.

Mária: Mit tegyünk? Hova menjünk?

József: (bátorítva átkarolja Máriát) Tudod mit? Most odamegyek ahhoz a telefonfülkéhez és felhívok egy szállodát.


Mária: Nem tudom... nem lesz az túl drága?

József: Az most mindegy. Neked mindenképpen pihenned kell.

Mária: (körülnéz) Nézd! Egy cirkuszsátor.


(ózsef elmegy telefonálni, egy cirkuszi csoport jön erre. Éppen elhagyták Máriát, amikor József visszajön)


József: (kétségbeesve) Nem tudom, mit tegyek! Egyetlenegy hotelban sem kaptam szobát!

(egy fiatalasszony visszafordul a csoportból)


fiatalasszony: Hát maguk mit keresnek itt? Kedvesem, gyere csak ide! Idegenek vannak itt! Úgy látszik, segítségre van szükségük.

(férje odajön, két vagy három gyerek bámészkodik csodálkozva)


József: Ma este minden félresikerül. Először lemaradtunk az átszállásnál a vonatról, aztán a barátomnál telt ház volt. A lelkészéknél szintén, és most még egy hotelszobát sem kaptam. A feleségem......


fiatalasszony: Látom, látom. Igaz, hogy szűken lakunk, vendégszobánk sincsen. (Máriához) De ebben az állapotban nem hagyhatom itt magukat.


Mária: (reménykedve) Nem leszünk terhükre. Holnap reggel továbbutazunk. Csak hadd pihenjek előbb.


fiatalasszony: Majd meglátjuk, jöjjön velem. (belekarol)


(mennek egy pár lépést, majd Mária leroskad egy jászol melletti székre)


Jelenet


(néhány ápolatlan férfi, nejlonzacskókkal, összetekert gumimatracokkal egy híd alatt)


Károly: Olyan kellemetlen ez a hideg szemerkélő eső! (egy fiatalabbhoz) gyere öcsi, ez a hely egy kicsit védettebb!


Zoli: (izgatottan) Hallottatok ma már híreket?

Géza: Ha-ha, hol hallottunk volna híreket? Talán a tévében, kényelmesen a fotelban?



Zoli: Nem, ... tudom, hogy nem,... de nézz ide! (mutogat egy kis táskarádiót)


Géza: Hűha! Ez a te rádiód ?


Zoli: Nem, igen, .... hm....., szóval kölcsönvettem magamnak. (bekapcsolja, aztán megint ki) Nem rossz, ugye?


Károly: (türelmetlenül) Mondjad már! Mi olyan fontos a mai hírekben?


Zoli: Valahol jelentkeznünk kell.


Károly: (megijed) Jelentkeznünk? Hol? Miért?


Zoli: Ne ijedj meg! Nem csak rólunk van szó. Mindenkinek el kell menni valamilyen hivatalba és bizonyos nyomtatványokat kitölteni.


Géza: És azt minek!


Zoli: Ez egy egyedülálló statisztikai felmérés. Meg akarják állapítani a lakosság számát.


Károly: És? ... Nekünk mi közünk van ehhez?


Zoli: Csak úgy elgondolkoztam: vajon minket is beszámítanak?


Károly: Azt mondtad, hogy "lakosság". Laksz te valahol? Van lakásod? Nem, nekem semmi közöm az egészhez.


idős ember: Úgy emlékszem, ilyen hasonló dolog volt már egyszer. ... De az nagyon, nagyon rég lehetett....


fiú: (nevetve) Szóval, én nem megyek sehova, és nem hiszem, hogy az urak a hivatalokból idejönnek és nekünk is nyomtatványokat hoznak.


Tibor: Figyeljetek csak!!! (a háttérben halkan egy karácsonyi dallam) Ti is halljátok?


fiú: (csodálkozva) Igen! Én is hallok valamit! Legyetek csöndben!


(mindenki hallgatózik)


Géza: Hiszen ez Zoli rádiója. Kapcsold ki!


Zoli: Ez nem a rádió. Már rég kikapcsoltam!


(a dallam mindig erősebb lesz)


Géza: (megdöbbenve) Akkor pedig mi ez???


Károly: Különös, ez úgy hangzik, mint ...... mint ...... mindenesetre nagyon szokatlan.


idős ember: Ilyet még soha életemben nem hallottam!


(megjelenik egy angyal, mindenki ijedten felugrik, aztán megmerevedve figyelnek)


angyal: Ne féljetek! Jó hírt hozok nektek: megszületett a világ szabadítója! Békességet hoz az embereknek!


mindenki : (elcsodálkozva) Békességet ????


angyal : Igen, mindenki számára meghozza a régen áhítozott békét ! Ha látni akarjátok: a városban van, a jászolban. (Énekkar, mint angyalkórus)


Károly: (szemét dörzsöli) Mi volt ez? Álmodtam?


fiú: Nem! Nem álmodtál! Az nem lehet, hogy mindnyájan ugyanazt álmodtuk! .... Meg kell találnom ezt a gyermeket! Jön velem valaki??


