„Jobbod, Uram, dicső az erőtől…” / „Uram, a jobbod kitűnik erejével…” (2Móz/Kiv 15,6)

A Krisztus feltámadásában hívő keresztyén felekezetek egy egyhetes program keretében, az úgynevezett ökumenikus imahéten egymás gyülekezeteit meglátogatva évente találkoznak, hogy közösen imádkozzanak a Krisztushívők egységéért.

Az ÖKUMENÉ görög eredetű szó, jelentése lakott föld. Olyan föld, ahol emberek élnek közösségben.

A Krisztusban hívő emberek lakott földje a történelem során - az egyházszakadások és kiválások következtében - széttöredezett, és a keresztyén egyházak, mint az úszó kontinensek  egymástól eltávolodtak. Az ökumené a keresztyén egyházak olyan törekvését jelenti, melynek az a célja, hogy a szétszakadt, egymástól eltávolodott egyházak közötti kapcsolat erősödjön. Pál apostol mondja az 1Korintusiak 12,27-ben, hogy „Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai.”  Egy test viszont csak akkor működik egészségesen, ha tagjai között egység van. Egységben az erő, tartja a közismert szólás.

A keresztyén egyház egységéért 1908-ban tartottak először közös imádkozást, 1966 óta pedig az Egyházak Világtanácsának Hit és Egyházszervezet Bizottsága és a vatikáni Keresztyén Egységet Előmozdító Pápai Tanács közösen készíti elő az évente januárban megtartott ökumenikus imahetek anyagát.

Ebben az évben, az ökumenikus imahét január 21-28 között került megrendezésre, anyagát a Karibi-térség keresztyén egyházai állították össze.

Az imahét központi igéje, a 2Mózes /Kiv 15,6 volt: „Jobbod, Uram, dicső az erőtől…” / Uram, a jobbod kitűnik erejével…”

Verőcén az imahét első alkalmára, a katolikus Szent Kereszt felmagasztalása kápolnában került sor, ahol Márkus Gábor református lelkipásztor hirdette az Igét.

Igehirdetésében többek között Isten szabadító erejéről beszélt. Arról az eseményről, amikor Isten a rabszolga sorban sínylődő népét, Egyiptomból való menekülésük során a Vörös-tengernél fogságukból megszabadította.  Mint mondta, az Igén keresztül a világ rabszolga népeinek ez egy hatalmas lehetőség és lelki ajándék, mert megmutatja, hogy Isten meg tud bennünket menteni.

A Karibi térség népeinek - akik nagyon sokáig elnyomottak, és rabszolga népek voltak - Isten szabadító ereje adott reménységet. Istennek ez az Igéje ma is szól hozzánk. Rabszolgák, és emberi méltóságuktól megfosztott emberek ma is vannak. Nem csak a Karibi térségben, hanem szerte a világban, itt Európában, de még országunkban is. Akiket kegyetlen módon megaláznak, kizsákmányolnak, kihasználnak. Mert szegények mindig lesznek velünk, idézte Jézus Krisztust. Egy ország szegényein dől el a nem szegények sorsa abban a tekintetben, hogy én észreveszem őket, vagy nem, tudok értük imádkozni vagy nem, tudok nekik adni egy szelet kenyeret vagy nem.

Isten nem azt kéri tőlem, hogy mindenemet odaadjam. Hanem hogy észrevegyem, a nyomorúságban lévőt, hogy legyen két jó szavam felé, hogy lehetőségeimhez képest segítsek neki. Mert ott dől el az én Krisztushoz való tartozásom, mondta.

Igehirdetésében több példázat mellett az irgalmas samaritánus történetéről is beszélt. (Lukács 10,25) Jézus a példázatot egy őt kísértő és provokáló törvénytudóhoz intézte, aki az örök élet elnyerése felöl, és arról faggatta, hogy ki a felebarátunk.

Jézus példázata egy emberről szól, aki Jerikóba igyekezett, de az úton összeverték, kifosztották, és félholtan az út szélén hagyták. Aznap többen mentek arra, egy pap, és egy lévita is, de a szerencsétlenül járt embert elkerülték, nem segítettek rajta.  Aztán arra ment egy samaritánus, akinek a bajba jutott emberen megesett a szíve, ellátta a sebeit, elvitte egy vendégfogadóba, és gondját viselte.

Jézus a törvénytudónak feltette a kérdést: „e három közül azért mit gondolsz, ki volt a felebarátja annak, aki a rablók kezébe esett? Aki könyörült rajta, mondta a törvénytudó.  Jézus így válaszolt: „Menj el, és te is így cselekedj.”

Az irgalmas samaritanus történetének példázata nekünk, keresztyéneknek ma is útmutatást ad. Hogy hogyan viszonyuljunk a rászorulókhoz, a felebarátainkhoz.  Mert a hit cselekedetek nélkül halott, idézte Jakab apostolt.   És ha a cselekedeteinkben nem az látszik, hogy oda tudunk fordulni az elesett helyzetben lévő emberhez, akkor a krisztusi gondolkodástól valójában még nagyon messze vagyunk.