Géza: Én jövök! Meg kell tudnom, mi az igazság ebben az ügyben!


Károly: Milyen gyermek az, aki békét hoz az emberiségnek???


Tibor: Békére nagy szükségünk lenne.


Zoli: Akkor másképp nézne ki a világ.


Tibor: (sóhajt) Akkor nem kellene annyit félnünk a háborútól,... a terrorizmustól.


Károly: Talán még a saját életünk is rendeződne - a családom, az otthonom...


fiú: Ez minden olyan zavaros, másrészt: úgy érzem, hogy az angyal igazat mondott! Szóval én megyek.


Géza: ...Jászolban? Hol lenne a városban jászol?


fiú: Gyertek csak, én már sejtem !


Mindenki: Akkor induljunk!


idős ember: Várjatok, én is jövök!


Jelenet



(Mária, József és a gyermek a jászolban)


József: (gondoskodva) Hogy érzed magad, Mária?


Mária: Olyan boldog vagyok! (gyöngéden néz a gyermekre)


(óvatosan, keresgélve jönnek a hajléktalanok)


József: Mozgást hallok odakint, megnézem, ki jár itt.


(hajléktalanok bejönnek)


fiú: (odainti a többieket) Azt hiszem, itt van, gyertek csak!


Tibor: Nem hiszek a szememnek! Minden úgy van, ahogy az angyal megmondta!


fiatalasszony: (éppen bejön, hoz egy kis ételt egy tálcán) Angyal? Hol léteznek ma angyalok? Kik vagytok? Mit kerestek itt?



fiú: Akár hiszi, akár nem, képzelje el, egy angyal mondta nekünk, hogy itt találjuk meg a gyermeket! Elképesztő, ugye?



Károly: (elgondolkozva) Szóval, ez az a gyermek.



fiú: Az egész világ szabadítója......



idős ember: ......aki békét hoz.



Géza: Békét. Már olyan régen vágyunk békére.



Károly: Nézzétek, neki sincs jobb dolga, mint akármelyikünknek....



fiú: (a jászol felé fordulva) Ó, ha lenne valami ajándékom számodra!



Zoli: Nekem lenne, de... (vonakodva előveszi a rádiót) de attól tartok, ez nem megfelelő.



idős ember: Ajándékom ugyan nincs, - de hogy ezt megérhettem - olyan boldog vagyok!



fiú: Ha jól értettem az angyalokat, ez a gyermek mindenki számára született!



Tibor: Akkor induljunk! Mondjuk el a jó hírt mindenkinek!



pásztorok: Igen, induljunk! (közben fölszedelőzködnek)



idős ember: Várjatok, én is jövök!







Jelenet


(az utcán)



fiú: Hallottátok már a nagy újságot? Megszületett a Földön a legfontosabb ember!!



Géza: Világra jött, aki meghozza a békét!



Tibor: (Zsuzsa és Anna felé, akik erre járnak) Ez mind igaz! Győződjetek meg róla!



Zsuzsa: Gyere, menjünk oda!



Anna: Iiii, itt büdös van!



Zsuzsa: Nézd, ott fekszik a jászolban!



Anna: A kis Jézuska? A mennyből? (hirtelen nagyon elkomolyodik) Jézus! Ez rossz csere volt! - A mennyországot elcserélted? ...Itt erre ...??!



Zsuzsa: ........és ez még csak a kezdet...



Anna: (felkavarva) Én ezt nem tudtam - illetve sosem gondolkoztam el rajta!



Zsuzsa: ......és Isten elsőként a legszegényebbekkel, a kiutasítottakkal közölte....



Anna: Igaz, akkor régen a pásztoroknak... De egyáltalán, mindez miért történt?



Zsuzsa: Azt mondták, mindenkiért.



Anna: Igen, minden emberért.



Zsuzsa: ....ez azt jelenti: érted is és értem is.....



Anna: Igen!! De miért ???



Zsuzsa: ez csak .....szeretet ..........lehet...



Anna: (lassan odamegy a jászolhoz és letérdel) Létezik ...... ilyen ...... szeretet!!??



Zsuzsa: (a gyülekezethez) "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ö egyszülött fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." Jn 3,16





Landrock Emese

















































































































































































































































































































































































































































































































Kapcsolódó linkek

http://www.szinhaz.lap.hu
http://www.musical.lap.hu