Isten nem azt kéri tőlünk, hogy erőnkön felül segítsünk. Csak azt kéri, hogy szeressük egymást, szeressük embertársainkat, szeressük felebarátainkat…”

A katolikus kápolnában zajló esemény imádságos hangulatát, a kápolna gitáros ének együttese tette bensőségessé.

Az Ökumenikus Imahét második alkalmára a verőcei református templomban került sor. Igét hirdetett Tőtős János baptista lelkipásztor.

A baptista lelkész igehirdetését éneklés, köztük egy dicsőítő ének közös tanulása és eléneklése előzte meg : „Jézus, Jézus, Jézus szeretsz, és ez megolvasztja a szívem…” zengett az ének.

Tőtős János baptista lelkész igehirdetésében elmondta, hogy az Isten az ő szívére is az irgalmas samaritánusról szóló példázatot helyezte, és ő ebből a példázatból a félholtra vert, kifosztott, megalázott, útszélén heverő emberről fog beszélni.

Ott van egy szerencsétlen ember az útszélen, aki mellett mindenki elment, és ezzel csak belerúgott, ott van egy ember, aki nagyon sok sebet kapott, de nincs reménysége. Ez az ember közel van hozzám, mondta többek között Tőtős János baptista lelkipásztor. Mert rajta keresztül látom az életem sok területét, amikor én feküdtem ott félholtan. És mit látott ez a szerencsétlen félholt ember, ha a sérülési következtében látott egyáltalán? Azt, hogy nincs menekvés. És amikor többen is elmentek mellette segítségadás nélkül, akkor érezhette igazán nyomorult helyzetét, mert azt is átélhette, hogy minden esélye elszállt.

Azt hiszem, hogy akik már megtaláltuk Jézus Krisztust, ezen a ponton kiálltottuk az Istent! Amikor úgy éreztük, hogy nincs esélyünk, és akkor egyszer csak véletlenül…? arra megy egy samaritánus! (akit ő az igemagyarázatában Jézussal azonosított.)

Ha úgy akarjuk megérteni ezt a történetet, mondta, hogy mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet, akkor nézzük meg, hogy mit tudott tenni ez a félholt ember, hogy életben maradjon, hogy üdvössége legyen? Semmit.

Egy dolgot tudott tenni. Azt, hogy a samáriai segítségét elfogadja.  Jézus Krisztus eljött a Földre, és nem véletlenül kerül oda, ahol éppen én vagyok nyomorultan, elesetten kétségbeesetten.

Azért jött, hogy kereszthalálával megváltson minket a bűneinkből, hogy elhozza az egyetlen megoldást, az egyetlen reménységet. Értem, és érted. Fejezte be igehirdetését Tőtős János baptista lelkipásztor.

A harmadik imaestre a Verőcei Nyitott Kapuk Baptista Gyülekezet imatermében került sor.

Ezen az estén a gyülekezet dicsőítő zenekara is szolgált, és vezetésükkel Isten dicsőítésébe a résztvevők is bekapcsolódtak.

Az alkalmon Márkus Gábor református lelkipásztor hirdette az igét. Kihangsúlyozta, hogy a karibi keresztyén testvérek által összeállított anyag fontos mondanivalója, hogy ők szegényen, elnyomottan, minden ellenséges körülmény ellenére megértik Isten üzenetét, és abban reménykednek.

Az első nap üzenete: szeressétek a jövevényt, mert ti is jövevények voltatok.

A második nap üzenete: „most már nem úgy mint rabszolgát, hanem rabszolgánál nagyobbat, mint szeretett testvért” Ez az írás a Filemon levélből van, és Onézimoszról, a szökött rabszolgáról szól.

A harmadik, nap gondolata: „tested a Szentlélek temploma”

Negyedik napon a remény és a gyógyulás kérdése jön elő. Mert az Isten szava a nyomorult embert, a nyomorult népet meg tudja gyógyítani, és reménységet tud adni.

A mai napunk fő üzenete: bajban, nyomorúságban Istenhez kell kiáltani, de megvallani nyomorúságunkat nekünk kell tudni, azt nem szabad szégyellni, főleg ha Istenről van szó.

Igehirdetésében többek között a vak Bartimeusról szóló példázatot (Lukács 18, 35-43) tárta a gyülekezet elé.

A történet Bartimeusról, a vak koldusról szól, aki a Jerikóba vezető út mellett az arra elhaladó Jézusnak kiabált, hogy Jézus Dávid fia könyörülj rajtam. És amikor Jézushoz vezették, Jézus megkérdezte tőle, hogy mit akarsz, hogy tegyek veled? Uram hogy lássak! És Jézus azt mondta: Láss, a te hited megtartott téged!

A felolvasott Ige nem akármire akar bennünket tanítani. Lehet tanulni egy vak koldustól? A Bibliában azok az események a legmegrendítőbbek ahol Jézus találkozik valakivel. Jézust hallgatja a tömeg, vele szemben a koldus, a társadalomból kitaszított, lenézett és megvetett nyomorult, akinek semmi méltósága nincs. De a szívében benne van, hogy nyomorúságából szabadulni szeretne. Nem csak a világban, a mi hazánkban is nagyon sok nyomorúságban lévő ember van. Sőt, ma is vannak koldusok. Az igazi nyomorúságuk még csak nem is az, hogy ebben a helyzetben vannak, hanem az, hogy sokan beletörődnek a nyomorúságukba.

Ha csak ezt az egyet meg tudjuk tanulni ettől a vak koldustól: amikor az ember ki tudja mondani, hogy könyörülj rajtam. Magyarán: Jézus én a te könyörületedre szorulok. A Karibi nép fiai közül ezt sokan megtapasztalták, és ki tudták mondani. Eljutni ide, kimondani, ezt magának az embernek kell. Az Isten látja mindnyájunk nyomorúságát, a miénket is. A nehéz helyzetben lévőkét is. A koldusokét is. Mi emberek büszkék, és beképzeltek vagyunk. Mindennél többre gondoljuk magunkat még akkor is, amikor látható a nyomorúságunk.  Inkább be sem valljuk, a szívünkben szenvedünk, csak ne tudja meg senki. Az Úr Jézus látja. És ennek a vak koldusnak volt ereje vállalni magát, kimondani, hogy könyörülj rajtam. Ez a hatalmas ajándék, ami meg kell hogy rendítse a szívünket, mondta.

Az imahét záró alkalmára pénteken került sor. Ezen az alkalmon a Cantus Beatus énekkara is szolgált. Előadásukban felcsendült két kórusmű, köztük a Soli Deo Gloria./Egyedül Istené a Dicsőség!

Az igehirdető Fejérdy Áron atya volt. igehirdetésének középpontjába, a szeretetet állította. Mint mondta, az idei ökumenikus imahét alap igéje - a Jobbodat Uram megdicsőíti ereje – Isten szabadító fölemelő szeretetére utal. Isten jobbjának az erejét, az Ő csodatévő szeretetét, nem csak Mózes és a választott nép tapasztalta meg egykor az egyiptomi szabaduláskor, s nem csak a Karibi térség népeinek az élménye, hanem mi mindnyájan erre vagyunk meghívva.

Arra, hogy folyton ebben a húsvéti megszabadított örömben élhetünk. Annak megtapasztalásában, hogy az Isten működik, hogy megmutatja az Ő szeretetének az erejét az életünkben, különösképpen kapcsolatainkban, és ez szabaddá tesz minket.

Igehirdetésében többek között utalt Pál apostolnak a Filippibeliekhez írt levelére, mint a mai nap imádságának gondolatára, a benne foglalt buzdításokra, melynek egyike szerint Isten által arra vagyunk meghívva, hogy ne csak a magunk hasznát tekintsük, hanem a másokét is. Ha mi is elkezdünk másokért élni, mások javát keresni, mint ahogy Isten keresi a mienkét.

Pál apostol összekapcsolja az egységet és az örömöknek az ajándékát, mert az örömnek az a teljessége, amikor teljes az egység az emberek között. Mi is erre a teljes, egyre teljesebb örömre vagyunk elhívva. Törekednünk kell ennek megőrzésére, a szeretetben és egységben való növekedésben, hogy tanúságot tehessünk róla a világban.

Az a tapasztalatom, mondta Fejérdy atya, hogy jobb sokszor nem arra figyelnünk, hogy mit nem szeretnénk, hogy mit akarunk elkerülni, hanem inkább arra kellene figyelnünk, hogy mit szeretnénk, mit kellene pozitívan jobban tennünk. Átfordíthatnánk Pál apostol buzdítását, hogy semmit se tegyetek vetélkedésből, vagy dicsőségvágyból, hanem tegyetek mindent szeretetből. Tegyetek mindent Isten dicsőségére. Tegyetek mindent egészen szabadon. Nem azért hogy magam vagy mások előtt megfeleljünk, hogy diadalt arassunk, hanem egyszerű hálából, Isten szeretetéért!

Amit egyébként Pál apostol máshol is mond például a Kolossébelieknek írt levelében, hogy akármondtok, akár tesztek valamit tegyetek mindent Urunk Jézus nevében. Így adjatok hálát általa Istennek, az Atyának, mondta többek között igehirdetésében Fejérdy Áron atya.

Az a szeretet és öröm, amiről az atya igehirdetésében beszélt, az ökumenikus imahét záró alkalmát követő szeretetvendégségen megvalósult. Az Imahét, és a református gyülekezeti teremben megtartott agapé, a Krisztusban hívő Verőceiek örömteli találkozása volt. /szk/

A képek, az imahét eseményeit örökítették meg.

A csatolt dokumentum, az Imahét központi anyaga.